Ezt a 20 kreatív szabályt tartsuk be, hogy meg tudjuk írni a könyvünket

A szellemi alkotómunka nem feltétlenül a szabályokról és a korlátokról szól, de azért a legtöbben tudják, hogy azokra is szükség van, hogy eredményt lehessen elérni. A könyvírás nagyon komplex és időigényes feladatához sem csak egy remek történet és bravúros párbeszédek kellenek, hanem rengeteg fegyelem és kitartás is. Sokan foglalták már össze, hogy melyek azok a legfontosabb szabályok, amelyekre figyelni kell, ezúttal Könyv Guru is csinált egy gyűjtést, amelybe a szerinte kiemelkedően fontos 20 szempontot válogatta be. Többségükről esett már szó a portál korábbi posztjaiban, de így együtt még nem szerepeltek. A mostani lista közlése után a későbbiekben részletesen kitérünk majd az egyes szabályokra.

Tűzzünk ki határidőt és írói cél(oka)t

Ha nincs cél, ha nincs határidő, nincs mit és miért befejezni. Ez lebegjen a szemünk előtt, amikor eldöntjük, hogy az adott könyv nyersanyagához mennyi időre és munkára lesz szükségünk. Ehhez segítségünkre lehet, ha tudjuk, hogy átlagosan egy könyv terjedelme 75 ezer szó. Ha már sejtjük, hogy ehhez képest hol fog elhelyezkedni a mi regényünk (rövidebb, hosszabb lélegzetvételű lesz), és gyakorlatból tudjuk, hogy egy-egy alkalommal mennyi szöveget vagyunk képesek megírni (például napi 1500-4000 szó), akkor máris kiszámolhatjuk, hogy mennyi időt vesz igénybe a szöveg megírása. Némi kis ráhagyással kapunk így egy határidőt, amihez tarthatjuk magunkat, és aminek a léte motiválni is fog minket, ha épp kevésbé van kedvünk dolgozni.

Készüljünk fel az írásra

Van, aki csak nekiül a szövegnek, de a legtöbb hozzáértő szerint jobb, ha megtervezzük az írás folyamatát. Ebben segíthet a vázlat, egy ötletjegyzék, történelmi vagy egyéb kutatás a cselekmény egyes részeihez, vagy a történet fő vonalai kapcsán készített elmetérkép, ami tartalmazza a legfontosabb gondolatokat, konfliktusokat, szempontokat. Sokféle módszerrel lehet felkészülni a regényre, de a lényeg, hogy egy ilyen írásos előkészület segít koncentráltnak maradni, amikor esetleg elkalandoznánk.

Szeressünk bele a történetünkbe

Könnyen lehet, hogy nem egy ötletünk van a regényhez. Talán sokféle történet motoszkál bennünk, ám végül az egyiket kiválasztjuk, és hozzákezdünk a megvalósításhoz. Ez teljesen természetes, ám arra mindenképpen figyeljünk, hogy azt válasszuk, amelyik igazán fontos nekünk (és nem csupán valamilyen más megfontolás (például anyagi vagy a könnyebb megírhatóság) vezetett a végső döntéshez. A tapasztalatok szerint azt tudjuk igazán jól megírni, amihez érzelmileg is kötődünk, ami lenyűgöz bennünket. Ez tudja kiváltani a mély és kreatív elköteleződésünket.

Ismerjük a szereplőinket

Közhelynek tűnhet, de nagyon fontos szempont. A szereplők ismerete ugyanis nem csupán azt jelenti, hogy tudjuk, mit csinálnak a cselekmény során, hanem, hogy azt is tudjuk, miért teszik mindazt. Márpedig ehhez kívül-belül ismerni kell őket, tudni kell, milyen előtörténettel, családi háttérrel rendelkeznek, milyen sebeik, fájdalmaik, örömeik és céljaik vannak, mennyire morálisak vagy erkölcstelenek. Ha sikerül ilyen karaktereket felépíteni – ami nem kevés munka, de megéri -, akkor már könnyen a helyükbe tudjuk képzelni magunkat, és sokkal életszerűbben tudjuk elképzelni a viselkedésüket, reakcióikat.

