“Ha megparancsolnám magamnak, hogy most írni kell, egy szó se jönne ki belőlem”

“Éjjel az emberek sebezhetőkké válnak és őszinték lesznek” – magyarázza Rajczi Regő, miért nincs sosem nappal első kötetében, a Félhomályos karcolatokban. A Könyv Guru gondozásában megjelent szöveg szerzője az interjúban mesél arról, miért nem szeret versekként hivatkozni az írásaira, hogy miért akart már 19 évesen egy ciklussal jelentkezni, és ki az az ember, akinek teljes bizalommal meg tudja mutatni a megszületett karcolatokat.

Milyen események hatására kezdett írni? Emlékszik még, melyik volt az első verse? Az is szerepel a kötetben?

Már három évesen írtam otthon a betűket a kis asztalon. Az írás végig kísérte a felnövésemet. Ugyanígy a hangszerek. Mindenki menekül valamibe, én az írásba és a zenébe menekültem. Az első versemre nem emlékszem, de azt tudom, hogy a kötetbe bekerültek között melyik volt az első: a 43-as számú.

És el lehet mondani, mi volt az a különös, az éjszakát és nappalt összemosó élmény, amiből megszületett a 43-nak a két sora: „Neoncsövek fényében sárga levelek hullanak / indulásra késztet a szitáló napsütésben szemed tükörképe.”?

Azt hiszem elég klisés lesz a válaszom: a szerelem. Az igazi, “rózsaszín ködös, nem látunk az orrunkig, odaadom neked a világot” fajta szerelem. Ebben az állapotban nem léteznek napszakok, csak egy dolog van: ő.

Még csak 19 éves, és máris önálló verseskötettel jelentkezik. Mások ebben a korukban épp ki szokták dobni a tinédzserként írt zsengéiket. Hogyan jutott el odáig, hogy kiadja az elmúlt évek termését?

Ezen a szakaszon én is átestem 2-3 évvel korábban. Az idő előrehaladtával újra-újra olvastam a fél évvel korábban írt firkáimat, és szinte mindig kidobtam őket, akkor már nem tetszettek. Márciusban jött a gondolat, hogy na most megértek az írásaim, ki lehetne adni. Mindig is nagy küldetéstudat jellemzett, szerettem volna az a srác lenni, aki már 19 évesen jelentkezik egy ciklussal.

Összesen mennyi idő alatt született ez a 98 vers, és mekkora gyűjteményből válogatta? Van valami jelentősége a 98-as számnak?

Nem szeretek versekként hivatkozni rájuk. Jobban érzek bennük gondolatfoszlányokat és az emberen hirtelen átfutó érzelmek összességét. Az, hogy néha rímelnek, csak a gördülékenységet segíti elő. A karcolatok 90%-a márciustól szeptemberig született, és a maradék pár került be 1-2 évről korábbról. Nagyjából 150 írásom volt a leadásig, ebből húztam le vagy 50 darabot. A számnak nincs igazán jelentősége, a szerkesztésnél erre futottunk ki.

Miért nem versekként hivatkozik a “karcolatokra”? Mi tesz verssé egy verset?

Ezt talán csak azért mondom, hogy ne ijesszem el a fiatalságot az elolvasástól. Úgy gondolom, a tizen-huszonévesek sok mindenben magukra ismerhetnek a könyv olvasása közben. Ettől függetlenül maximum félversekként tudnám leírni őket. Sokszor szabálytalan, a klasszikus verseléstől eltérő ritmust és formákat alkalmazok. Hogy mi teszi azzá, én sem tudom megmondani, de az én soraim határozottan nem “vers versek”.

A “karcolatok” többsége meglehetősen komor hangulatú, a kötetben érintett főbb témák a kiüresedés, elidegenedés, magány, frusztráció, elmúlás, pszichés zavarok, online kommunikáció, kamaszkori reménytelen útkeresés… Most hogy látja: ilyen a mai fiatalok (lelki)világa, vagy ez inkább a korosztályára általában jellemző látásmód?

