Még 12-13 éves korában írta meg trilógiájának második kötetét, Az Éjfél-völgyi Gimnázium 2. – Tenebrium tornya című regényt, de csak most jelentette meg Arnold Kinga Anna. A Könyv Guru Kiadónál publikált kötet immár 16 éves szerzője elárulja, mennyit változtatott az eltelt időben a kéziraton, hogy milyen baljóslatú szimbólum Tenebrium tornya, hogy miként fogadták az első kötetét az osztálytársai, tanárai, és hogy miért nem biztos, hogy felnőtt korában is írással fog foglalkozni.
Négy éve az előző interjúnkban azt mondta, hogy „a második kötetemmel készen vagyok, de még átolvasgatom és javítgatok rajta”. Ezek szerint többet is változtatott a négy évvel ezelőtti állapothoz a regényen, a történeten?
Igen, többször is átdolgoztam a regényt az elmúlt 4 év során, igyekeztem kiküszöbölni a logikátlanságokat, a nyelvtani és a súlyosabb stilisztikai hibákat. Dönthettem volna úgy, hogy újraírom, hiszen visszanézve az ember mindig másképp írná meg azt, amit egykor leírt, de fontosnak láttam, hogy megmaradjon annak a történetnek, amit a 12-13 éves énem talált ki. Egy könyvben mindig maradnak kijavítandó hibák, még a tizedik újraolvasás után is, mivel folyton változik az ember és mindig másképp szemléli azt, amit leírt. Ennyi erővel szerintem akárhányszor újra lehetne írni egy könyvet. A történetet ezért lényegében nem változtattam meg, talán csak a 11. fejezet képez kivételt, ugyanis azt szinte teljesen átírtam nagyjából egy vagy két évvel az első vázlat megírását követően.
Nem tart attól, hogy a trilógia első részének olvasói már nem fognak emlékezni a kezdetekre?
A második kötetet úgy próbáltam megírni, hogy azok is tudják olvasni, akik csak nagy vonalakban emlékeznek az első kötet tartalmára. Ahol visszautaltam az előző könyvre, és úgy éreztem, hogy szükséges, röviden összefoglaltam az első kötet történéseit. Így szerintem nem kell nagyon részletesen emlékezni ahhoz, hogy érteni lehessen a második kötetet.
Mit szimbolizál a regényben a torony, Tenebrium tornya?
Azt szerettem volna (ennyit azt hiszem elmondhatok anélkül, hogy spoilereznék), hogy a tenebriumiak ne pusztán a történet antagonistái legyenek, hanem egy nagyobb képnek a részét alkossák. Tenebrium tornya számomra képviseli mindazt, ami rossz az emberiségben, azokat a dolgokat, amik egymás ellen fordítják az embereket, mind egyéni, mind közösségi szinten, és roncsolják a társadalom szövetét. Ám úgy tervezem, hogy ennek a kérdésnek az oroszlánrészét már a harmadik kötetben fogom tárgyalni.
Ha megkérdezik a kortársai, osztálytársai, hogy miről ír(t) könyvet, hogyan csinál nekik kedvet a regényei elolvasásához? Mit árul el a történetről?
Ha ezt megkérdezik tőlem, általában csak a történet koncepcióját mondom el, talán annyit se, amennyi az első kötet fülszövegében szerepel. A legtöbb ismerősömmel csak ritkán beszélek a könyvemről, őszintén szólva leginkább csak akkor, ha ők hozzák fel a témát. Természetesen nagyon hálás vagyok, ha valamelyik barátom elolvassa, de egyáltalán nem „reklámozom” nekik a könyvemet, hiszen teljes mértékben rajtuk múlik, hogy érdeklődnek-e a téma iránt, vagy el szeretnék-e olvasni a könyvet is.
Milyen visszajelzéseket kapott az első könyvére? Mit szóltak hozzá az iskolában, a tanárai, a diáktársai?
Viszonylag változatos visszajelzéseket kaptam. Kaptam semlegeseket, kifejezetten jókat és kifejezetten rosszakat is, felnőttektől és fiatalabbaktól egyaránt. Ha jól tudom, a 10-14 éves korosztályban volt a legjobb a fogadtatása, de voltak felnőttek is, akiktől kaptam pozitív visszajelzéseket. Több osztálytársam és tanárom is megvette a könyvemet, amiért nagyon hálás vagyok. Nagyon sok tanárom támogatott és érdeklődést tanúsított a könyvem iránt, illetve biztattak, hogy ne adjam fel az írást. Nagyon, nagyon köszönöm nekik!
