„Egy könyv akkor jó, ha mindenki más következtetést tud levonni belőle”

A közösségi író-olvasó oldalon, a Wattpadon kezdte karrierjét B. D. Alíz, alias Bedics Dóra, aki évek gyakorlása után saját, nyomtatott regényével jelentkezett. A Könyv Guru kiadónál megjelent kötet, az Éget a nap ráadásul rögtön egy trilógia első része, amelynek már készülnek a folytatásai is. A szerzővel arról is beszélgettünk, hogy milyen metaforikus jelentése van a regényben a bilincsnek, hogyan motiválták az írásra a wattpadis olvasói, és miért csak hétvégén, éjjelente volt ideje az alkotásra.

Három frissen érettségizett barátnő és egy népszerű fiúbanda három tagja kerül össze kényszerűen egy szabadulószobában, a kialakult kapcsolatból pedig aztán nem is nagyon tudnak szabadulni. Hogyan jött a történet ötlete? Mennyire keveredik benne valóság és fikció?

Minden történetemnek az alapja fikció, és ez alól ez sem volt kivétel. Nem szerettem volna egy újabb klisés találkozást, szerettem volna valami újat, valami modernebbet. A szabadulószobának van egyfajta metaforikus jelentése is, a főszereplők levetetik végül a bilincset, de ezzel ellentétben a történetben lelki „bilincsektől” nem tudnak szabadulni. Az ihlet általában akkor szokott jönni, amikor zenét hallgatok, sokszor ilyenkor tudok igazán kikapcsolni és gondolkodni.

Az Éget a nap cselekményében többféle fontos téma is felmerül, mint a párkapcsolatok, a futó kalandok, a barátság vagy a celebség. Melyik volt a legfontosabb Önnek, és ennek alapján hogyan tudná összefoglalni a regény tanulságát, üzenetét?

Talán a barátság nálam most a legaktuálisabb, szerintem a legfontosabb, hogy az ember tudjon valakihez fordulni és feltétlen bizalmat érezzen valaki iránt, természetesen ezt kölcsönösen. De a többi is nagyon aktuális manapság. Ha társaságban vagyok, akkor nincs olyan, hogy ezek közül a témák közül elő ne kerülne valamelyik. Én ilyenkor mindig különcebbnek érzem magam, mert a többiekkel ellentétben nekem például nem lógnak poszterek a falaimon különböző énekesekkel. Egyébként nem szántam konkrét tanulságot a könyvnek. Szerintem egy könyv akkor jó, ha mindenki más következtetést tud levonni belőle és ez attól is függ, hogy az illető milyen időszakon megy át, ezért próbáltam a legaktuálisabb témákat feszegetni, hogy mindenki egy kicsit megtalálja benne a saját „görbe tükrét”.

Mit gondol, mi az a könyvében megfogalmazott életérzés vagy szituáció, amivel a legjobban azonosulni fognak tudni az olvasók? Tudatos volt, hogy ennek kulcsszerepet szánt a kötetben, vagy inkább csak adta magát a történet?

Szerintem az emberek többsége találkozott már azzal az érzéssel, amikor eltervez valamit, de valami keresztezi a terveit. Ahhoz, hogy ezeken a helyzeteken átlendüljön az ember, szükség van humorra és spontaneitásra. Ezzel lehet szerintem a legjobban azonosulni a regényből, mert mindegyik ilyen szituáció valóságos, hétköznapi, nem olyan érzés, amit az ember nem élhetne át. Tudatosan szántam nagyobb szerepet ennek a kötetben.

A regény alapvetően élőbeszédszerű stílusú, megtűzdelve többé-kevésbé rejtett erotikus utalásokkal, hétköznapi trágársággal. Mit gondol, hol van ezekben a határ, amit egy szerzőnek, még ha ifjúsági regényt is ír, nem szabad átlépnie? Volt, hogy öncenzúrát gyakorolt egyes részeknél, esetleg az olvasói tanácsára finomított valamin?

Olvasói tanácsra semmit nem finomítottam, mert ilyen jellegű visszajelzést nem kaptam, de ha kaptam volna, valószínűleg akkor sem finomítottam volna. Nagyon sokat olvasok és négy éve írok, mindig magam ítéltem meg, hogy mi kerülhet bele a könyveimbe és így alakult ki a saját stílusom, amely tartalmazza ezeket a dolgokat, de humorral fűszerezve. Szerintem relatív, hogy hol van ezekben a határ, teljesen más volt tíz évvel ezelőtt az úgynevezett „határ”, mint most, mert a generációk változnak, változnak ezzel együtt az igények is. De annyi biztos, hogy sokkal alacsonyabb, mint korábban. Számomra a határ pedig ott van, ha az ilyen jeleneteknél a humor megszűnik.

A kötet elején köszönetet mond a wattpados követőinek és 125 ezer olvasójának. Meséljen kicsit a regény születésének körülményeiről, hogyan került a Wattpadra, és arról, hogyan inspirálták, lelkesítették az ottani olvasók!

