A tökéletes nő
Milyen a tökéletes feleség? Létezik-e egyáltalán és vajon észrevesszük-e ha velünk él? Mester Györgyi tükröt tartó novellája.
Read moreMilyen a tökéletes feleség? Létezik-e egyáltalán és vajon észrevesszük-e ha velünk él? Mester Györgyi tükröt tartó novellája.
Read moreEgy idős házaspár a kirepülő gyermekeket egy jól megpakolt háncsszatyorral engedi útjára, azzal a jó kívánsággal, hogy „a szatyrokból sose fogyjon ki a sok jó”. Egy szatyor vissza is érkezik a szülői házba, ekkor azonban új értelmet nyer a szülői kívánság. Mester Györgyi novellája.
Read moreMese egy engedetlen kisfiúról, megbánásról, megbocsátásról és szeretetről. Karácsonyi novella Mester Györgyi tollából.
Read moreMiklós napi hajnal, vastag hótakaró borítja a várost. Ennél meseszerűbben nem is indulhatna a december. Vagy mégsem ennyire idilli ez a kora téli reggel? Mester Györgyi novellája.
Read moreA távolról sem zökkenőmentes, zűrökkel teli tanév után, igazán jól jött volna egy kis nyári lazulás, lustálkodás, pihenés…
Muszáj gondolnia azonban a jövőre is, hiszen szeptembertől végzős lesz a középiskolában, és kell majd a pénz az őszi kirándulásokra, a karácsonyi ajándékvásárlásra, a szilveszteri és egyéb bulikra, nem beszélve a szalagavatóról, a februári farsangról, és így tovább.
Az elhatározást, mármint a pénzkeresési szándékot, tett követte: munkát vállalt a helyi postahivatalban, ahol kézbesítőnek alkalmazták. Tengerparti település volt az övék, néhányszáz fős lélekszámmal, kis területen, nem kellett attól félni, hogy megszakad a nagy cipekedésben, vagy, hogy nem tudja gyalogosan bejárni a körzetét.
Közeledett a téli iskolai szünet, és Kata minden reggel azzal ugrott ki az ágyból, hogy azonnal az ablakhoz szaladt megnézni, esett-e hó az éjjel? Mert ha igen, akkor a szünetben lehet majd szánkózni, hógolyózni, és nem utolsósorban hóembert építeni.
Már el is telt a szünetből két nap, amikor a harmadik reggelen
szokatlan cipőkoppanásokra ébredt. Valaki a lábát csapkodta az előszobában, csak úgy döngött tőle a kövezet.
A dimbes-dombos tájat véget nem érő, örökzöld mohatakaróként borította a fenyves. Betakarta, elfedte a föld testén sebként csúfoskodó hasadékokat, éles peremű sziklakinövéseket. Ha valaki belehallgatott az erdő csendjébe, a madárfüttyön kívül a fák lélegzését is hallhatta. Béke és nyugalom honolt a tájon.
A hatalmas, délceg fenyőóriások évszázadok óta népesítették be a lankákat, s ha egy-egy fa öregség miatt kidőlt, közéjük szorgos kezek új, fiatal csemetéket telepítettek.
Read moreRészlet Józsa István: Múltmerengő című novelláskötetéből.
Read moreMinden szakmának van gyakorlóterepe: ha csak keveset végzünk belőle, ha csak egy részét gyakoroljuk be. Nincs másképp az írással sem.
De miért is jó novellát írni?
Read more