“Csak egy toll, papír és zene kell”

“A regény se térben, se időben nincs elhelyezve, és ez szándékos volt részemről, ez például nagy könnyebbséget adott, mert különösebb kutatást nem kellett végeznem” – meséli Pál Richárd, hogyan könnyítette meg a dolgát új kötete, a Sorsodmagaddal írása közben. A Könyv Guru kiadó gondozásában megjelent krimi szerzője az interjúban beszél a fióknak írt művekről, a kisautók tologatásáról mint ihlető forrásról és hogy mit számít egy alapos lektori vélemény.

Új regényének a címe, a Sorsodmagaddal szólelemény bizonyára sok olvasó érdeklődését kelti fel első látásra. Hogyan jött a címötlet? Mi volt erősebb a megszületésében: a figyelemfelkeltő szándék, vagy az, hogy a történet szempontjából valamit sűrítve kifejezzen?

Amikor megszületett a regény, illetve a címe, akkor még nem gondolkodtam a kiadásán, így nem volt különösebb célom a címmel, csak próbáltam kreatív lenni. Szerettem volna valami eredetit, amiben úgymond benne van a regény is.

A történetben fontos szerepe van a múlt és jelen, az emlékek és új történések közti feszültségnek, illetve az ember életét, sorsát megváltoztató döntéseknek. Miért foglalkoztatják ennyire ezek?

Alapvetően mindig is érdekelt a világ mibenléte, és érdekeltek a létezés miértjei. Pár évvel ezelőtt alaposabban is utánaolvastam a témának, akkoriban olvastam Darwint, vallástudományi könyveket, filozófiai könyveket, a végzettségem miatt pedig sok anyagtudománnyal kapcsolatos kötetet. Sok oldalról meg lehet közelíteni ezt a kérdést, de akárhányszor elgondolkodik rajta az ember, mindig felmerül a kérdés, hogy mi volt, mi lesz, vagy mi lett volna, ha… Én is sokszor elgondolkodom, hogy helyesen tettem vagy nem tettem, mondtam vagy nem mondtam ezt vagy azt.

Hogyan született meg a regény ötlete? Miért kezdett írni?

A Sorsodmagaddal nem az első regényem, már 20 éve írogatok kisebb-nagyobb megszakításokkal. Arra, hogy milyen megfontolásból kezdtem el írni, már nem emlékszem, de számomra az írás mindig is fontos hobbi volt, ami kikapcsol. Ha nem volt kedvem, nem erőltettem. Eddigi írásaim rendre a fiókban kötöttek ki. A Sorsodmagaddal első kéziratát 19 éves koromban írtam meg, és először ez is a fiókban landolt. Anno a regény alapötlete színtiszta fikció, a fantáziám játéka volt. 6 évvel később jött egy jó ötlet, egyik percről a másikra ugrott be, hogyan lehetne átdolgozni, így elővettem, és nekiláttam átírni.

Miért éppen a krimiműfajban alkot? Mire kell ügyelni egy krimi megírásakor? Mik a csapdái, nehézségei ennek a műfajnak?

Nem volt kifejezettem célom krimit írni, ez most így sikerült. Talán a feszültség fokozatos adagolása, a történet kiszámíthatatlansága alapvetően fontos ebben a műfajban. Persze jó, ha az olvasó nem tudja, ki kivel van, mi lesz a csattanó, de az agyonbonyolított történetszálakat is érdemes elkerülni.

Honnan merített ihletet a Sorsodmaggal történetéhez? Hogyan keverednek a sztoriban a személyes elemek, a fikció, esetleg olvasmányélmények? Kellett esetleg valamilyen előzetes kutatást végezni a megírás előtt?

Kiskoromban nagyon szerettem a Matchboxaimmal játszani, visszagondolva vicces, hogy mennyit tologattam és brümmögtem velük. Ezek az emlékek nagy hatással voltak rám. A regény elsősorban fikció, csupán néhány jelenethez merítettem személyes élményeimből. A regény se térben, se időben nincs elhelyezve, és ez szándékos volt részemről, ez például nagy könnyebbséget adott, mert különösebb kutatást nem kellett végeznem. Az olvasmányélményeim közül inkább az etológiai olvasmányaim voltak meghatározók.

Mi volt a legnagyobb gondja írás közben? Hogyan sikerült megoldani?

A regény első kéziratában még más volt a „csattanó”, mint a véglegesben, visszajelzés alapján éreztem, hogy ezen változtatni kellene. Nem az újat volt nehéz kitalálni, hanem elengedni a régit, de utólag én is határozottan jobbnak ítélem az újat.

Milyen módszerrel ír? Mikor talál időt az alkotásra? Milyen körülmények segítik a legjobban a nyugalmas és termékeny írásban?

Én még a hagyományos eszközökkel írok, nem szeretek gépelni. Szerencsésnek mondhatom magam, nem igazán kell vázlatot írnom, a történetek ott vannak a fejemben, így csak egy toll, papír és zene kell. Általában este kikapcsolódásként szoktam írni.

Hogyan keresett kiadót, és milyen megszívlelendő tapasztalatai voltak a kiadási folyamat során?

Amikor megfogalmazódott bennem, hogy megpróbálom kiadatni a regényt, akkor alaposan utánaolvastam, és tudtam, hogy nagy fába vágom a fejszémet, mert manapság nem túl sok esélye van egy kiadónál egy elsőkönyvesnek. Ráadásul manapság a több köteten átívelő regényeknek van divatjuk, és nem a kisregényeknek, amilyen a Sorsodmagaddal is. Ezért első lépésként kértem egy szakszerű lektori jelentést, utána évekig pihent a regény, majd a tanácsokat is figyelembe véve készült el a végleges kézirat, amivel kiadót kerestem.

Készül-e folytatása a Sorsodmagaddalnak, vagy esetleg van egy újabb regényötlet a tarsolyában?

A Sorsodmagaddal egy kerek egész történet, biztosan nem fog folytatása készülni. Írni persze valószínűleg továbbra is fogok, ha időm engedi, az viszont már más kérdés, hogy fog-e megjeleni újabb könyvem, ezt még nem tudom.