Kell-e hinnünk a magyarságunkban? Van-e kapcsolat a magyar-európaiságunk és az istenhitünk között? Egyebek mellett ilyen kérdéseken is szeretné elgondolkodtatni olvasóit Mihály András új verseskötetében. A Párnádon arc című, a Könyv Guru Kiadó gondozásában megjelent kötet szerzője arról is mesél, hogy milyen különbözőképpen születnek a versei, mit hangsúlyoz sokszor nagyon rövid verssoraival, és hogy tudósként és magánemberként miért gondolkozik másképp az istenkeresésről.
Úgy tűnik, néhány havonta visszatérő vendég nálunk, hiszen gyors egymásutánban a harmadik kötete jelenik meg. Ezúttal a második verseskötete. Az előzőben, az Elképzelt utakban régi verseket és utazások emlékeit párosította. Ezúttal sokkal határozottabban létértelmező, -összegző verseket gyűjtött kötetbe. Ezek a művek mikor születtek? Ezek is régen kész voltak, csak össze kellett rendezni őket, vagy felfedezte magában a költői vénát az Elképzelt utak megjelenése után?
Ezek a művek is készen voltak, össze kellett csak rendezni őket.
Az élete meghatározó eseményeit, a hitét, a magyarságát is próbálta értelmezni a versekben. Csupán önelemzés ez a kötet, vagy másokat is hasonló számvetésre ösztönzne általa? Ha igen, milyen kérdéseket tehet fel magának az olvasó ez alapján?
Szeretném, ha az olvasó is gondolkodna és feltenne magának olyan kérdéseket, mint például, hogy kell-e hinni a magyarságunkban? Van-e kapcsolat a magyar-európaiságunk és az istenhitünk között? Hogyan tekintsünk a világra és az emberekre?
Az idő már az előző kötetnek is központi fogalma volt, de itt kiegészült olyan kulcsszavakkal, mint: emlék, csillag, ősz, nyár, nap, hajnal, éj, élet, Isten… Mi az a 3-4 fontos fogalom, amit kiemelne a kötet kapcsán, és miért fontosak ezek az Ön számára?
Nagyon fontos a minket környező emberi világ és benne azok az emberek, akik befolyásolják/befolyásolták az életünket. Fontos a történet, amelybe beágyazódtunk/beágyazódunk.
Ha ezek alapján ki kellene választani az egy-két legfontosabb verset a kötetből, most mit emelne ki?
A Karantén I. és a Karantén II. – ha a közelmúlt történeteire gondolunk, ezeket ajánlom.
Több vallásos tárgyú verse is van a kötetben. Tudósként milyen érzés (volt) az istenkeresés? És mára inkább a kételyek vagy a bizonyosságok dominálnak Önben?
Tudósként keressük és meg is találjuk Istent, mert a természet annyira tökéletes, hogy csak egy természetfeletti hatalom alkothatta. Magánemberként inkább a kételyek dominálnak bennem.
Hogyan születik egy-egy verse? Milyen ihlető élményekre van szüksége hozzá, mennyi idő alatt veti papírra általában, mennyit javítgat rajta? Tudna egy-két példát is hozni a kötet versei közül?
Erre nem tudok válaszolni. Alakul a szöveg. Az egész egy hosszabb, néha hónapokig tartó születési folyamat. De olyan is van, amikor negyedóra is elegendő a születéshez. Ez inkább a rövid versekre igaz.
Igen sok verse áll jellegzetes, nagyon rövid, olykor csak egy-két szó hosszúságú sorokból. Mennyire volt tudatos ez a szerkesztési mód? Mit fejezhet ki egy ilyen szaggatott írásforma? Mit ad hozzá (vagy mit változtat) a költemények befogadásához, értelmezéséhez?
A rövid sorokkal a szavak szépségét és erejét szeretném hangsúlyozni. Felolvasáskor a szavakat mondjuk és esetleg pillanatnyi szüneteket tartunk a szavak/sorok között.
Miért volt olyannyira fontos a Párnádon arc című vers, hogy ez lett a kötet címe is? És ezt miért egy – feltehetően – ókori egyiptomi szoborarc kíséri illusztrációként a borítón?
A Párnádon arc című vers nem a fontossága miatt címadó. Tulajdonképpen nem tudom, hogy miért címadó. A könyv borítóján lévő fényképet pedig 1987-ben Egyiptomban készítettem. Ha jól emlékszem, a gránit faragás Hatsepszut királynőt ábrázolja.
Mit gondol: mennyire népszerűek manapság a versek? Milyen közönség/korosztály nyitott egy verseskötetre? Mivel lehetne/kellene kedvet csinálni az olvasóknak a versekhez?
A könyvhét és a könyvbemutatók tapasztalatai alapján azt mondom, hogy az olvasás népszerű. A versek is népszerűek. Emlékszem, 2025-ben, Lackfi János dedikálásakor milyen sok ember sorakozott az asztala előtt a Vörösmarty téren. Minden korosztály érdeklődik – most a felnőttekre gondolok. Az iskolás korúak az iskolában hozzájutnak a szükséges mennyiségű irodalomhoz, azonban a könyvheti élményeim azt mutatják, hogy a lelkesedés felnőtt korban is töretlen.
Az eddigi tempóját figyelembe véve őszre számíthatunk az újabb kötetére? És szabad elárulni, hogy mi lesz annak a műfaja, témája?
Készül egy új prózakötetem, amelyben rövidebb és hosszabb novellák lesznek.
