Újabb és újabb műfajok ütik fel fejüket az irodalomban – az egyik legújabb a cosy fantasy, nézzük meg, mi ez, melyek a műfaj sajátosságai, megéri-e ilyen regényt írni, és ha igen, hogyan tegyük!
A cosy fantasy
A fantasy egyik alműfajáról van szó, tehát egy elképzelt világban játszódó, mágiát tartalmazó történetről, amely azonban a nagyívű konfliktus (pl. középkori királyságok közti háború) helyett a hétköznapi élet apró örömei, a biztonság és az érzelmi komfort keresésére fókuszál. A regény konfliktusa enyhe, a cselekmény mozgatórugója nem valami nagy fenyegetés és életveszély, hanem személyes vagy közösségi célok. Ilyen lehet például egy üzlet megnyitása, egy barátság megmentése, egy könyvtár látogatottságának fellendítése.
Az efféle regény lényege, hogy az olvasót kellemes fantasztikus környezetbe vigye el, ahol kikapcsolódhat egy tündérmese jellegű kényelmes helyen, ahol a konfliktusok kicsik, mindennapiak, kezelhetők. Ez a zsáner azért lett divatos, mert a modern világ és a modern problémák okozta szorongást jól oldja, az olvasóknak pontosan olyan érzelmi biztonságot nyújt, mint amire szükségük van. A varázslatos háttér megadja azt a különlegességet a nagyon egyszerű problémának, amitől élmény lesz a történet olvasása. Ha van is veszély vagy krimi szál, akkor is ennek kezelése megnyugtatóan történik. Az olvasó mindig tudja, hogy ez a regény egyáltalán nem fogja őt komolyan felzaklatni egyetlen pillanatban sem, és a befejezés garantáltan pozitív.
Ajánlott cosy fantasy olvasmányok
Mégis milyen történetekről van szó? Nézzük meg öt regény alapötletét!
Travis Baldree: Legendás latték
Viv, az ork zsoldos szögre akasztja a kardját, és valami olyat csinál, amit még senki a környéken: kávézót nyit. Ez a könyv indította el az alzsánert. Nincs világvége, csak egy ork, aki tökéletes tejhabot akar készíteni, és mellesleg befogadó közösséget talál.
T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél
Linus Baker egy aktakukac hivatalnok, akinek egy árvaházat kell meglátogatnia. A különleges mágikus gyerekeket megismerve sok mindenre rájön, legfőképp arra, hogy az előítéletekre csak csínján hallgasson.
Sangu Mandanna: Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társasága
Mika Moon egy magányos boszorkány, akinek van ugyan varázsereje, a közösségi médián mégis csak tetteti, hogy varázsol. Ennek ellenére felkérik, hogy három neveletlen kis boszorkányt tanítson mágiára. Ebben a könyvben benne van minden, ami a műfajhoz kell: egy különc társaság, sok tea és némi romantika. Ebben a történetben az a lényeg, hogy mindenki tartozik valahová.
Heather Fawcett: Emily Wilde tündérenciklopédiája
Emily, a mogorva és antiszociális professzor egy izlandi faluba utazik a tündérek tanulmányozására – és a legfőbb riválisa is. Egy romantikus tündérmese felnőtteknek, nyomozással és veszélyekkel.
T. Kingfisher: Varázslókalauz önvédelmi sütéshez
A főhős kamaszlány mágiája csak a tésztákra hat, például meg tudja táncoltatni a mézeskalácsokat. Amikor a városban gyilkosságok történnek, Mona kénytelen a sütőtudományát fegyverként használni. A regény bizarr és humoros, időnként sötétebb, mint a fentiek, de a végén minden jóra fordul!
Hogyan írjunk cosy fantasyt?
1. Induljunk ki a világból. A társadalomban és a közösségben a kedvesség és a kooperáció legyen a domináns stratégia. Milyen környezetben írnánk szívesen? Számunkra mi otthonos és kellemes? Kicsi és barátságos teret képzeljünk el: egy falut vagy egy kicsi házat, kis szigetet. Mi a különlegessége? Milyen itt a varázslat, milyen lények élnek?
A mágia itt ne fegyver legyen, hanem komfortot szolgáló eszköz, vagy a környezet természetes része. Képzeljük el a Weasley háztatást a Harry Potterből a gonoszok nélkül: az anyuka mágiával főzne, a nagyfiúk mágikus vicceszközöket terveznének, egy másik testvér sárkányokat szelídítene stb.
2. Ki a főhős? Gondolkodjunk bátran klasszikus fantasztikus lényekben: törpék, óriások, tündék, manók, sárkányok szerepelhetnek a regényünkben. Akármit is választunk, a főszereplőnk egy békére vágyó kisember legyen, ne pedig egy félelmetes harcos!
A regény konfliktusa az ő feszültsége legyen: vagy belső (a főhős önismereti útjáról legyen szó), vagy külső (a közösségbe való beilleszkedésről legyen szó, a barátságban vagy a faluban legyen valami félreértés). A főhős érzelmileg érjen be a regény végére e tekintetben. Legyen empatikusabb, vagy érje el a közösség szorosabb összefogását.
3. A megfogalmazásban a hangulat legyen a fontos. Kiemelt szerepet kapjon az érzékletes leírás, használjuk az érzékszerveket: mutassunk illatokat, textúrákat, és persze ízeket; a szereplők egyenek és igyanak finomakat, pihenjenek jókat kellemes környezetben! Segítsük elő, hogy az olvasó belemerülhessen a történetbe, elképzelhesse a helyszíneket, ott lehessen a szereplőinkkel – és közben érezhesse magát nyugodtan, tehesse le a napi feszültséget.
Kísérletezhetünk először novellában, megbeszélhetjük a regényötletünket barátainkkal, mielőtt belevágunk egy ötven-hetvenezer szavas regénybe. Az biztos, hogy mi magunk is komfortosan fogjuk érezni magunkat egy cosy fantasy történet írásakor!
Illusztráció: Travis Baldree Legendás latték című könyvének borítórészlete.