Építsük fel a történetet

Nem elég a tervezgetés, az ötletelés, kell egy komoly cselekményvázlat is ahhoz, hogy meg tudjuk írni a regényt. Ehhez értenünk kell a főbb dramaturgiai részeket a történetben, világosan kell látnunk, honnan hová akarunk eljutni, végig kell gondolni, hogyan lehet részekre, fejezetekre, alfejezetekre, főbb jelenetekre bontani a teljes ívet. Ne becsüljük le ennek a tervezésnek a jelentőségét: nagyon sokat segít, ha rászánjuk – az olykor nem is kevés – időt, és nagyon tud hiányozni, ha nem végezzük el ezt a házi feladatot.

Használjuk a megfelelő eszközöket

És itt most nem írói eszközökre és képekre gondolunk, hanem nagyon konkrét eszközökre. A legismertebb szövegszerkesztők például nagyon hasznosak, de egy komoly írói feladathoz nem mindig elegendőek. Pontosabban van számos olyan profi (vagy azokhoz hasonló, ingyenes) szoftver, amellyel sokkal hatékonyabban lehet végezni a munkát. Ezekben már fejezetekre, jelenetekre is könnyen bonthatjuk a szöveget, egyszerűen tárolhatjuk és fejleszthetjük az ötleteinket, bármelyik részt bármikor elkezdhetjük és folytathatjuk stb. Ami pedig még az eszközöket illeti: sokak szerint egy írónak igenis be kell ruháznia egy rendes irodai székre, hogy kényelmesen üljön…

Osszuk be az időnket – és írjunk

A célok és határidők kitűzése egy dolog, ezek napi szintű betartása egy másik. Ha megvan, hogy mikor írunk, akkor üljünk is le azon a napon az íróasztalhoz. A legjobb, ha a konkrét időintervallumot is megadjuk (mondjuk délután 2-3 órát), és akkor ahhoz tartsuk magunkat. Ilyenkor zárjuk ki a zavaró tényezőket (internet, telefon, család), és szigorúan koncentráljunk a munkára. Aki megteremti a munka feltételeit és idejét, annak el fog készülni a regénye. Ellenkező esetben csak szenvedés és lelkiismeret furdalás kíséri majd a vállalkozásunkat.

Írjunk minden nap

Van, akinek nincs ideje minden nap írni, de aki valóban az élete részévé akarja tenni az írást, annak legjobb, ha így készül. A napi rutinnak óriási megtartó ereje van, az alól nincs kibúvó, az egy idő után “viszi az embert”. Semmiképpen sem kell persze elérhetetlen célokat kitűzni, hiszen munka és család, vagy egyéb elfoglaltság mellett más regényt írni, mintha csak ez lenne a fő foglalatosságunk. De segíthet, ha meghatározunk egy minimumcélt, és legalább azt próbáljuk betartani (mondjuk azt tűzzük ki, hogy napi 500-2500 szót írunk, így az alsó határ szinte biztosan tartható). Ja, és ne zavarjon, ha még ezzel a kevéssel is csak szenvedünk! Még a legtehetségesebb íróknak is vannak jobb és rosszabb napjai, majd jönnek azok a jobb napok nekünk is.

Előbb írjunk, aztán szerkesszünk

A kezdő írók legnagyobb hibái között szokták emlegetni, hogy írás közben egyből azon gondolkodnak, hogy mit rontottak el, hogyan lehetne tökéletesre csiszolni a legutóbbi mondatot. Márpedig ezzel csak az idejüket pazarolják és lendületet vesztenek. Mindkét tevékenységnek (mármint az írásnak és a szerkesztésnek) megvan a maga ideje, és írás közben elsősorban a cselekményre, az aktuális jelenetre, a sztorira kell összpontosítani. Majd később, ha már összeállt a szöveg, vagy legalább egy nagyobb része, akkor, friss szemmel, jöhet a szerkesztés, csiszolgatás. Higgyük el: később még bőven lesz idő javítgatni, és most a legfontosabb, hogy az írás lendületéből ne essünk ki!

