“Minden egyes olvasómmal elbeszélgettem és feltettem a kérdéseimet”

“Ismeretlen szerző első művénél hatalmas a gát, hogy az olvasó egyáltalán kezébe vegye és belekezdjen” – ismeri el Kenéz Péter, aki vegyészmérnöki végzettséggel kezdett bele egy sokakat foglalkoztató gondolat regénnyé formálásába. Így készült el, egyébként igen hamar, A végtelen az út, amelyen te jársz című kötet, amit a minap a Könyv Guru Kiadó jelentetett meg. A szerzővel arról is beszélgetünk, hogyan dőlt el, hogy a mostani kötet csak az első része lesz egy nagyobb műnek, mit tesz azért, hogy a regénye minél több olvasó kezébe eljusson, miért nehéz meghatározni a könyve műfaját, hogyan vette hasznát a szinonimaszótárnak, és mit változtatott meg az első tesztolvasók véleménye alapján.

Súlyos kérdéseket vet fel a regénye az örök élet lehetőségével kapcsolatban, és ezekre meglehetősen pesszimista válaszokat ad. Tényleg csak negatív kimenetele lehetne, ha az emberek örökké élhetnének a Földön, vagy csak a történet kedvéért láttatta ilyennek? Olyan ez, mint a lottóötös, ami ritkán hoz igazi örömöt és boldogságot a nyereményt megütő életébe?

Célom volt, hogy az izgalmak mellett, vele egyenrangú mértékben új ismereteket és mélyebb érzéseket, gondolatokat, az egyént és az egész emberiséget is érintő kérdéseket is beleszőjek a regény történetébe. Ez nem kis vállalkozás, de ahogy haladtam előre, úgy éreztem, hogy csak akkor lesz teljes a mű, ha mindhárom elem egyenrangú mértékben megjelenik és maradandó emlékeket hoz létre.
Visszatérve az örök élet emblematikus dilemmájára, valóban negatív kimenetelt vizionálok, mert úgy hiszem, hogy ez jutna az emberiség osztályrészéül, ha belekóstolna ebbe a bódító lehetőségbe. Nem zárom ki, hogy lehetne pozitív kimenetele is, de csak akkor, ha elszigetelt módon egy igen szűk kör részesül belőle. Az emberiség élettere limitált ezen a bolygón, aminek a lehetőséget szinte teljesen kiaknáztuk már. Egy ilyen változás ökológiai és társadalompolitikai szempontból végzetes lenne társadalmainkra.

Ettől merőben eltérő lehet az egyén sorsa, aki a körülötte levő embertömegből egyedüliként birtokolva ezt a csodálatos ajándékot, teljesen másként láthatná életét és jövőjét. Az ő élete bizonyára eleinte “boldogságban úszna”, de ahogy a főhősöm kifejti, csak időlegesen. A pszichés dilemmák előbb-utóbb elnyomnák az eufóriát és átértékelésre késztetnék e kegy birtoklóját. Ezért is dönt a főhős úgy, hogy a maga részéről véget szeretne vetni ennek. A lottóötös jó hasonlat, mivel azért vannak kivételek, akik összeomlás nélkül élik le életüket egy ilyen szerencsés fordulat után.

“Egyszerű” tudományos krimi is lehetne a regénye, de ennél többről van szó, misztikus elemekkel keveredik a történet. Hogyan határozná meg a műfaját?

Visszatekintve nagyobb jelentőséget tulajdonítok a főhősök cselekedetei és élete által generált mélyebb, tartalmasabb érzéseknek, dilemmáknak, szemben a kalandos izgalmakkal. Ezek az érzések, reményeim szerint nyomot hagyhatnak az olvasóban, elgondolkodásra késztethetik az “én mit tennék ebben a helyzetben” kérdés megválaszolásával. Ez a felismerés némileg módosította az eleinte sci-fi kalandregényként kategorizált történetet.

