Az első részről kiderült, hogy készülő könyvének csak a harmadik része lesz, mert olyan sok kérdés merült fel a történettel kapcsolatban, amiket mind el kellett magyarázni – meséli Caelum Thorne, akinek most jelent meg Chronocondrium – Istenek kora című fantasyregénye a Könyv Guru Kiadó gondozásában. A szerző azt is elárulja, milyen volt eljátszani a világ teremtésének gondolatával, hogyan találta ki a szereplők különleges neveit, miben támogatta írás közben, és miért volt szüksége egy nagy táblázatra munka közben.
Istenek és emberek, a világ teremtése fantasy formában. Hogyan jött a történet alapötlete, és miért gondolta, hogy ebből regényt kell írnia?
Eredetileg nem ez volt az alaptörténet, az első rész. Amíg azzal foglalkoztam, egyre csak jöttek a kérdések. Voltak utalások benne előző korokra, teremtésre, így lassan elkezdett kialakulni ennek a történetnek a gondolata. Végül a kiindulási pontként szolgáló történet lett a 3. rész. De a kérdések nem szűntek meg, csak egyre több és több merült fel a világgal kapcsolatban, amiket meg akartam válaszolni.
Hogyan építette fel ezt a részben földöntúli világot? Hogyan kezdett a tervezéséhez? Mennyire részletes vázlattal dolgozott?
Nagyon sokat ötleteltem. Minden megoldás újabb hiányérzetet keltett. Jelenetek ugrottak be, csavarok és az érzés, hogy kell valami, ami még az isteneket teremtő entitást is sarokba szoríthatja. Mindennapjaim egy-egy pillanatában jöttek ezek, nem a ceruzát rágva ültem felette. Maga a világ felépítése javarészt fejben zajlott, de kénytelen voltam valahogy követni az eseményeket. Ezért elkezdtem egy táblázatot vezetni, ami egyre csak bonyolódott. Ezekről az eseményekről még nem árulhatok el túl sokat, de a legfontosabb: minden kérdésre választ kapunk. Idővel.
Egy fantasyregény mindig világépítésről szól, de ebben az esetben a világ teremtésével indul a történet. Milyen érzés volt eljátszani ezzel a gondolattal, hogy az Ős Isten, Ayashun megteremti a világot, majd egy másik istent, élőlényeket…? Mennyire akart (tudott) elszakadni a világ teremtéséről, születéséről a fejében lévő tudományos vagy vallásos ismeretektől, toposzoktól?
A szingularitásból indulunk ki. Az ember számára nehéz meg csak elképzelni is egy olyan tényt, mint a végtelen. Felfoghatatlan fogalom, mégis, innen akartam kezdeni, mert annyira fontos pontja ez a világnak.
Igyekeztem a lehető legeredetibb világot alkotni. Nem akartam belekeverni semmiféle vallást vagy tudományt. Remek érzés volt, hogy leütéseim nyomán Ayashun, majd a gyermekei is teremtenek. Magával ragadott. Nem egyszer azon kaptam magam, hogy zúg a fejem és már harmadik órája írok egyhuzamban.
És a regény világa tisztán fikció, vagy van benne valamilyen világmagyarázat is?
Tiszta, mindentől mentes fikció. Nem akartam bevonódni semmilyen társadalmi, vallási vagy bármilyen témakörbe.
A történetben szereplő isteneknek nagyon emberi tulajdonságaik, érzelmeik, testük stb. van. Tudatos volt ez az antropomorfizálás, vagy úgy érezte, hogy ez az, amit még egy emberi elme be tud fogadni?
Tudatosan emberinek alkottam őket. Később, amikor egyikük megteremti az embereket mint fajt, az istenek mintájára jöttek létre. Igazából nem az istenek emberiek, hanem az emberek hasonlítanak a teremtőjükre.
Miért Chronocondrium a címe a regénynek? Mit jelent ez a kifejezés?
Először csak a jó hangzás miatt választottam: kimondható, de különleges. Végül sikerült jelentést is csatolnom hozzá, a két alkotó szóból. Chronos, mint idő, a condrium pedig magot vagy magrészt jelent. Tehát időmag a jelentése, de ennek a jelentősége a későbbiekben derül csak ki.
Miért választott álnevet a regényéhez? És milyen szempontok alapján találta ki ezt a nevet?
Egyszerűen azért, hogy a privát szférám kicsit távolabb tartsam a nyilvánosság elől. Az írói nevem, ha leírom, a kézírásommal az első fele kerekedik, a másik fele inkább hegyes. Kicsit igaz ez a világra is: általában kerek a történet, mégis mindig „kiáll belőle” néhány kérdés.
Apropó nevek: a szereplőknek igen különleges hangzású nevei vannak: Ayashun, Nerqued, Mezyn, Ferlaay, Kwyla’Sha… Hogyan ötlötte ki ezeket? Használt valamilyen segítséget a névalkotáshoz? És mennyire volt könnyű (vagy nehéz) fejben tartania őket a történet előrehaladtával?
Saját ötletből születtek a nevek. Sokat gondolkoztam rajtuk. Ha valaminek jó a csengése, azt leírom, hogyan is fest. Némelyik véletlenül jutott eszembe, aztán megtetszett. Egyébként könnyen fejben tartom a neveket, tudom követni, kinek a szálát hol hagytam, bár a későbbi folytatások miatt sok mindent vezetek a kis táblázatomban.
Milyen nehézségei merültek fel munka közben, és hogyan lendült át rajtuk?
Gyakran előfordult, hogy nem volt kedvem vagy időm írni. Az ötletek meg csak jöttek. Magában a történetben is el-elkalandoztam, eltérítve azt az eredeti vonalától. Végül mindig sikerült kihozni belőle egy fordulatot vagy fejleményt. Amikor ezek a hullámok fordultak, napokig csak írtam. Olykor fél órát, de volt, hogy hatot. Ilyenkor igyekeztem megtartani a lendületet.
A kötet elején megköszönte a feleségének a támogatását. Miben segítette a regény megszületését? Kapott tőle tanácsokat is a történetvezetéshez?
Nagyon sokat meséltem neki az ötletekről, csavarokról, fordulatokról, jelenetekről. Mindenről tudott. Néha akaratán kívül is kapta a kisebb élménybeszámolókat, hogy merre jár, hogy halad a könyv. Amikor kész lett, kinyomtattam a kéziratot. Többször javasolta, hogy keressek kiadót, de eleinte vonakodtam, mert féltem az elutasítástól. Végül meggyőzött, találtam egy kiadót, akinek tetszett. Viszont nekem nem volt szimpatikus az ajánlata. Ezután találtam rá a Sztorimondó oldalra.
A történet akár folytatódhatna is a befejezés alapján. Van tervben ilyesmi? Ha igen, merre kanyarodik majd a történet? És mikorra várható?
Szándékosan zártam le így. Rengeteg elvarratlan szálat hagyták hátra az istenek, akár az Ős, akár a rejtélyes idegen tekintetében. De a cím megmagyarázásával is adósnak érzem magam. Röviden: nagyon is tervezem folytatni. Gondolatban (és persze a táblázat segítségével) a fő gerince kész is van. Minden szálat el kell varrni, minden kérdésre választ adni és megfejteni magát az időt. Az, hogy mikor jelenik meg egy-egy folytatás, még nem tudom, de ettől függetlenül dolgozom rajta.
