„A születés nem csupán egy kezdet, hanem egy mélyebb folytonosság része”

A gyerekkora óta tartó belső keresés az élet alapvető kérdései után vezette Császár K. Évát, hogy papírra vesse A születés misztériuma című regényét. A Könyv Guru Kiadónál megjelent kötet szerzője azt is elárulja, miért ültette egy születés történetét fantasy-világba, mi segítette, hogy a belső élményeit, képeit szöveggé tudja formálni, milyen személyes élmények indították el a regényírás útján, és mi az, ami a férfi olvasók számára elgondolkodtató lehet ebben az alapvetően női történetben.

Egy születés misztikus története – talán így lehet a legrövidebben összefoglalni a könyve tartalmát. Mikor és hogyan született meg Önben a gondolat, hogy egy ilyen történetből szeretne könyvet írni?

Mindig is foglalkoztattak azok az alapvető kérdések, hogy honnan jövünk, merre tartunk, és mi történik velünk az életünk végén. Tudom, hogy ezekre nincs biztos válasz, de számomra már az is sokat ad, ha gondolkodom rajtuk. Ez a fajta belső keresés egészen gyerekkoromig nyúlik vissza. Idővel egyre inkább az érdekelt, hogy az emberi sorsok mögött milyen mélyebb összefüggések húzódnak meg: okok, következmények, visszatérő minták. Különösen a női sorsokban megjelenő áldozati minták kezdtek foglalkoztatni. Ezek a gondolatok végül összeálltak egy történetté, így született meg a könyv alapja.

Miért építette fel ezt a szellem- vagy fantasyvilágot, amelyben különféle dimenziók, létezők és entitások népesítik be az univerzumot és vannak kapcsolatban a földi világunkkal. Csak játék volt ez, vagy valamilyen meggyőződésből fakadt?

Játék és hit egyszerre. Mindig is érdekelt, hogy a látható történések mögött milyen mélyebb összefüggések húzódnak meg. Úgy gondolom, hogy az életünknek csak a felszínét érzékeljük, miközben a háttérben, számunkra láthatatlan módon, sokkal összetettebb folyamatok zajlanak, amelyek formálják a döntéseinket, a sorshelyzeteinket, végső soron az egész életünket. A fantasy számomra egy eszköz arra, hogy ezt a láthatatlan réteget formába öntsem. Egy olyan keret, amelyben ezek az összefüggések megmutathatóvá válnak, és történetté tudnak összeállni. Ez már a játék része.

Van valami zavarba ejtő a regényben, az olvasó úgy érezheti, mintha lett volna már egy első része a történetnek, amit nem olvasott, hiszen olyan helyszínek, szereplők, fogalmak, létformák jelennek meg, olyan misztikus a cselekmény, hogy nem mindig lehet tudni pontosan, mi történik. Tudatos volt, hogy így elbizonytalanítsa az olvasót? Hogy ne rágjon a szájába semmit, és hagyatkozzon inkább a megérzéseire?

Számomra a fantasy egyik legizgalmasabb része éppen az ismeretlenség érzése, hogy nem minden válik azonnal egyértelművé. Az, hogy bizonyos dolgokat az olvasó fantáziájára bízok, közelebb visz ahhoz az élményhez, amit a szereplők is átélnek az útkeresésük során. Tudatosan hagytam teret a képzeletnek, az intuícióknak, hogy az olvasó saját emlékezete is megmozduljon. Valahol ez számomra hasonlít ahhoz, ahogyan egy élet is formálódik. Hosszú ideig láthatatlanul, csak sejthetően és egyszer csak alakot ölt a mindennapi történéseinkben. Másfelől a későbbi történet szálait is meg kellett jelenítenem érintőlegesen, hogy a születendő gyermek sorsába bele tudjanak szövődni. A folytatásban derülnek ki a felhozott szálak mögött rejtőző történetek, ott bontódnak ki, ahogy Anna életében jelentőséget kapnak.

Van esetleg egy olyan személyes szál a történetben, ami különösen fontos Önnek?

Igen, van ilyen szál. Mivel a történet belőlem szövődött, sok személyes élmény és érzés is megjelenik a szereplőkben. Ezek közül számomra az apa–gyermek kapcsolat a legfontosabb. Klaudia apjának története, aki elhagyja a családját, majd egy későbbi megértésen keresztül mégis visszatalál a lányához, egy olyan belső folyamatot jelenít meg, ami számomra is meghatározó. Az apa hiányából fakadó fájdalom, és annak átfordulása megértéssé. Ez az én életemben nem történt meg így, de a történeten keresztül mégis közelebb kerültem ahhoz a kérdéshez, hogy mi lehetett az apámban, ami miatt elhagyott. Talán sokkal több, mint amit én tudtam erről. Ez számomra egyfajta belső gyógyulási folyamat is volt.

Az emlékezés kulcsfogalom a könyvében. Mi a jelentősége ennek a születés szempontjából?

A történetben az emlékezés nemcsak múltidézés, hanem teremtő erő is. A hitem szerint a testünk és a sorsunk is egyfajta emlékezetből formálódik. Nevezhetjük ezt akár genetikának, akár az ősök lenyomatának. A születés így nem tiszta kezdet, hanem egy folytonosság része. Hozunk magunkkal mintázatokat, érzéseket, reakciókat, amelyek már jelen vannak bennünk. Számomra az igazi kérdés az, hogy mit kezdünk mindezzel. Megismételjük őket, vagy képesek vagyunk változni? Ezért kulcsfogalom az emlékezés a könyvemben. Nemcsak hordozzuk, hanem alakítjuk is általa önmagunkat, a sorsunkat.