Egyik olvasóm javaslatára megváltam a sci-fi jelzőtől, mert meggyőzött arról, hogy ez sok leendő olvasónak riasztó lehet. Meglátását elfogadtam, mivel a sci-fi szál valóban nem hangsúlyos, sőt egy idő után lényegtelenné válik az egyéb cselekmények mellett. Ha ehhez hozzáveszem, hogy misztikus elemek is megjelennek a műben és a történet egy thrillerre jellemző izgalmakat hoz, akkor valóban nehézzé válik a műfaj meghatározása. Az egyszerűség kedvéért így maradtam a “kalandregény napjainkból” műfajánál, ami a maga egyszerűségével és általánosító jellegével lehetőséget ad több műfaj magába olvasztására.

Mi adta az ötletet, hogy egy ilyen kérdéseket boncolgató témát dolgozzon fel? Mikor jött az ihlet, és hogyan született meg a döntés, hogy könyvet, ráadásul mindjárt egy többrészes történetet ír belőle?

A regény alapötlete 2021 januárjában, Yuval Hariri egyik könyvének olvasása közben pattant elő. A történész könyvében éppen az örök élet dilemmáját fejtegette, amikor elgondolkodtam azon, hogy mi történne, ha ezt a rejtélyt valaki egyszer csak megfejtené és feltalálná a csodálatos elixírt. A téma annyira megmozgatta a fantáziámat, hogy nem hagyott nyugodni. Tisztában voltam vele, hogy nem vagyok író, irodalomból is maximum a négyötödig jutottam, de éreztem a “most vagy soha” érzést, a bennem szunnyadó mesélőt, aki szeretné megmutatni magát. Tudtam viszont, hogy maga a találmány ötlete kevés egy regényhez, ezért elkezdtem a cselekmény köré felépíteni a világot, megformálva a főhőst és magát a teljes történetet. Úgy gondoltam, hogyha sikerül egy izgalmas és tartalmas történetet összeraknom, akkor megadom magamnak az esélyt, hogy tovább lépjek.

A sztorit egy főleg címszavakat tartalmazó vázlatban vetettem papírra, leírva a cselekmény lefolyását, a szereplőket, a főbb részletet.

A vázlat összeállítása nagyjából egy hétig tartott és ahogy várható volt, ez bizonyult munkám egyik legizgalmasabb szakaszának.

Miután úgy éreztem, hogy ezt az akadályt is megugrottam belevágtam a kézirat első verziójának megírásába. Ez pontosan egy hónap alatt be is fejeződött, 2021. március elejére. Ekkor döbbentem rá, hogy a már akkor is majd’ háromszáz oldalas regény cselekményét nem tudtam befejezni, még legalább ekkora terjedelemre lenne szükségem a lezárásához. Nem maradt más út, mint a történet két részben való megjelentetése, mivel egy 7-800 oldalas első könyv publikálásáról mindenki lebeszélt. Nem tudtam könnyen meghúzni az első rész végének vonalát, amiben nem tudott senki érdemileg segíteni. Itt valóban minden író a saját feje után kénytelen menni és elképzelni a legoptimálisabb megoldást. Miután a döntésem, hogy két része lesz a történetnek, megszületett, szabadon fűzhettem a cselekményt, volt terem, hogy minden olyan előzőekben említett szempontot kifejtve szabadon mesélhessek.

Kik a kedvenc szerzői? Kikkel érez szellemi rokonságot, vagy kik azok, akiknek a stílusából merített írás közben?

