Hogy kerül a hóember a hűtőszekrénybe?

Összesen 700 novellát és mesét írt már Mester Györgyi, akinek most jelent meg a Mesél a tél című újabb kötete, ezúttal kizárólag a hideg évszakhoz kötődő rövid történetekkel. Az Ad Librum kiadónál megjelent gyűjtemény szerzőjével készített interjúból kiderül, miért illusztrálják az írásokat grafikák helyett ezúttal fényképek, miért tartja fontosnak a telet mint évszakot, fogékonyabbá tette-e szerinte az embereket a pandémia az olvasásra, és hogy miért nem szereti a karácsonyi “alapmeséket”.

Aki kicsit ismeri az Ön munkásságát, annak rögtön feltűnik, hogy új novellás kötetében a szokásos rajzok helyett fényképek illusztrálják a szöveget. Miért váltott ez alkalommal? Hogyan választott képeket?

A fiam, Keglovich T. Milán, remek kézügyességű, kiváló grafikus. Lányom, Keglovich Anita ugyanakkor tehetséges, kivételes szépérzékkel megáldott természetfotós. Novellásköteteim borítóit a fiam rajzolta. A könyvekben szereplő, belső illusztrációi élvezetesebb olvasmánnyá teszik az írásaimat.
Most a lányomon volt a sor. Megítélésem szerint a tél szépségét hitelesebben lehet megörökíteni fotókon, mint rajzokon. A választásom emiatt esett most a fényképekre, és ez okból szerepelnek, grafikák helyett, színes fotók a kötetben, illetve fekete-fehér kép a borítón. A fotók önmagukért beszélnek. Gyönyörködtetik a szemet, felhívják a figyelmet az amúgy komor évszak természetes szépségére.

A gyerekeknek szóló, téli, karácsonyi történetei nagyon sok kreativitásról árulkodnak. Honnan merített ötleteket: elsősorban a fantáziáját használta, vagy személyesen megélt eseményeket is felhasznált?

Hóembert szinte mindenki épített gyerekkorában, és ha ez akkor netán kimaradt, felnőttkorban – már a saját gyerekeinkkel – lehet, és érdemes is pótolni. Amikor a tél a téma, általában szóba kerülnek a havas tevékenységek: hóemberépítés, szánkózás, hógolyócsata, korcsolyázás, síelés stb. Ezek sztereotípiák, de hogy valaki hűtőszekrénybe tegyen egy hóembert, és úgy „teleltesse ki”, ahhoz már némi fantázia is kell. A farsang minden szülőt ötletelésre késztet, hiszen az ember gyerekének nem szabad „alulmaradnia” az óvodás-, iskolástársakkal szemben. „Nehogy már másnak szebb, érdekesebb legyen a jelmeze, mint a miénk!” – alapon. A kötetben olvasható farsangi történet magja egy, a saját családomban megélt élmény.

Mint az utószóban írja, a kis írásokkal az is a szándéka volt, hogy “a gyermekek figyelmét ráirányítsa a tél szépségére, az ekkor űzhető sportokra, a természet szeretetére”. A valóságban is tényleg ennyire szereti a telet? Melyik téli sportot, szabadtéri időtöltést kedveli a legjobban?

Nem tagadom, valóban szeretem a telet. Annak ellenére is, hogy fázós vagyok, és imádok napozni. A télnek viszont megvan az a különlegessége, hogy a meleg, majd az átmeneti, hűvös hőmérsékletű, ködös hónapok után, kristálytiszta levegővel, napsütésben szikrázó hóval örvendezteti meg az embert. Pluszként hoz egy kis fagyot, jégcsappal, hószállingózással, Mikulással, Luca-nappal, karácsonnyal, szilveszterrel, újévvel és farsanggal. Kell ennél gazdagabb évszak?! Jómagam szeretek szánkózni, télen is kirándulni, sétálni a havas erdőben, és amikor a Balaton mellett éltem, telente korcsolyáztam is.

Mit gondol, milyen történetekre van szükségük a mai gyerekeknek? És hogyan lehet felkészíteni őket, hogy a klímaváltozás hatására egészen más teleket fognak megismerni, mint amilyenek az idősebb generációk emlékeiben élnek?

Véleményem szerint a gyerekeknek olyan mesékre, olyan történetekre van szükségük, amelyek meggyőzik őket arról, hogy minden egyes évszaknak megvan a maga csodája, a maga szépsége, amiért lehet szeretni. Azért pedig, hogy ez így is maradjon, tavasszal virágot szedni, nyáron napozni, strandolni, ősszel gombázni, kirándulni, télen síelni, szánkózni, hógolyózni lehessen, tenni is kell valamit. A mesék mellett, a szülők feladata megtanítani a gyerekeiket arra, kímélni kell a természetet, hogy az évszakok a jövőben is olyan szépek és élvezhetők maradjanak, mint amilyennek megszerettük őket.