Amikor felfedeztem ezt a platformot egy évig kizárólag csak olvastam. Wattpadra körülbelül négy éve kezdtem el írni, mert annyi történetet olvastam, hogy végül én is belefogtam. Először kizárólag olyan fanfictionokkal foglalkoztam, amelyek már egy megírt könyv folytatásaként funkcionáltak, tehát az alapötlet nem az enyém volt. Aztán egy idő után jöttek azok, amelyeket saját magam találtam ki, csak a szereplők neve létező, híres embereké volt. Úgy érzem az évek alatt sokat fejlődtem, egyre több olvasóm is lett, sok támogatást kaptam és egyre gyakrabban kellett új részt, illetve új könyvet írnom, mert annyian kérték. Aztán azt hiszem, hogy az Éget a nap hozta meg az áttörést. Ennek a könyvnek a megszületésére eleinte nem számítottam, mert fél éven át szinte nem is írtam semmit, csak hébe-hóba, azelőtt volt egy nagyon jó időszakom, utána pedig semmi. Majd március elején jött ennek a könyvnek az ötlete, és újra visszakaptam a motivációt és a blogom is szinte felrobbant, annyi üzenetet kaptam az olvasóktól.

Egyik követőm azt írta, hogy olvasta az összes könyvemet, imádta mindegyiket, ahogyan ezt is, de ez valamiért más, van benne valami plusz.

Rajtuk kívül másoknak is köszönetet mond még, a barátainak, a szüleinek, különösen édesanyjának. Milyen segítséget tudnak nyújtani a közelállók? Inkább a kitartásában támogatták, vagy konkrét helyeken ötletekkel, javaslatokkal is segítették?

A könyveim terén nagyon zárkózott vagyok. A barátaimon kívül senki nem tudott róluk semmit, álnéven írtam az összeset. A barátaimnak mondtam el az ötleteimet, néha ők tettek javaslatokat, majd olvasták a fejezeteket. De még úgyis anyukámnak tartozom a legnagyobb köszönettel, hogy igazából nem is tudta, hogy miben segít nekem. Egyszerűen csak olyan élményeket tudott adni, illetve olyan tapasztalatokat tudtam vele szerezni, amiket később az életben, illetve a regényeimben is tudtam, illetve tudok hasznosítani.

Írói álnéven jelentette meg a kötetet. Miért folyamodott ehhez a megoldáshoz, és milyen szempontok alapján választotta az írói nevét?

Szerintem az írói álnév sokkal praktikusabb. Nem akartam keverni a magánéletet és az írói oldalamat. Illetve sokkal jobban hangzott az írói álnevem, mint a rendes. Nem titkolom a rendeset, csak nem „tolom” az emberek arcába. A „B” betű a vezetéknevemet takarja, a „D” betű a keresztnevemet, a Dórit, az Alíz pedig a második nevem, amit a való életben nem használok.

Milyen nehézségekkel szembesült a regény írása közben? Hogyan oldotta meg ezeket?

Nem voltak igazán nehézségeim, mert az ötletek és a szavak is maguktól jöttek. Viszont néha az írást nehéz volt összeegyeztetni a tanulmányaimmal és a társasági életemmel. Az esetek többségében a kiskapu az volt, hogy hétvégén, éjjelente írtam meg egy-egy fejezetet.

Már a borítón jelezte, hogy trilógiát készít a történetből. Miért gondolta, hogy több részre kell bontani a sztorit? Nem tart attól, hogy egy többkötetes regénynek nehezebb megtartania az olvasóit a sorozat végéig?

Abszolút nem tartok attól, hogy nehezebb lenne megtartani az olvasókat, hiszen ha valakinek tetszik és ténylegesen érdekli őt, akkor mind a hármat el fogja olvasni. Eredetileg egyrészesre terveztem, és ezt még Wattpadon is bejelentettem, de a kommentszekcióban akkora vitát szítottam, hogy naponta több üzenetet is kaptam, amelyben lelkileg próbáltak meg hatni rám, hogy ne hagyjam abba. Nagyon ritkán szoktam megmásítani a döntésemet, de végül rábeszéltek.

Mennyire tudatosan szerkesztette a triológiát? Csak három részre vágott egy történetet, vagy megtervezte és felépítette az egyes részek, illetve a nagy egész csúcspontjait, fordulatait és alapvető konfliktusait?

Miután megszületetett az ötlet, hogy trilógia lesz, teljesen tudatos volt a felépítés. Mindegyik kötet más hangulatú lesz, teljesen más az alapvető konfliktus, de kapcsolódni fognak, az egyiknek a másik nélkül nem lesz értelme. Az én kérésemre került bele az első rész végére a következő kötet prológusa is, hogy direkt adjon egy függő véget a történetnek.

És hogy áll a folytatással? Mikorra várhatók a további kötetek? Milyen irányba viszi tovább a cselekményt?

Jelenleg még írom a folytatást, először csak az Éget a napra szerettem volna koncentrálni, most, hogy már megjelent, újból elő fogom venni a következő kötetnek a kéziratát. Viszont mind a háromhoz már megírtam a prológust, mert azok kapcsolódni fognak. Talán tavaszra vagy esetleg nyárra tervezem a következőt, mivel az is egy nyári sztorit fog feldolgozni. Még csak három napja jelent meg az első, de már most kaptam üzeneteket, hogy kiolvasták és már alig várják a következőt. A Hideg a víz cselekményét egy fokkal komolyabb irányba szeretném terelni, ezzel is azt jelezve, hogy a boldog egymásra találás után nem mindig az „örökkön-örökké” következik, hanem évekkel később, amikor már kinővünk a „tinirománcokból”, akkor az életben jelentőségteljesebb problémákkal is szembe kerülhetünk, mint például a könyvben említett exek felbukkanása.