Írjunk gyorsan

Részben az előző pont kiegészítése, részben egy bevált, hatékony írástechnika, hogy menet közben megpróbálunk minél inkább az írás folyamatára koncentrálni, és nem pedig a gondolkodásra. Ezt segíti, ha van egy belátható és feszes határidő. Elsőre furcsának, sőt butaságnak tűnhet ez, de ez nem azt jelenti, hogy gondolkodás nélkül írunk, hanem inkább azt, hogy ösztönösen hagyjuk, hogy az első gondolatainkat vessük papírra. Némi gyakorlással nagyon jó eredményt lehet elérni ebben, és két legyet is üthetünk vele egy csapásra. Egyrészt elkészül a szövegünk első változata a kijelölt határidőre, másrészt nem szakítjuk meg minduntalan a munkát azzal, hogy latolgatjuk, vajon a legjobbat írtuk-e le.

Használjunk egyszerű mondatokat

Az egyszerűség nem pusztán a dagályosság ellentéte. Az olvasmányainkból is láthatjuk, hogy az igazán hatásos mondatok viszonylag egyszerűek. Ha nem is kell mindenkinek shakespeare-i magasságokba emelkedni egy “lenni, vagy nem lenni”-vel, de igyekezzünk – ha máskor nem, a szerkesztési fázisban – arra figyelni, hogy minél szikárabb, pontosabb legyen a szövegünk. Van, ahol sűrűbb szövegre van szükség, de általában a kevesebb ebben is több.

Irtsuk, ami felesleges

Nem (csak) az indokolatlanul használt jelzőkről van szó, hanem arról (is), hogy a nem igazán jó regényekben vannak felesleges mondatok, bekezdések, fejezetek, de akár szereplők is. Tanuljuk meg ilyen szemmel nézni a saját szövegünket, hogy felismerjük a cselekményt előre nem vivő információkat, helyzeteket, az üresjáratokat. Mindig tegyük fel magunknak a kérdést, hogy vajon ez csak azért van itt, mert annyira jó ötletnek tűnt, vagy tényleg lényegi szerepe van a történetben. Ha ezt friss szemmel megtesszük, sok nem oda való részlettől meg fogjuk tudni tisztítani a könyvünket.

Próbáljuk ki magunkat többféle műfajban

Gazdagítja az írói kvalitásainkat, ha nem csak egyetlen műfajban dolgozunk. Nem jelenti ez persze azt, hogy minden fantasyregény-szerzőnek szükségképpen verseskötettel is jelentkeznie kell. De azt igen, hogy a saját műfajunk mellett érdemes – szárnypróbálgatásként – más területeken is megpróbálkozni az alkotással. Egy-egy novella mindig jó gyakorlóterep, de a krimiíró megkísérelhet egy romantikus regényt írni, a fikciót író szerző pedig belekóstolhat a non-fiction műfajába is. Ezek mindig gazdagítják a személetünket, mindig új kihívások elé állítanak, ezek pedig gyarapítják az írói eszköztárunkat, az írói tapasztalatunkat.

Úgy írjunk, hogy el is lehessen adni

Eddig leginkább a saját szórakozásunkat kerestük, de ideje arra is gondolni, hogy a könyvünket másoknak szánjuk. Ha pedig azt szeretnénk, hogy minél többen el is olvassák, akkor el kell kezdeni a reménybeli olvasóink fejével gondolkodni. Mire vágynak, mit olvastak már ezerszer, mivel lehet a fotelhez szegezni őket, miért szoktak letenni egy könyvet? De ezeken a kérdéseken túl némi marketingszemlélet sem árt egy könyv megírása előtt/után. A tucatregényt nehéz eladni, a marginális témát szintúgy. Végezzünk tehát egy kis piackutatást, mielőtt belevágunk a nagy műbe, próbáljuk felderíteni, mit szeretnek az adott műfaj olvasói, és legyünk készek arra, hogy olykor elszakadjunk a nagyon határozott elképzeléseinktől.