Vonzódom a sci-fi témákhoz és a tudománnyal átjárt területekhez és persze a misztikumhoz, de emellett olvasok életrajzi műveket, szépirodalmat és bestseller-eket is. Fiatalkori kedvencem Micheal Crichton, Tom Clancy, később Ken Follett, Dan Brown és a számomra örök klasszikus Robert Merle. Magyarok írók közül Fekete Istvántól kezdve Gárdonyi Gézáig mindent olvasok, ha időm jut rá. De régebben Tolsztojtól is olvastam, hogy belepillanthassak az akkori világ érzéseibe. A modern magyar szerzők közül a magyar sci-fi egyik atyját és oszlopos tagját, Zsoldos Pétert kedvelem. Szellemi rokonságot talán ővele érzek, aki zenész, pszichológus végzettséggel a háta mögött adta fejét írásra csakúgy, mint én, aki mérnök létemre kezdtem bele ebbe a műfajba. Az ő letisztult stílusa egyfajta példaként áll előttem. Megmutatja, hogy kevesebb szóval is elérhető a kívánt érzés, amivel elindíthatjuk az olvasót a gondolkodás útján, minek során a saját szája íze szerint képzeli el a cselekmény és szereplők által nem kifejtett részleteket. Így válik ez a folyamat számára is izgalmassá és további olvasásra sarkallja majd.

A regényben olvasható tudományos, rákkutatással és egyéb, sejtbiológiával kapcsolatos információk mennyire megalapozottak, mennyire állnák ki egy hozzáértő véleményének próbáját? És mennyire kellett ezeknek utánajárnia, hogyan szedte össze az ehhez szükséges tudást?

A regényben szereplő információk és tudományos részletek teljes egészében megalapozottak. A sejtbiológiában bizonyos fokig jártas vagyok, vegyészmérnök végzettségem és a téma iránt azóta is fennálló érdeklődésem miatt. Folyamatosan nyomon követem a világ ezirányú előrehaladását. A könyv elkészítéséhez természetesen utánajártam a témába vágó legfrissebb kutatási eredményeknek és annak egy sokak által emészthető verzióját mutattam be az olvasóknak. Megpróbáltam azon a határon mozogni, amelyen az olvasó még nem veszíti el a figyelmét, de mégis át tudok adni egy-két lényegi információt, ami a történet szempontjából fontos lesz. Szerettem volna, hogy az olvasó bizonyossá váljon abban, hogy a történet alapja igenis egy reális lehetőség, amely megalapozott elméleti fundamentumokkal bír, ezzel kiváltva a hitelesség érzését. Ma a világban számos helyen kutatják a regényben szereplő elixírt, amellyel, ha nem is adnak örök életet a kezünkbe, de a jelenlegi várható élettartamunkat próbálják kitolni.

Többeknek is köszönetet mondott a kötet elején, akik észrevételeikkel, tanácsaikkal segítették a regény megszületését. Milyen jellegű tanácsokat kapott, min kellett változtatnia a külsős vélemények alapján? Mit fogadott meg nehezen?

A regény megírása számomra érdekes projektnek, hobbinak indult, ami annyira új és meglepő momentum volt az eddigi életemben történtekhez képest, hogy a szűk környezetem el sem akarta hinni, mit tervezek. A mű elkészültekor nem voltam biztos abban, hogy a regény megüt-e bármilyen mércét és érdemes-e foglalkoznom ezzel egyáltalán. Ezért szerettem volna tesztelni a regényt és családtagjaim után odaadtam közel barátaimnak, két hivatásos dramaturgiai lektornak, ismerőseimnek, kollégáimnak, hogy olvassák el és mondjanak róla véleményt. A visszaérkező tanácsok, vélemények rettentő érdekesek voltak, mondhatom ez volt az egyik csodálatos, előre nem sejtett hozadéka a projektnek. Megláthattam azt, hogy a leírtak kiből mit váltottak ki, mely részek hatoltak egyeseknél mélyre, melyek maradtak másoknál a felszínen, átért-e a mondanivalóm. Meglepő módon a baráti körömből kikerülő olvasók túlnyomó többségének rendkívül tetszett a cselekmény, a karakterek, az izgalmak és a stílusom. Minden egyes olvasómmal elbeszélgettem és feltettem a kérdéseimet. Többek között olyanokra voltam kíváncsi, hogy tudtak-e azonosulni a regény egyes karaktereivel, azok jellemfejlődésével, változásával, hogy tetszett-e ez és ez a fordulat. Ebből sok mindent leszűrhettem, hogy kik és mik ragadták meg az olvasók figyelmét, mi maradt meg leginkább.
A kapott tanácsok, vélemények sokrétűek voltak, a főszereplő nevétől kezdve a szereplők viselkedésének részleteiig, jellemváltozásuk hihetőségéig.