Mik azok a főbb „tanulságok”, gondolatok, amelyeket szeretett volna a könyvén keresztül megosztani? Van-e valamilyen üzenete A születés misztériumának?

Van bennem egy erős bizonyosság, hogy nem tiszteljük eléggé az életet. Hajlamosak vagyunk természetesnek venni a létezést, miközben ritkán gondolunk bele, mennyi minden kellett ahhoz, hogy egyetlen élet megszülessen. Ahhoz, hogy én itt legyek, ebben a formában, ezekkel a gondolatokkal, egy rendkívül összetett folyamat vezetett. Sorsok, döntések, érzések hosszú láncolata az időben. És valahol mindez bennünk is tovább él. Számomra a születés ezért nem csupán egy kezdet, hanem egy mélyebb folytonosság része. A könyvvel szeretném erre a mélységre ráirányítani a figyelmet, és egy kicsit kizökkenteni az olvasót abból, hogy magától értetődőnek tekintse az életet. Úgy gondolom, ha megérezzük a hálát önmagunkban az előttünk járók felé, akkor a saját életünk is mélyebben meg tudjuk élni. Új értelmet kap a létezésünk.

A történet témája, megközelítése nagyon „női” könyvvé teszi A születés misztériumát. Számít azért férfiolvasókra is? Ők mit tanulhatnak meg a könyvéből?

Nem gondolom, hogy a születés kizárólag női téma lenne. Bár a kihordás és a szülés fizikai értelemben a női testhez kötődik, maga a születés mindannyiunk közös története, nemtől függetlenül. A könyvben az is fontos számomra, hogy a születendő gyermek nem egyetlen ember története, hanem egy kapcsolat lenyomata, az anyáé és az apáé egyaránt, akikhez sok ember kapcsolódik. Szülők, nagyszülők, ősök sorsa beleszövődik a megszületendő gyermekbe. A férfi olvasók számára is elgondolkodtató lehet, mert a történet arra is rákérdez, hogyan viszonyulunk saját eredetünkhöz, szüleinkhez, és ahhoz, hogy milyen mintákat viszünk tovább. Ha valaki ezen keresztül másként tekint saját szerepére, akár apaként, akár gyermekként, akkor már elérte a könyv az egyik célját.

Készített vázlatot a könyv megírása előtt, hogy jobban tudja követni és tervezni a különféle dimenziók, világok közti ugrásokat? Ha igen, mennyire részleteset?

A könyv megírása előtt nem készítettem vázlatot, mert a történetet egyben láttam és éreztem. Az első fejezetek után azonban ráébredtem, hogy túl sok szál mozog egyszerre, ezért írás közben elkezdtem lejegyezni a kulcsszavakat, a neveket és a kapcsolódási pontokat. Később egy külön vázlatban azokat az elemeket is rögzítettem, amelyek a következő kötetekben kapnak majd nagyobb szerepet. Ez a vázlat nem volt részletes, inkább egyfajta belső térkép, amely segített eligazodni a világok és a történetszálak között. A kulcsszavak, a szereplők nevei már felidézik bennem a hozzájuk kapcsolódó történetet. Talán mondhatom azt, hogy az első kötet még egy belső vízióból született meg, a folytatásokhoz viszont már tudatosabban építkezem.

Milyen nehézségei adódtak a könyv írása során, és hogyan oldotta meg őket?

A legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy a belső képeimet, szinte filmszerű élményeimet hogyan tudom szavakká és követhető történetté formálni. Különösen a nem látható világok esetében volt ez kihívás, mert ezek számomra inkább érzésekben és benyomásokban léteznek, nem konkrét fogalmakban. A megoldást végül az egyensúly keresése jelentette. Addig formáltam a szöveget, amíg meg tudtam őrizni ezt a sejtelmes, nehezen megragadható minőséget, de közben mégis értelmezhető maradt az olvasó számára. Csak annyit mondjak el, amennyi elindítja az olvasó fantáziáját. A hétköznapibb, „földi” részek ezzel szemben sokkal természetesebben jöttek, ott inkább az volt a feladatom, hogy pontosan leírjam azt, ami bennem megszületett.

Készül a folytatással is, ahogy említette. Mit lehet tudni az új történetről?

A történet valójában önmagát írta tovább bennem. Szeretném folytatni a megszületett gyermek életének és a család történetének kibontását. Az új könyv egyik központi kérdése az lesz, hogy mindaz, ami már a magzati lét során „beleszövődik” egy ember sorsába, hogyan jelenik meg később az életében. Hogyan támogatja vagy éppen nehezíti a családi közeg abban, hogy megtalálja és beteljesítse a saját útját. Az első könyvben sejtelmesen hagyott szálak itt már elmélyülnek, előjönnek olyan szereplők, történetek, akik eddig csak említésre kerültek. Anna és a hozzá kapcsolódó entitások, emberek sorsát szeretném elmesélni a többi könyvben, egészen az élete végéig. És talán még tovább is.