Decens Recenzens / A fogyás pszichológiai trükkjei
Brian Wansink: Evés ész nélkül
Kohlné Papp Ildikó*
Szórakoztató és egyben tanulságos könyvet tart a kezében az olvasó. Brian Wansink, a Cornell Egyetem professzora évek óta kutatja az étkezési szokásokat befolyásoló környezeti tényezőket.
A könyv témája nagyon aktuális, hiszen manapság már nem annyira a fiziológiai éhség, mint inkább a környezeti és pszichés tényezők döntik el, mit, mikor és mennyit eszünk. Nem pontosan érezzük, mikor vagyunk éhesek és mikor laktunk jól, vagy ha érezzük is, ezt a környezeti ingerek vagy a lelkiállapot könnyen felülírják. Akkor eszünk, amikor ebédidő van, eszünk, ha jó, rossz a kedvünk vagy éppen csak unatkozunk, s hiába laktunk jól, a kedvenc desszertünknek mindig szorítunk még egy kis helyet a gyomrunkban.
Mivel ezek az ingerek gyakran a tudatos kontrollt, odafigyelést is felülírják, érdemes ezekre is hangsúlyt fektetnünk, amikor fogyni akarunk vagy csak egészségesebben szeretnénk táplálkozni.
A könyvben innovatív és humoros vizsgálatok révén az író pont azokra a környezeti hatásokra világít rá, amelyek észrevétlenül szerepet játszhatnak a túlsúly kialakulásában és a fogyókúrák kudarcában. De nemcsak azt mutatja be, hogy a környezetünk hogyan bír rá minket a felesleges vásárlásra és túlfogyasztásra, hanem tippeket ad ahhoz is, hogy ugyanezek a hatások miként támogathatják a fogyást és az egészséges életmódot.
A pszichológiában már régóta ismert és alkalmazott módszerek ezek, összefoglalóan környezeti kontrollnak hívjuk. Célja a környezetünk átalakítása oly módon, hogy az észrevétlenül támogassa az életmódváltást.
Saját kutatásunkból – ahol 6 hónapos testsúlycsökkentő program után egy évig követtük nyomon a résztvevők testsúlyát és étkezési szokásainak alakulását – is az derült ki, hogy hosszú távon
nem azok sikeresek a fogyókúrában és az elért testsúly megtartásában, akik ellenállnak a kísértésnek, hanem akik elkerülik azt.
Hiszen, ha folyamatosan a szemünk előtt van a csábító étel, újra és újra tudatosan nemet kell mondanunk, míg ha nem látjuk, nem is gondolunk rá.
A könyvben erre nagyon jó példa, hogy egy kísérletben a titkárnők 71%-al gyakrabban ettek az ajándék pralinéból, ha azt átlátszó dobozban kapták, mint amikor nem átlátszó, fehér csomagolásban adták át a dobozt. Ez az arány lényegesen lecsökkent csupán attól, ha a fiókba tették az édességet, és még inkább, ha fel kellett állni az asztaltól és 2 métert sétálni érte.
De ahogy a környezet befolyásolja (ösztönözheti) a túlfogyasztást, úgy az egészséges ételek fogyasztását is segítheti. A fenti elv alapján, ha gyümölcsöt vagy ásványvizet teszünk az asztalunkra karnyújtásnyi távolságra, észrevétlenül sokat tehetünk a megfelelő vitaminbevitelért és folyadékfogyasztásért.
Naponta 200 evéssel kapcsolatos döntést hozunk, amelyek jelentős része tudattalan. Nem is gondolnák, hogy olyan apró tényezők, mint a csomagolás, a termék neve, az élelmiszercímke, a tányér és a pohár mérete milyen sokat számítanak abban, hogy mit és mennyit fogyasztunk. Aki úgy gondolja, hogy rá nem hat az ilyesfajta marketing és pszichológia, annak mulatságos felismerésekben lehet része a könyv olvasása során. Például melyiket választanánk inkább egy étlapról: a halikrát vagy a kaviárt? A csokoládés süteményt vagy a dupla csokis belga Fekete-erdő tortát? Az étel egyik esetben sem változott, csupán a neve, ám ez mégis komolyan befolyásolja a választásunkat, sőt azt is, hogy mennyire fogjuk ízletesnek találni az ételt.
Az író által bemutatott ötletek nem csodamódszerek, nem tudunk velük két hét alatt 10 kilót fogyni (ahogy egyébként más módszerrel sem), de segítenek, hogy a fogyás észrevétlenül könnyebb legyen.
A sikeres és tartós fogyás, sohasem hősies ellenállás, lemondás és folyamatos kontroll eredménye.
Az inkább sziszifuszi próbálkozás, amely kudarcra van ítélve. Minél többet és minél gyorsabban szeretnénk fogyni, annál rövidebb ideig tudunk kitartani az elhatározásunk mellett és annál hamarabb ugranak vissza a kilók.
Az evés örömforrás, s fontos, hogy az is maradjon, ezért érdemes inkább lassan, kis lépésekben haladni a célunk felé és úgy alakítani a környezetünket, hogy az összhangban legyen a céljainkkal. Ennek jegyében a könyv mottója, hogy az a leghatásosabb diéta, amit észre sem veszünk.
* A szerző pszichológus, dietetikus, kognitív-viselkedésterápiás testsúlycsökkentő csoportvezető.