Változott például a fontos szerepet játszó macska színe is, de jelentősen egyszerűsítettem a biokémiai eszmefuttatás mélységét és hosszúságát, amibe sok olvasómnak beletört a bicskája.

Nehezen voltam viszont meggyőzhető, hogy módosítsam a cselekményt és az általam elképzelt világot és a karakterek jellemét. Inkább jobban megvilágítottam a motivációjukat, a döntéseik alapjait, ami meglátásom szerint kielégítette az igényt a pontosabb jellemrajz felállításához. A megalapozott kritikákat mindig megfogadtam és annak megfelelően módosítottam is a regényt, természetesen csak akkor, ha egyetértettem velük. Jelentősen bővítettem a párbeszédeket, ami segített mélyíteni a mondanivalót, jobban rávilágítva a karakterek érzéseire. Két hivatásos dramaturgiai lektor részletesen elemezte “elsőkönyves” hibáimat, ellentmondásaimat és rávilágított a megoldási lehetőségekre is. Sok tanácsukat megfogadtam, és a változtatásokat átvezettem a műben.

Milyen jellegű nehézségekkel szembesült az írás során? Mennyire nehéz például egy többrészes történetet írni, úgy, hogy tudja, az olvasó sok mindenre nem fog választ kapni az utolsó oldalakon? És hogyan kell szerkeszteni egy ilyen művet?

Lehet, hogy csak én vagyok ezzel így, de nagy örömöt okozott az írás minden perce, szinte alig éreztem nehézséget benne. Egyfajta más, örömteli állapot az, amikor az ember ujjai között pörög a történet, megelevenednek a szereplők és a cselekmény. Számomra az igazi nehézség a már leírt első kézirat saját revíziója volt, amikor pár hónap elteltével újraolvasva azt, rá kellett ébrednem, hogy most már merőben másképpen fogalmaznám meg ugyanazt. Ezért keserves munkával, mondatról-mondatra átírtam, javítottam, szépítettem az arra rászoruló részeket. Nagy barátom lett a szinonimaszótár, ami nélkül egész más íze lett volna a történetnek. Konstatáltam továbbá, hogy miközben írtam, a cselekmény, a párbeszédek pörgése elvonta a figyelmemet a pontos fogalmazásról, a tetszetős mondatszerkezetről. De most úgy látom, hogy ez idővel természetesen önmagától is javul.

A regény nem többrészes műnek indult. Talán emiatt sem kerültem dilemmába az elején, hogy miképpen oldom majd ezt meg. Később jött a felismerés, hogy mitévő legyek a helyzettel, mivel nyilvánvaló lett számomra, hogy nagyon nehéz egy regényt részekre bontani, ha nincs egy olyan momentum, ami mentén a részek logikusan elkülöníthetőek. Az enyémben nem volt és féltem, sőt most is félek, hogy marad az olvasóban egy jogos hiányérzet a megválaszolatlan kérdések miatt. De talán ez sarkallja majd arra, hogy folytassa az olvasást a második résszel. Próbáltam tanácsokat kérni, hogy miképpen válasszam szét a részeket, de ebben kevesen tudtak jó tanácsokat adni, mivel ismerniük kellett volna minden mozzanatot a teljes regényben. Végül az ösztöneimre hallgattam és arra, hogy én mit szólnék, ha így vagy úgy lenne vége egy regénynek. A legvégén belső hangom döntött.

Pontosan mennyi idő alatt készült el a kötettel az ötlet megszületésétől a kiadóinak leadott kéziratig?

