“Az olvasást is meg kell szerettetni a felnövekvő nemzedékkel”

“A legnagyobb akadályt az időnként fellépő emberi lustaság jelentette” – fogalmaz egyszerre távolságtartóan és önkritikusan Kulcsár Dezső, amikor a meseírással kapcsolatos nehézségeiről kérdeztük. A Könyv Guru kiadó gondozásában nemrég megjelent, Hová, hová, kis rókák? című meseregény szerzőjével arról is beszélgettünk, hogy mely erényeket hangsúlyozná leginkább a mai felnökvevő generációknak, milyen esélyei vannak a hagyományos mesekönyveknek a vizualitás világában, és melyik gyerekkori élménye adott meghatározó ihletet a “rókamese” írásához.

Honnan jött az ötlet, hogy mesekönyvet írjon, és miért pont kis rókák lettek a főszereplők?

Az ötletet az unokáim érkezése hozta magával. A gyakori esti meséket valamiféle láncra fűzve regéltem legifjabb névviselőimnek. Nekik tetszett, és biztos voltam benne, hogy ők a legilletékesebb kritikusok. Az ő kritikájukat nem befolyásolja semmiféle előítélet vagy érdek. Aztán nyugdíjas napjaim lehetővé tették, hogy egy kis billentyűkoptatást vállalva papírra vessem az epizódokat.

14 éves koromig vidéken, úgymond rókás környezetben éltem. Egy majdnem rossz végű kaland során egy rókalyukba is becsúsztam. A szomszédunk pedig megpróbált egy megmentett kis rókát felnevelni, persze végül az erdő lett a menedékhelye. Ilyen előzmények eredményeként rakott fészket a fejemben a „rókaság”.

A mesében – a kalandokon túl – szó esik egyebek mellett összetartásról, nagylelkűségről, a pénzhez való viszonyról, a hazaszeretetről. Melyik erényt tartja a mesekötet legfontosabb üzenetének? A mai felnövekvő korosztályok számára mit kellene leginkább hangsúlyozni a mesékben?

A bűnöket és erényeket filozófusok és teológusok tömege próbálta már „örök érvényű” rangsorba rakni. Sosem sikerült, de a korszellem mindig megszülte az uralkodó rangsort. Napjainkban talán az „önmegvalósítás” a favorit. Ez megkerülhetetlen és nélkülözhetetlen mozgatórugója az egyéni életcéloknak, de abszolút győztesként mégsem ünnepelhetjük. Semmi sem garantálja ugyanis, hogy az egyéni életcélok győzelme össztársadalmi méretekben is mámoros boldogsághoz vezet. Arról ne is beszéljünk, hogy az egyéni érdekérvényesítés milyen könnyen csúszik át más érdeksérelmébe. Az egyéni érdek mindenek elé helyezése ugyanúgy csak utópisztikus álomként hoz „édenkerti” boldogságot, mint ahogy ezt a kommunista embertípustól várták sokan.

Anélkül, hogy bármelyik erényt favorizálnánk, napjainkban az összetartást és a nagylelkűséget emelném ki, de nem raknám valami éremtáblázati sorrendbe. Ugyanilyen fontos a szolidaritás, az őszinteség, a segítőkészség, a szorgalom és még számos erkölcsi erény is. Az erények csoportosan léteznek. Minden erény érvényre jutása adott helyzethez kötött. Egyszerű példával élve, a türelem erényét is csak akkor tudom gyakorolni, ha éppen türelmetlenséggel küszködök. A felnövekvő korosztályoknak is fontos lenne, hogy az önmegvalósítási törekvések mellett a „közösségi” erényeknek is adjanak teret.

Hogy látja, a manapság mindent átható vizualitás világában mennyi esélye van az írott/szavakba foglalt meséknek?

A vizuális világ mindent átható valósága a fejlődés eredménye, és valljuk be nagyon hasznos, mondhatni kellemes dolog. Ne feledjük azonban, hogy minden kellemes dologért fel kell áldoznunk valamit. Az ismert magyar mondás szerint: „Valamit valamiért”. Nem kell elképzelnem a valóságot, megteszik helyettem a látott képek, de közben elfeledkezem képzelőerőm használatáról. Észre sem veszem, hogy mennyi részletet nem veszek észre a látott képen. Az erdőtől nem látom a fák szépségét. Az olvasást, mint oly sok más szeretni való dolgot is meg kell szerettetni a felnövekvő nemzedékkel. A sportot, a különböző ételeket is megszerettették velünk. Ennek a megszerettetésnek az eredménye lesz a képzeleterő erősödése.

Melyik korosztálynak szánja a kötetét?

7-12 éves korosztálynak, akik már elkezdtek olvasni, és talán meg is szerették azt. A kis rókák sorsa iránti kíváncsiság erősítheti az olvasás szeretetét.

Milyen esélye lehet a Hová, hová, kis rókák? kötetnek ezen a telített piacon? Milyen eszközökkel próbálja segíteni a könyve terjesztését?

Talán nem esélytelen. Egyéni lehetőségeim szűkösek, de az adandó alkalmakat azért megragadnám. Barátok, ismerősök általi ajánlásokon túlmenően a dedikálási alkalmakat sem hagynám ki.

Mennyi idő alatt állt össze a kötet, és milyen nehézségekkel szembesült az írás során?

A szöveg nagyjából fél év alatt született meg. Legnagyobb akadályt az időnként fellépő emberi lustaság jelentette.

Hogyan talált kiadót a könyvének? Milyen tapasztalatokat tudna megosztani ezzel kapcsolatban a hasonló műfajban alkotó szerzőknek?

Véletlenszerűen kiszúrtam három kiadót. Mindhárom reagált. Kettő üzleti okokból nem vállalta, a harmadikkal szerződtem. Mindenkinek kitartó próbálkozást ajánlok.

Tervez folytatást is a kis rókák történetének? Vagy készül esetleg egy újabb, más tematikájú kötettel? Ha igen, hogy áll vele?

A kis rókákat most pihentetném. Pillanatnyilag a két éve megjelent Majdnem elhallgatott históriák című, valós alapú történeteket elmondó, a szocialista világ kettősségét bemutató kötethez hasonló emlékező művön dolgozom. Egy kis falu történéseit dolgozom fel az I. nagy háborútól a rendszerváltásig, így állítva emléket egy katolikussá lett zsidó templomfenntartónak és sorstársainak. Jelenleg úgy 60-70%-on állok. Majd meglátjuk hova jutok.