Remekül összefoglalta, valóban valami ilyesmire szerettem volna kihozni a lecsapódást. Ha figyelmes, észreveszi, hogy szinte sosincs nappal a műben, mindig este vagy hajnal van. Éjjel az emberek sebezhetőkké válnak és őszinték lesznek. Az írásokból igen sok mindent átéltem így, ha nem is mondható el, hogy általánosságban, de van valóságtartalmuk. Ha két szóval kéne jellemeznem, úgy terveztem, hogy a „félhomályos karcolatok” legyen gyomorbavágóan ismerős.

Milyen körülmények között születnek a szövegei: ihlettől függően kezd írni, vagy van valamiféle tudatos munkarendje (az alkotásra szánt idő)?

Csak ihletből. Ha megparancsolnám magamnak, hogy most írni kell, egy szó se jönne ki belőlem. Leginkább utazás, zuhanyzás vagy ágyon zenehallgatás közben születnek az ötletek. Akkor gyorsan beírom a telefonomba vagy a laptopomba. Ezek a pár soros gondolatok általában 1-2 perc alatt megvannak érzelmi lökettel, csattanóval és rímekkel.

Mennyit csiszolgat az elkészült karcolatokon? Mikor érzi úgy, hogy kész van?

Átsuhannak a fejemben és már írom is. Nagyon ritkán volt, hogy valamit javítottam volna. Amint leírom, az rögtön kész van.

Megmutatja valakinek a szövegeit? Tud róluk a korosztályából valakivel beszélgetni? Esetleg elfogad tanácsokat is?

Édesapámnak szoktam olykor elküldeni, ő otthon van az irodalomban. A korosztályomból talán 2-3 emberrel, de nem jellemző. Apán kívül szinte senki nem olvasott egy sort sem belőlük megjelenésig. Ha érkezik, természetesen megfontolom a tanácsokat is.

Van-e valamilyen jelentősége a karcolatok kötetbeli sorrendjének? Kronológikusan következnek vagy van valamilyen más iránya az egymásutániságnak?

Úgy állítottam össze a sorrendjüket, hogy egymás után olvasva és random is fogyaszthatóak legyenek. Igen, van egy íve a „történetnek”, de azt hiszem ezek az írások inkább egy lenyomat, mintsem egy konkrét történet.

Össze tudná foglalni 1-2 mondatban, milyen “történeti ívet” találhat meg a kötetben a figyelmes olvasó?

Egy erkölcsi és lelki romlást. A főszereplő vagy lírai én, aminek mondjuk, egyre érdektelenebbé válik, tiszteletlenné, mind a szerelemben, mind a társadalomban elveszti a hitét, és hogy sikerül-e ebből kitörnie, azt mindenki fantáziájára bízom.

Van-e a kortárs vagy a klasszikus költők között példaképe, vagy csak olyan, akit szívesen olvas?

Őszinte leszek, kortársat igen ritkán olvasok. De Simon Márton “Polaroidok” című kötete vitathatatlanul hatással volt az enyémre. Ha költészet, akkor nekem 20. Század. Pilinszky János az örök kedvencem, és mint költő tőle tanultam a legtöbbet, de kedvelem még József Attilát, Tóth Árpádot és Márai Sándort is.

Hogyan választott kiadót? Van-e olyan tapasztalata ezen a téren, amit érdemes megosztani tanulságképpen?

Beütöttem a keresőbe, hogy „elsőkönyves szerző” vagy valami ilyesmit, és rögtön a Könyv Gurut hozta ki. Megtetszett, amit írtak és elküldtem nekik 10 írásomat a műből. Nem sokkal később vissza is írtak, hogy lelkesek a szöveg iránt, így már haladtunk is a szerződés felé. Sok mindent nem tudok mondani, mert én rögtön beleugrottam az első ajánlatba, de hála Istennek nem jártam rosszul.

Hogyan tovább: készül újabb kötettel is? Akár a kimaradtakból, vagy újabbakból?

Mindenképpen. Most egy kis szusszanás és januártól nekilátok a következőnek. A kimaradtakból nem hinném, hogy lesznek, hogy stílszerű legyek, azokat homály fedi. Mindig újat. Én abban hiszek, hogy ezek – ha jobban belegondolok – valahol egy-egy szakaszát jelölik az életemnek.