Így tervezzük meg a regényünket, hogy a végén utolérjük magunkat

Célok, számok, határidők: minden a tervezéssel kezdődik. Még azoknak is, akik a történet kiötlése után egyből a géphez ülnek, és írni kezdenek. Ez persze azokra igaz, akik nemcsak álmodozni és esetleg elkezdeni szeretnének egy könyvet, hanem be is akarják fejezni. A keretek ugyanis megtartanak, mint az élet más területein is. Nem utolsósorban pedig segítenek, hogy a látókörünkön kívül eső, egy-két hétnél nagyobb projekteket is fennakadás nélkül végigvihessük. Ebben a posztunkban a múltkori, 20 kreatív szabály első pontjának megvalósításához adunk ötleteket, vagyis, hogy milyen peremfeltételeket határozzunk meg egy regény elkezdésekor.

Tűzzünk ki megvalósítható célokat

A célokat két irányból lehet reálisan meghatározni. Először is tisztában kell lennünk azzal, hogy nagyjából milyen hosszú könyvet akarunk írni. Ehhez jó tudni, hogy egy átlagos, nem regény 75-85 ezer szó terjedelmű, bár ez a mennyiség műfajtól is függhet. (A könyvek “ideális” hosszáról ebben a posztunkban írtunk részletesen.) Ha józanul mi is meg tudunk határozni egy körülbelüli terjedelmet, máris könnyen feloszthatjuk kisebb, áttekinthetőbb adagokra. Például, ha egy 80 ezres hosszúságú regényt tervezünk, és nagyjából fél évet adunk magunknak az első változat elkészítésére, akkor havonta úgy 13500 szót kell papírra vetnünk. Ha csak átlagosan minden harmadik napon tudunk gép elé ülni dolgozni, akkor körülbelül 1500 szót kell alkalmanként megfogalmazni. Ugye, így máris nem olyan nyomasztó a feladat nagysága?

Ne hagyjuk, hogy elragadjon a lelkesedés ezen a ponton, hiszen ilyenkor még könnyen fogadkozik az ember, később viszont, a hétköznapi feladatok, és a regényírás esetleges nehézségei hatására összeroppanhatunk egy esetlegesen túl ambiciózus ütemterv nyomása alatt.

A célok legyenek mérhetők

Néhány gyakorlati tanács az ütemterv betartásához:

  • Próbáljuk meg tartani alkalmanként az 1500 szót. Ez a mennyiség nemcsak teljesíthető, de lelkesítő is. Az 1500 szó ugyan nagyjából 4 lazán gépelt oldal a szövegszerkesztőben, és egy-egy rossz napon egy bekezdést is nehezére esik kiszenvedni magából az embernek, de ennyibe már belefér egy teljes jelenet, látványosan halad előre a szöveg. Ráadásul nem lehet azt mondani, hogy egy fejben jól összeállított, megtervezett történetet ne lehetne alkalmanként ennyivel folytatni.
  • Szakértők szerint az is segít, ha minden alkotói napon ugyanabban az időben ülünk le a gép elé, és nagyjából három órát rá tudunk szánni a könyvírásra. Ha ugyanis kevesebbet töltünk munkával, sokszor szinte bele sem tudunk helyezkedni a történetbe, többet pedig civil foglalkozás és család, magánélet mellett nem reális rendszeresen rászánni. Ezt az időintervallumot azonban mindenképpen úgy határozzuk meg, hogy illeszkedjen a biológiai óránkhoz és a lehetőségeinkhez: van, akinek a reggeli órák a megfelelőek, de van, aki délután, esetleg éjszaka vagy csak hétvégén tud ennek teret adni.
  • Fejezzünk be egy fejezetet minden héten. Az persze rajtunk múlik, milyen hosszú fejezetekre tagoljuk a könyvünket, és hogy hány napon tudunk alkotni, de nagy lendületet tud adni, ha átéljük újra és újra a befejezettség érzését, és arra támaszkodva merítünk erőt a következő elrugaszkodáshoz.
  • Próbáljunk naponta írni. A megszokás nagy úr, és már pár hét után érezni fogjuk, hogy szinte második természetünkké válik az írás. Nem muszáj azonban a regényünket írni napról-napra. Vannak, akik szerint elegendő az írás szokását fenntartani, és például írói naplót vezetni, amiben pár bekezdést lejegyezve máris eleget tettünk ennek a kötelezettségnek. A naplóban pedig írhatunk akár az írás folyamatáról, az azzal kapcsolatban felmerülő nehézségeinkről, érzéseinkről, gondolatainkról, ez pedig lelkileg is segíthet az alkotási folyamatban. De azért azzal is rávehetjük magunkat a mindennapi írásra, hogy ha minden munkanap nekiveselkedünk az 1500 szónak, akkor akár három hónap alatt is elkészülhetünk a könyvünk kéziratával…

Figyeljük, hogyan haladunk

Nem elég egyszer kitűzni a célokat, folyamatosan követni is kell azokat, hogy a tervezésnek legyen eredménye. A napi, heti, havi stb. teljesítményünket ezért kövessük akár valamilyen táblázatban, akár az írói naplónkban. A megtett út és elért eredmények látványa nemcsak erőt ad a folytatáshoz, hanem lehetővé teszi a finomhangolást is menet közben. Például azt, hogy csökkentsük a napi penzumot, ha kiderült, hogy hosszabb távon sem tudjuk tartani, vagy akár növeljük is az adagot, ha rendszeresen túlteljesítünk.

Legyünk elszámoltathatók

A rövid távú célok elérésének feljegyzése önmagában nagy lépés, egyszersmind arra is jó, hogy rendszeresen ellenőrizhessük magunkat: tényleg beváltjuk-e a saját magunknak tett ígéretet. Ez segíthet csak hozzá a nagyobb cél, a regény befejezéséhez. Mivel azonban az ember hajlamos néha önmagát is áltatni (finoman szólva), ezért nem árt, ha a magunk elé kitűzött kisebb-nagyobb célokba másokat is beavatunk. Például egy jó barátot, egy mentort vagy akár egy tiszteletre méltó családtagot. Külön motivációt jelent ugyanis, ha időről-időre másnak is be kell számolni arról, mire jutottunk, hogy haladunk.

Motiváljuk magunkat

Magyarán jutalmazzuk magunkat rendszeresen. Egy-egy apró jutalom ugyanis fenntartja az írás örömét a nehezebb időszakokban is. Az elismerés lehet valami egyszerű apróság, például valami kedvelt édesség, de például az is, hogy egy meghatározott részcél elérésekor kapunk egy szabadnapot. De a csökkenő motivációt fel lehet tüzelni mások jó példájával is. Ilyenkor megnézhetünk egy motivációs videót, esetleg egy híres íróval készített beszélgetés, amelyben beszél a saját indíttatásairól, nehézségeiről. Akárhogyan is, de keressünk valami külső ingert, ami újra és újra felszítja azt a lelkesedést, amellyel annak idején belevágtunk ebbe a nagy projektbe.