Ezeket tartsa be, ha szeretne gyorsabban írni
Hamar munka ritkán jó – tartja a régi mondás, de azért ki ne érezte volna már úgy, hogy de jó lenne gyorsabban írni. Mondjuk naponta egy fejezetet megírni. Vagy heti 3-5 ezer szót papírra vetni. Mert akkor még jutna idő esetleg másra is, akár egyéb, kisebb munkák megírására, egy blog rendszeres folytatására, vagy egyszerűen csak pihenésre, szabadidőre. Arról nem is beszélve, hogy a gyorsabb írásképesség anyagilag is kifizetődőbb, ráadásul sokkal könnyebb tartani azokat a fránya határidőket is.
A nagyobb sebesség sokszor és sokféleképpen jöhet jól, és nem is olyan nehéz növelni a saját tempónkon. Ha nem is változik meg gyökeresen az alkotási módunk, de azért fegyelemmel, tudatossággal és gyakorlással igen látványos változást érhetünk el. Ezúttal azt a hét alaplépést vesszük végig, amelyek hozzásegítenek az írási sebesség növeléséhez.
Független visszajelzést szeretnél szakértőtől? Kéziratok értékelése
1. Milyen gyorsak vagyunk?
Az első feladat annak megállapítása, hogy jelenleg mire vagyunk képesek. Magyarán hány szót (esetleg karaktert) vagyunk képesek jó színvonalon megírni adott idő alatt. Ha még nem tudnánk ezt, akkor mérjük le néhány alkalommal, hogy mondjuk egy óra alatt hány szóig jutunk (amiket aztán nem kell félig kihúzni). A sebesség növeléséhez elengedhetetlen a jelenlegi tempó ismerete. És persze azt sem árt megfigyelni, hogy mikor vagyunk a legjobbak: reggel, délután vagy este. Erre már lehet alapozni a fejlődést.
2. Először gondolkodjunk!
Ez persze semmiféle tevékenység előtt nem árt, de az írásra különösen érvényes. A billenytűzet azonnali püfölése, vagy a kutatás megkezdése előtt mindig jót tesz, ha végiggondoljuk, mit és hogyan szeretnénk csinálni. Egy ilyen brainstorminghoz a legjobb, ha kilépünk a komfortzónánkból, és valamiféle mozgással kombináljuk az agytornát. Lehet futni, gyalogolni vagy akár kerekezni. Meg fogjuk látni, mennyire megkönnyíti ez a gondolatok szárnyalását. Csak el ne felejtsünk vinni egy kis papírt és tollat, ha valami nagyon fontos jutna eszünkbe.
3. Csak a lényegre koncentráljunk!
És még most se kezdjünk írni, hanem előtte tisztítsuk kicsit meg a „terepet” a zavaró tényezőktől. Ki ne ismerné, milyen ihletölő, ha épp, miután leültünk dolgozni, megcsörren a telefon, pittyen egy üzenet vagy csöngetnek az ajtón. Ezeket tudatos előkészítéssel nagyrészt ki lehet zárni, és máris a máskor zaklatott délutánból kihasíthatunk egy kétórás, csendes alkotóidőt.
Szóval kövessük az íróknak unos-untalan lelkére kötött protokollt. Kapcsoljuk ki a telefonunkat, kössük a családunk lelkére, hogy ne zavarjanak, csukjuk be az ajtót, az asztalról tüntessük el a figyelmünket elvonó tárgyakat, ez vonatkozik a számítógép „asztalára” is, és ha lehet, dolgozzunk olyan szoftverrel, ami lehetővé teszi a koncentrált munkát (vagyis nem enged például az interneten kalandozni). Ezt követően már „csak” el kell határoznunk, hogy most tényleg csak és kizárólag a munkára fogunk koncentrálni.
4. Jöhet a sorvezető vagy vázlat!
Nem elég a külső tényezőket kizárni, hanem fejben pontosan végig is kell gondolni, mit akarunk csinálni a következő órában. Ez nem a teljes könyv vázlatának megírása, hanem egy sokkal rövidebb hatókörű felsorolás, amiben akár kulcsszavak szintjén lefektetjük, mit akarunk írni. Akár bekezdésenként is előre megadhatjuk magunknak, honnan hová akarunk eljutni. Alkotás közben ezt persze nem könnyű előre tudni, ilyenkor a szabad(abb) ötletelés segíthet. Ezeket azonban mindig írjuk le, akár elmetérkép-jellegűen, hogy legyen mibe kapaszkodni, legyen, ami vezeti a tollunkat.
5. Kezdjük bárhonnan!
Sokat gyorsíthat az írástempónkon, ha nem törekszünk a regény végső sorrendjének, cselekményívének követésére. Vagyis azt kezdjük írni, ami éppen eszünkbe jut, amire pont van ihletünk. Bár biztosan vannak, akik vitatkoznak ezzel, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ha van a regénynek (könyvnek) egy jó vázlata, akkor felesleges aggódni, hogy épp nem jut eszünkbe semmi frappáns az elejére, vagy a második fejezet folytatására. Nyugodtan írjuk onnan a szöveget, ahonnan van muníciónk. Ez később még segíthet is minket, hiszen így könnyebb kitalálni, honnan jutott el a történet oda, amit éppen most megcsináltunk. A lényeg, hogy ne várjunk az ihletre egy rész megírása előtt, hanem dolgozzunk azon, amihez van érkezésünk.
6. Ne szerkesszünk írás közben!
Igen nehéz megállni, hogy ne olvassuk vissza, amit éppen leírtunk, és ne kezdjünk el bíbelődni a szavakkal, szinonímákkal, központozással, de tulajdonképpen sokszor ez is csak pótcselekvés, annak jele, hogy nincs kedvünk dolgozni. Márpedig alkotni akkor fogunk tudni (tempósan), ha csak a szövegre, az adott pillanatban megformálandó gondolatra koncentrálunk. Hogy biztosan meg tudjuk állni a leállást: például letakarhatjuk, amit írtunk (esetleg úgy görgetjük a szövegszerkesztőt, hogy csak a legutóbbi pár mondatot lássuk mindig). De vannak írók, akik buzgón jegyzetelnek írás közben, vagyis, ha eszükbe jut, mit rontottak el, min kéne javítani, arról egy 2-3 szavas feljegyzést vetnek gyorsan papírra, és dolgoznak tovább, hogy majd később visszatérjenek hozzá. Vannak speciális szoftverek is, amelyek kérlelhetetlen hajcsárként akadályozzák meg, hogy leálljunk, de egyszerűen arra is gondolhatunk ilyenkor, hogy az első változat úgysem lesz tökéletes, majd a másodikat nagyobb figyelemmel csiszolgatjuk.
7. Mennyi az annyi?
Sportolóknak is beválik, ha írják teljesítményüket, és ezt íróként is megtehetjük. Ha az írás nem is verseny, de a teljesítmény növelésére ezt a módszert azért bevethetjük (legalább eleinte, amíg hozzászokunk a koncentrált, gyors munkához). Ha rendszeresen naplószerűen vezetjük, mennyi idő alatt mekkora volt a teljesítményünk (hány szó, karakter, oldal stb.), akkor már pár nap múlva visszanézve sokat tanulhatunk belőle. És nem csak tanulhatunk, hanem inspirálódhatunk is, hiszen a fejlődés láttán növekszik majd az önbizalmunk is. Később pedig már csak rápillantva a számlálóra munka végén tudhatjuk, hogy hatékonyak voltunk, vagy megint az időnket vesztegettük.