Interjú A legbelsőbb fegyver szerzőjével

“A főhős tudjon jó döntéseket hozni”

Az Iszlám Állammal kapcsolatos előkészítő kutatásokra is szüksége volt Kovács Gyulának, amikor elkezdte megírni legújabb regényét. A most a Könyv Guru kiadójának gondozásában megjelent, A legbelsőbb fegyver című kötet szerzője mesélt a főhős beszélő nevéről, a legfontosabb dilemmájáról és arról, hogyan talált regénye témájára.

Franciaországban, egy muszlim hitre áttért, és terroristának “jelentkező” francia kisstílű bűnöző kalandjairól szól A legbelsőbb fegyver. Hogyan talált rá a regénye témájára? 

Az iszlám terrorizmus témája mindig is érdekelt. Olyan szimpla történetet viszont nem akartam írni, amely egy rendőr küzdelméről és beépüléséről szól. Ilyet már láttunk egy párat, és ilyenkor a főszereplőnek kevésbé voltak dilemmái. Ezért gondoltam, hogy jó lenne, ha a főszereplő identitása bizonytalan lenne.

A főhős, Francois Delacroix neve duplán beszélő név, hiszen egy híres festőre emlékeztet, tükörfordításban pedig nagyjából Keresztes Ferencnek lehetne mondani. Mennyire volt szándékos ez a névadás, és mi volt a célja vele?

Szándékosan választottam a főszereplőnek olyan nevet, amely tipikusan francia és ismert. Azt is tudtam, hogy a “croix” szó keresztet jelent, és mint motívum esetleg felhasználható. A Keresztes Ferenc név viszont nem ugrott be, de jobban belegondolva, ez a név még jobban kidomborítja Francois Delacroix kettős természetét, a nyugati és az iszlám kultúrához való egyidejű kötődését.

Hogyan született a regény címe? Voltak esetleg más változatok?

A regény első munkacíme “A belső fegyver” volt. Ez a cím azonban nem sokáig élt, viszonylag hamar rátaláltam a mostanira. Úgy éreztem, hogy ez a cím hatásosabb.

Kellett előkészítő kutatásokat végeznie a történethez? Mennyire volt nehéz beleélnie magát ebbe a muszlim terrorista szubkultúrába?

Az előkészítő kutatásaim jórészt abból álltak, hogy a tévében és az interneten is kerestem a témához kapcsolódó híreket és műsorokat. Emellett elolvastam a “Fekete lobogók” című könyvet, amely az iraki Al-Kaidáról és az Iszlám Állam kezdeteiről szólt. A muszlim terrorista szubkultúrába igencsak nehéz volt beleélni magam, de azzal mindvégig tisztában voltam, hogy bármennyire is igyekszem, nem tudok róla teljesen hiteles képet nyújtani. Azonban nem is egy dokumentumregény megírása volt a célom.

Mi okozta a legnagyobb nehézséget a regény megírása során? Hogyan lendült át eze(ke)n?

A legnagyobb nehézség a regény megírása során annak elérése volt, hogy a főszereplő az olvasó számára ne tűnjön egyoldalúan antihősnek, hanem olyasvalakinek, aki minden kényszer és dilemma ellenére is tud jó döntéseket hozni és képes fejlődni. Ezért találtam ki azt a megoldást például, hogy végül is rendőri nyomásra épüljön be az egyik terrorista csoportba. Ha nem ezt a megoldást választom, akkor magamat és az olvasót is nehezebb helyzetbe hoztam volna.

Négy éve már megjelent egy másik regénye, a Drogtestvérek. Mi az, amiben segítette a mostani történet megírását a korábbi tapasztalata? Mit csinált esetleg másképp ezúttal?

A korábbi regényem annyit mindenképpen segített, hogy annak forgatókönyvszerű szerkezetén túl akartam lépni. A megíráskor akkor az még jó ötletnek tűnt, de ebben most már nem vagyok olyan biztos. A második regényhez annyit forma tekintetében mindenképpen hozzátettem, hogy fejezetekre osztottam, illetve lényegesen több a belső monológ.

Mikor talál időt az írásra? Milyen körülmények segítik a legjobban az alkotásban?

Sajnos kevés időm van az írásra és nem is írok gyorsan. Leginkább az esti órákban szeretek alkotni, a saját szobámban.

Hogyan sikerült kiadót találnia, és mi az, amit az ennek során szerzett tapasztalataiból meg tudna osztani a hasonló műfajú regényt írókkal?

Ismert tény, hogy a magyar viszonyok között kezdő írónak nehéz kiadót találnia, ebben az esetben viszont nekem nem okozott túl nagy nehézséget. Az első regényem, a Drogtestvérek az Álomgyár Kiadónál jelent meg, így a második regényem megjelentetésével náluk próbálkoztam először. A kiadó vezetése azonban nem volt hajlandó kiadni a könyvet, arra való hivatkozással, hogy a téma nem illik a kiadó profiljába. Második számú jelöltem az Ad Librum kiadói csoport volt, mivel a honlap alapján nyújtott szolgáltatások megfeleltek az elvárásaimnak. Végül is ez szerencsére bejött, a kiadó vezetése úgy döntött, hogy kiadja a könyvemet. Nem hiszem egyébként, hogy kezdő íróknál lehet kész receptet adni a könyvkiadáshoz, hiszen a recept könyvenként eltérő lehet. Talán csak annyit tudnék javasolni, hogy olyan kiadót kell keresnünk, amelynek profilja illeszkedik a könyvünk témájához.


A legbelsőbb fegyver a Sztorimondó könyvkiadási programban jelent meg.