Az első kéziratot egy hónap alatt fejeztem be tavaly március elejére, ami az idő múlásával több mint száz oldallal bővült a már említett kiegészítések miatt. 2021. november második felében kerestem meg a kiadót, hogy a kiadás felől érdeklődjek. A Könyv Guru vezetője készségesen visszajelzett, egyik este hosszasan elbeszélgettünk és a következő nap meg is kaptam a szerződést, amit két nap múlva aláírtam. Tehát az első kézirat megszületése után kilenc hónappal kezemben volt a kiadói szerződés. Az ötlettől számítva tíz és fél hónapot számolhatunk. Mindeközben nyáron elkészült a második rész is.

Készül-e arra, hogy beszáll a Végtelen az út, amelyen te jársz marketingjébe? Ha igen, hogyan, milyen csatornákon tervezi népszerűsíteni a kötetét?

Mindenképpen szeretnék segíteni a marketingben. Magam részéről a közösségi médiában közöltem barátaimmal, ismerőseimmel a regény elkészültét. Ez után nem sokkal megjelent Nádasi Krisz recenziója is saját blogjában, aki lektorom lévén maga is elmondta élményeit a regénnyel kapcsolatban. Ez komoly lökést adott, mivel már egy ismert oldalon is említették könyvem, nagyra értékelve az erényeit. Jelenleg a rokonság, barátok, ismerősök közötti népszerűsítéssel foglalkozom és megkérem azokat, akik közel állnak hozzám, hogy értékeljék a könyvet a Libri, a Bookline, a Moly.hu oldalain. Tudom, hogy a regénynek egy ponton el kell tudnia adni önmagát, azaz ki kell váltania egy olyan szintű elismerést az olvasóban, hogy az tovább népszerűsítse, megemlítse azt saját baráti körében. Ha ez a hatás érvényesül, akkor már jó úton járunk, van esélyünk a sikerre. Ismeretlen szerző első művénél hatalmas a gát, hogy az olvasó egyáltalán kezébe vegye és belekezdjen az olvasásába. De ha ezt meglépi, azt gondolom, nem fog csalódni.

Milyen tapasztalatai voltak a kiadó keresése során? Van olyasmi, amit tanulságként meg lehet osztani a hasonló műfajú regények szerzőivel?

Egy tanulságot tudnék említeni: nem szabad sajnálni az időt az utánajárásra, blogok olvasására, mások véleményének megismerésére. Sokat tanulhatunk belőlük és a folyamat során szép lassan kikristályosodik bennünk az elhatározás, a döntés, hogy melyik irányban induljunk el. Én a neten kiadók százait találtam, amiből tovább szűrtem az olvasott blogok, vélemények alapján. Ezek „helyére tették” az addig kissé illuzórikus elképzeléseimet a könyvem további sorsát illetően, de nem tántorítottak el, hogy folytatnom kell, olvasóim egyöntetű véleményét nem hagyhattam figyelmen kívül. Sok történetet olvastam, hogy mely kiadókkal ne is kezdjek bele és melyek azok, amelyek foglalkoznak első könyves írókkal. Így kerültem az AdLibrumhoz. A Könyv Guru Sztorimondó programja megfogott, frappáns kezdeményezésnek tartottam.

Mikorra várható a következő rész, és az lesz az utolsó?

A folytatás kézirata, mint említettem, tavaly nyáron elkészült, amit a baráti kör egy része már „lektorált”. A napokban felvettem a kapcsolatot a Könyv Guruval a kiadási folyamat elkezdéséről. Jó eséllyel a karácsonyi könyvszezonra meg is jelenhet. Többen jelezték, hogy nem kellene abbahagynom, hiszen a történet folytatásért kiált. Ez komoly fejtörést jelent, mivel az alaptörténet befejeződött a második rész végére. De nem kizárt egy előzmény történet megszületése, ámbár komolyan nem gondolkodtam még el rajta.