Tartsuk a kapcsolatot másokkal

Az írás magányos folyamat, de mégis sokat segíthetnek mások benne. Nézzünk körül, van-e esetleg olyan írócsoport, vagy csak hasonlóan gondolkodó, alkotó szerző, akivel fel lehet venni a kapcsolatot. Esetleg bloggerekkel, akikkel könyvekről, témákról lehet beszélgetni. De hasznos lehet, ha egy bétaolvasói közegbe is bekerülünk, mert az kölcsönösen építhet minket. Még ha nem is konkrétan a mi könyvünkről beszélgetünk, egy szakmai közeg nagyon sok ötlettel gazdagíthat.

Kérjünk visszajelzést

Nehéz szembesülni a kritikával, de még rosszabb lenne, ha azt majd az olvasóktól, pontosabban a nem-olvasóktól kapnánk meg. Vagyis érdemes odaadni az első (vagy második) változatot valakinek, valakiknek. Lehet ez a valaki családtag is, bár ebben az esetben ne számítsunk feltétlenül őszinte kritikára (tisztelet a kivételnek). A barátok is jók lehetnek, de sokan keresik a már említett bétaolvasókat, akik hasonló szolgáltatásért cserébe szívesen átnézik és értékelik az írásunkat. A lényeg, hogy legyünk nyitottak, és próbáljunk visszajelzést kapni még a kiadás (vagy a kiadóba adás) előtt, mert egy vagy több külső sem rengeteg hibát, következetlenséget észrevehet.

Tudjunk (kreatív) szünetet tartani

Fontos a napi munka, de egy kreatív alkotás közben ugyanilyen fontos az időnkénti szünet. Nagyon bele lehet fáradni az állandó gépelésbe, a képernyő bámulásába, ettől pedig egyhamar elillan az ihlet. Iktassunk be rendszeresen pihenőket, amelyek, ha lehet, ugyancsak kreatívak. Kikapcsolódásképpen rajzolhatunk, festhetünk, sétálhatunk vagy egyszerűen egy másik, külső helyszínre mehetünk a notebookunkkal. Észre fogjuk venni, hogy a helyszínváltoztatás milyen sokat jelent, és új inspirációkkal tölt el minket.

Olvassunk sokat

Nem lehet eleget hangsúlyozni, milyen fontos ez. Elsősorban persze jó írókat érdemes olvasni, mert ez segít megtalálni a saját hangunkat, stílusunkat. De nagyon sokat lehet tanulni abból is, ha elemzünk egy-egy rossz regényt. Akárhogyan is, az olvasásnál is figyeljünk arra, hogy ne csak egyféle műfajt fogyasszunk, hanem minél szélesebben merítsünk.

Gondolkodjunk a szerkesztő fejével

A kéziratunk egy idő után egy kiadónál fog kikötni, ahol – jó esetben – egy szerkesztő is kezelésbe veszi. Fontos, hogy ebben is gondolkodjunk előre. Legyünk tisztában alapvető kiadási fogalmakkal, kéziratformátumokkal, tudjuk, hogy melyik kiadó milyen könyvekkel foglalkozik. De ezen túl is, nem árt, ha a leadás előtt hagyjuk pár hetet “pihenni” a szöveget, majd újra végigmegyünk rajta, friss, és amennyire lehet, külső szemmel. Ilyenkor talán magunk is fel tudunk tenni olyan kérdéseket, amelyeket egy szerkesztő feltenne, és segít, hogy jobb legyen a szöveg – és nem kelljen az első körben amatőr hibák miatt visszadobni azt.

Ne adjuk fel

Nem könnyű, és főleg nem rövid egy könyv megírása. És bár meglehetősen általános tanácsnak tűnhet ez, de bizony könnyű elveszni egy regény munkálatai közben. Ilyenkor pedig hamar elszáll a lelkesedés és egy idő után a remény is. Az eddig felsorolt “szabályok” éppen azért vannak, hogy megtartsanak minket e folyamat során, de ehhez az is kell, hogy újra és újra a végcélra tekintsünk, és megerősítsük magunkat abban, hogy végig tudjuk csinálni. A könyvírás nehéz, de nem ördöngösség, fegyelemmel és kitartással igen sokaknak sikerül. Tartozzunk mi is azok közé, akik nemcsak elkezdik, de be is fejezik a könyvüket!

Borítókép: Fabian Fauth / Unsplash.com