A magyar irodalomban nagy hagyománya van a téli, havas, karácsonyi novelláknak. Van kedvenc szerzője, története, ami Önnek idézi fel a gyerekkor misztikus világát?

Megvallom őszintén, nem vagyok túl tájékozott a téli, karácsonyi novellák terén. A novellákat összességükben szeretem, magát a műfajt, illetve annak a képviselőit. Ebben külön a télnek, azon belül a karácsonynak nincs kiemelt szerepe. Sőt, inkább azt mondhatnám, azt tapasztaltam, hogy a klasszikus szerzők karácsonyi írásai azon túl, hogy meghatók, nem igazán a szeretetről szólnak. Tisztelet a kivételnek. Erről egyszer már nyilatkoztam: nem tartom jó ötletnek, hogy például karácsonykor alapmese „A gyufaárus kislány”, aki, miközben régi, nagymamájával eltöltött, szeretetteljes karácsonyokra emlékezik, megfagy az utcán. Ráadásul újév hajnalán… Megítélésem szerint, a karácsonynak a szeretetről, a békéről és a nyugalomról kellene szólnia. Én a meséimben ezt igyekszem hangsúlyozni.

A saját kötetéből melyik a kedvenc írása és miért?

Igen kedvelem a „A hókirálynő karácsonyfája” című írást. Hogy miért? Mert úgy mese, hogy akár igaz történet is lehetne. Szó esik benne az együttérzésről, a szeretetről, az egymásra való odafigyelésről, és még sok minden másról, ami ideális esetben a karácsony velejárója.

Mit tapasztalt: a koronavírus-járvány hatására többet vagy kevesebbet olvasnak az emberek? Milyen hatással volt a bezártság és találkozások megritkulása a könyvpiacra?

Úgy gondolom, a járvány nem tette fogékonyabbá az embereket az olvasás iránt. A többség a társasági összejöveteleket, rendezvényeket, az utazást hiányolta, jobb esetben a kulturális programok, úgy, mint a színházba járás, mozilátogatás elmaradását. Sajnos, a vírushelyzet miatt, magam is kihagytam a legutóbbi, szeptemberben megtartott könyvünnepi programot, pedig már nagyon hiányzott az olvasókkal, a barátokkal, ismerősökkel való személyes találkozás. Nincsenek ismereteim arról, hogy az e-könyvek iránti érdeklődés esetleg felfutott-e a bezártság okán, a járvány idején.

Íróként hol tart most: tudja, hogy hány novellát írt már összesen? És ezek mekkora részét sikerült megjelentetnie? Legutóbbi beszélgetéskor említett még két másik novellagyűjteményt is, azokkal hogy áll?

Nem tartom számon, hogy pontosan hány novellát/mesét írtam. Ugyanakkor, mivel 7 novelláskötettel, 3 ifjúsági naplóval, 5 mesekönyvvel – beleértve az írói álnéven írt meseparódiákat is -, valamint 2 óvodapedagógiai kiadvánnyal, illetve a jelen, „Mesél a tél” című kötettel rendelkezem, mindezeket alapul véve, nagyjából 700 írásom lehet. A legújabb, 2021-ben írt novelláim kivételével, valamennyi írásom megjelent, ha nem könyvalakban, akkor különböző internetes, irodalmi honlapokon.

Rendszeresen publikálok továbbá a Népszava „Nyitott mondat” rovatában, és a szerbiai Új Szó „Kilátó” mellékletében. Az erdélyi Helikonban, a szlovákiai Vasárnap magazinban, valamint az ukrajnai Irka gyermekújságban is leközöltek több írásomat, mesémet.

És igen. A tarsolyomban van még 2 novelláskötetnyi anyag, amelyeket téma szerint rendszereztem. Nem mindegyik új írás, azonban, figyelemmel arra, hogy a régi köteteim már nem kaphatók az üzletekben, így – alapozva az ismert mondásra, miszerint egy újszülöttnek minden vicc/novella új – valószínűleg mindenki találna közöttük az érdeklődésére számot tartó, élvezetes olvasmányt. Legalábbis, a reményeim szerint. A köteteket az elkövetkező években szeretném kiadatni. Az elsőt a jövő év elejére tervezem.