Hogyan írjunk jó párbeszédet? – Gyakorlat
Volt már szó róla Könyv Guru oldalán, milyen is egy jó párbeszéd egy novellában vagy regényben, de úgy látom, nem lehet erről eleget beszélni.
A párbeszéd fogalmazását önmagában is lehet gyakorolni!
Párbeszédíró gyakorlat: anyaggyűjtés
Még kellemes az idő, öltözzünk fel melegen, és üljünk ki egy forgalmas parkba vagy játszótérre, vagy üljünk be egy kávézóba. A kulcs, hogy olyan helyet válasszunk, ahol vannak körülöttünk emberek, ahol egy padon vagy asztalnál két-három fő beszélget. Hallgassunk oda a beszélgetésükre, fogjuk a füzetünket, tollunkat, és írjuk le szóról szóra, miről diskurálnak!
Lehet, hogy nem lesz érdekes, amit hallunk, mert arról szól, mit egyenek, mit főzzenek hétvégén, ki menjen az óvodába a gyerekért. De egy igazi beszélgetés lesz – mások szavaival. Azért írjuk le, mert:
- valaki más szavajárását, mondatfűzését ismerjük meg, és a leírt szavakat elemezve meg is kereshetjük, miben tér el attól, amit mi mondtunk vagy írtunk volna;
- ott lesz előttünk, milyen egy élőbeszédes dialógus, hogyan beszélnek valóban az emberek, és pontosan látjuk majd, miben tér el ez egy regényben, novellában alkalmazott párbeszédtől.
Az anyaggyűjtésre érdemes rászánni egy órát, és akár több beszélgetést is feljegyezhetünk. Írjuk be gépbe, és mentsük el.
Párbeszédíró gyakorlat: átírás
Ha megvan a jegyzetünk, következzen a könyvbe való párbeszéddé történő átírás! Ehhez mentsük el más néven (vagy más verziószámmal) a dokumentumot.
Először is azt nézzük meg, mi az, amit a szereplők kétszer vagy akár többször is elmondtak! A szóismétlésnek ugyanis van némi pozitív hangulati hatása, de jobban járunk, ha kitöröljük belőle, és feszessé tesszük a szöveget, mert szóismétlést bármikor tehetünk vissza egy szövegbe.
Másodszor keressük a felesleges részeket! Én például egyszer egy parkba ültem ki egy tó mellé, és minden szülő, aki a gyerekével arra jött, a kacsákról beszélt. Leírtam ugyan mindegyikük mondatait, de túl sok lett a kacsa a szövegben, kiválasztottam a legérdekesebb helyzeteket, és az összes többi kacsás megjegyzést kitöröltem. Ami tehát túlzás, vagy nem érdekes, vesszen.
Harmadik feladatunk az legyen, hogy kijavítjuk a központozást: gondolatjelet írunk minden megszólalás elé, beírjuk a pontokat, vesszőket, mondathatárokat, leütjük az entereket. Erre azért van szükség ezen a ponton, hogy jobban lássuk a kérdés-válasz, felvetés-reakció dinamikáját.
Pörgessünk a párbeszéden! Valószínűleg logikus volt minden válasz és minden reakció, ami elhangzott, például a hogy vagy kérdésre elhangzott a kösz, jól válasz. Döntsük el, hogy ezek közül mi érdekes:
- Töröljük mindkettőt, ha egyik sem izgalmas;
- Vagy töröljük a kérdést;
- Vagy töröljük a választ.
Nézzük meg a kombinációkat, hogyan ad érdekes végeredményt a törlés! A kicsi logikai ugrások ugyanis mindig különlegessé teszik a párbeszédet, olyan, mintha a másik fél egy kimondatlan kérdésre adna választ, intimitást sugall a szereplők közt, és azt az olvasó sokkal érdekesebbnek találja.
Igazítsunk még a mondatokon kedvünk szerint, és ezzel lényegében megvan a párbeszédünk azon része, amelyet a szereplők kimondtak.
Az ötödik feladatunk a kiegészítés: mikor ki beszél. Adjunk nevet a szereplőinknek, és írjuk le, melyik mondatot melyikük mondta. Nem mindegyikhez írjuk majd ezt oda: oda érdemes, ahol nagyobb a hangsúly. Ha két beszélőnk van csak, akkor elég minden kb. negyedik sorban szerepelnie arra vonatkozó információnak, ki beszél.
Ezután idézzük vissza, a szereplők hogyan viselkedtek, hogyan mozogtak. Ezeket a leíró részeket adjuk hozzá a kimondott mondatokhoz vagy ezek narrációjához, ahol releváns; különösen a testbeszédet és mimikát. Ott lesz izgalmas, ahol a mozdulat lényegében válasz vagy reakció egy felvetésre, és kimondott szavak helyett ad át információt.
A viselkedés leírásában térjünk ki arra is, a szereplők hogyan néznek ki. Például ha az egyik szereplő megforgatja hosszú ujján a gyűrűt, akkor az olvasóval közöljük, hogy a szereplőnek hosszú az ujja – a kezét is hosszúnak és keskenynek képzeli majd el.
Készen vagyunk!
Még egyszer vegyük végig tehát, melyek voltak a könyves párbeszédírás lépései:
- Ismétlések törlése;
- Nem érdekes részek törlése;
- Központozás javítása;
- Pörgessük a párbeszédet!
- Ki beszél?
- A viselkedés leírása.
Ha végeztünk az átírással, vessük össze a párbeszédünket az eredeti jegyzettel, és örüljünk a jól végzett munkának! A párbeszédet pedig felhasználhatjuk egy novellában vagy a regényünkben is!