Az előző interjúban azt mondta, hogy kerüli a közösségi médiát, nem is fogja ott reklámozni a könyvét. Azóta történt ebben változás? Most is úgy érzi, a barátságok nem az online térben szövődnek?
A közösségi médiáról alkotott véleményem némileg átalakult az utóbbi évek során, és talán nem meglepő, hogy egyre fontosabbá vált számomra. Többször is váltottam iskolát, és nagyon sok barátom van, akik másik országban élnek, mint én, így az idő nagy részében csak online tudom tartani velük a kapcsolatot. De különösen azért, mert a barátaim egy jelentős részével csak nagyon ritkán találkozom, továbbra is azt gondolom, hogy a személyes találkozók azok a pillanatok, amelyek építik és megerősítik a barátságokat; amelyekből töltődünk és erőt merítünk. Ami a könyvemet illeti, nyilvános fiókom/oldalam egyelőre nincs, mivel nem tudom, hogy lenne-e érdeklődés ilyesmi iránt. Ennek ellenére néha szoktam kirakni posztokat vagy történeteket. Szerintem elég idős is vagyok már ahhoz, hogy ezt átgondoltan tudjam tenni.
Mennyit fejlődött az írásmódja az első regény óta? Van olyasmi, amit ma már másképp csinál az akkori tapasztalatokból okulva?
Nagyon remélem, hogy fejlődött az írásmódom már a második kötet megírásakor és az elmúlt négy év során is, de hogy mennyit, azt nem biztos, hogy meg tudnám mondani, és talán nem is én vagyok rá a legalkalmasabb, hogy ezt megítéljem. Amikor az első kötetet írtam, csak pár hónapja jártam magyar általánosba, előtte egész életemben belga és francia oktatási rendszerekben tanultam, és ez biztosan érezhető a könyvön is. Azt gondolom, hogy a második kötetben ez már nem jellemző. Idővel fokozatosan egyre kevesebb a helyesírási hibám, de a nyelvtanon kívül a stílusomat is igyekszem fejleszteni. Abban pedig biztos vagyok, hogy sokkal több időt töltök el egy-egy mondat megírásával, mint régebben. Igyekszem törekedni arra, hogy a szöveg a részleteiben is jól szerkesztett legyen, de persze hogy ez mennyire sikerül, azt az olvasók jobban látják, mint én.
Még az érettségi előtt áll, de már a második kötete jelent meg. Mennyiben jelent előnyt az, hogy könyveket ír, az irodalom tanulása terén, esetleg más iskolai feladatok tekintetében? És hogy érzi most: a későbbi pályája is ebbe az irányba fog haladni, vagy teljesen más szakmát választ?
Az, hogy gyakran írok, különösen sokat segít fogalmazások megírásánál, de más helyzetekben nem tapasztaltam hasonlót. Magyarórákon a hangsúly jó esetben az elemzésre kerül, de nagyon ritkán esik meg, hogy nekünk kell alkotni akár verset, akár novellát. Ebből a szempontból a versírást sokkal inkább ki tudnám emelni, mivel az már többször is nagy segítségemre volt, amikor verselemzést kellett írnom. Ami pedig a későbbi szakmámat illeti, nagyon örülnék, ha az írás a későbbiekben is része maradhatna az életemnek, azonban az íráson kívül sok minden más is érdekel, sőt a reál tantárgyak jobban érdekelnek a humán tárgyaknál. Ezen okokból kifolyólag más irányba szeretnék továbbtanulni.
Óvatosan kérdezem, hogy áll a trilógia befejező kötetével? Annak mikorra várható a megjelenése? És van benne valami különlegesség, ami meglepi majd az olvasókat?
Úgy vélem, nem állok nagyon rosszul a harmadik kötettel, de az igazság az, hogy a könyv vége még messze van. Az, hogy mikorra készülök el vele, illetve, hogy mikor várható a megjelenése teljes mértékben attól függ, hogy mennyi időm marad az írásra a közelgő érettségire való felkészülés közepette, és természetesen attól, hogy milyen lesz a második kötet fogadtatása. Azt hiszem, a harmadik kötet tartogathat meglepetéseket az olvasók számára, ugyanis az elmúlt 4 év során volt időm gondolkodni rajta (bár írni nem nagyon), és szeretném az eddigieknél is jobban kibontani a történetet.
