Ízelítő / A pillangó útja
Részlet Kun Mia A pillangó útja című ifjúsági regényből.
A háromórás játék és az utána való pizza evés kicsit segített Katnek abban, hogy kiszellőztesse a fejét, ám ezután is gyomorgörccsel tért vissza a kollégiumba, hogy Seth kiderítse mi történt a telefonjával. A lány az asztalhoz lépve felkapott egy lapot és lassan felírt egy egyszerű szót majd egy számkombinációt. Némán nyújtotta át a számítógép fölé görnyedt fiúnak.
– A jelszó és a kód. – Seth biccentett és a többiek pillantásának kereszttüzében pötyögni kezdett. Katherine aggódva figyelte őt egy ideig, majd inkább az esős, latyakos tájat választotta. Némán nézte, ahogyan a vízcseppek egymás után záporoznak, majd egyre nagyobb tócsává gyűlnek a földön. Szegény talaj már képtelen volt több vizet befogadni. A lány pedig pontosan átérezte a helyzetét. Úgy érezte már képtelen többet elviselni. Két erős kar ölelte át a vállait és Alex a feje búbjára támasztotta az állát.
– Tudom, hogy erősnek kéne lennem, de már nem megy – suttogta elcsukló hangon.
– Nincs más választásod – morogta halkan a fiú. – sajnálom.
Kat mélyet sóhajtott és a barátja mellkasának döntötte a fejét. – El kellett volna olvasnom az élet kézikönyvét.
– Mi lett volna más akkor? – kuncogott Alexander. – Mindig a saját fejed után mész. Ugyanezt csinálod amikor valami újat tanulsz, hiába mondja mindenki, hogy az ugrás úgy nem lesz jó, te akkor is megugrod. Újra és újra megütöd magadat, míg rá nem jössz hogyan kell végrehajtani. Soha nem hallgatod végig a tanácsokat.
– Szóval ezt most megérdemeltem? – nézett föl a fiú arcára kíváncsian. Alex szelíden mosolygott.
– Ezt senki nem érdemelte meg… de te csak a mélyvízből úszol ki. A pocsolyánál nem változtatnál. – Katherine újra sóhajtott és a szemét forgatta.
– Olyan érzésem van, mintha valaki el akarná lopni az életemet és átvenni a helyemet.
– Soha senki nem lesz képes téged pótolni – morogta csöndesen a fiú. – erre ne is gondolj.
– Srácok – morogta Seth hirtelen. – igazam volt.
Ötödik fejezet
Az első hét hosszú és fárasztó volt. Szinte olyan volt, mintha soha nem akarna véget érni. Szerdától kezdve minden egyes óra kínszenvedés volt. Ez mind a táncórákra, mind a tanórákra egyaránt igaz volt. Kat úgy érezte már legalább egy éve van az egyetemen nemcsak pár napja, sőt még egy hete sem igazából. A péntek reggeli balett órán kimerülten dőlt neki a rúdnak és figyelte ahogyan Nikolaev újra Belindát javítja. Ez volt a nyolcadik alkalom, hogy azon az órán rászólt. Nem mintha a lány számolta volna. Unottan megforgatta a szemét és kisimított egy kósza tincset az arcából. A fekete dresszét átitatta az izzadság, és annak ellenére, hogy odakinn zuhogott az eső, a teremben fülledt meleg volt. Sóhajtva a vitaminos vize után nyúlt, hogy megnedvesítse a száját, majd a többieket vette szemügyre. Mindenki a kiadott lépéseket gyakorolta, hiszen a mester egész héten a technikájukra összpontosított.
Alexander mellé dőlt és hátratúrta az izzadt haját.
– Ha ez a csaj még egyszer elrontja ki fogok borulni – bökött Bel felé, aki továbbra is próbált rájönni pontosan hogyan hajtsa végre a forgásokat meg az utána lévő összekötő lépéseket. Nikolaev nagyon türelmesnek és támogatónak bizonyult egész héten. Folyamatosan segített neki, elmagyarázta újra és még órák után is ott maradt a lánnyal. Ám péntekre az ő türelme is elfogyott.
– Katherine – szólt hátra a lánynak fojtott hangon, amiből kihallatszott az idegesség – gyere ide és mutasd meg neki.
Kat sóhajtva ellökte magát és beállva a terem közepébe zene nélkül végigcsinálta a kombinációt. A lábát úgy csúsztatta, ahogyan a férfi kérte, minden pozícióját tökéletesen bezárta, a forgásai tiszták voltak, az ugrásai pedig magasak. Elégedett mosollyal fejezte be az utolsó lépést és a tükörben a szobatársa eltorzult arcát figyelte. Nikolaev kurtán biccentett.
– Így… pontosan így kéne neked is táncolnod. Meg mindenki másnak is! – Emelte föl a hangját. – Most pedig menjetek szünetre.
– Ne vedd magadra, rossz napja van – mosolygott rá kedvesen Belindára Kat. – majd jobb lesz. Segíthetek neked gyakorolni.
– Persze – morogta a lány leülve és inkább elkezdte átvenni a spicc cipőjét. Katherine megvonta a vállát és Alex felé ment, aki őt várta. A lánynak feltűnt, hogy igaz a barátja rá vár mégis a mester után néz. A tekintetében furcsa fájdalommal vegyes csalódottság csillogott.
– Nem értem mi baja van – vetette oda fújtatva. – néha kedves, néha pedig tiszta őrült, mint most.
– Őrült olyankor, amikor rájön, hogy jobb vagy nála – mutatott rá a tényre csöndesen a barátja, de Kat csak a szemét forgatta.
– Mindig jobb vagyok nála, velem nem tud versenyezni. – Alex hátradőlve biccentett és a plafonra bámult. Pontosan ez is volt a baj. Bel versenyezni akart Katherine-nel. Ellenfelet látott a szobatársában. Ezzel önmagában nem is lett volna semmi baj, de úgy érezte a lány módszerei hosszú távon nem lesznek túl tisztességesek.
– Elmegyünk ma az órák után iszogatni? – kérdezte végül a fiú kíváncsian. Kat elgondolkodott.
– Megkérdezem Belt.
Negyedik fejezet
A pszichológia biológiai alapjai borzalmas órának tűnt már csak hallásból is. Ám amikor megtudta, hogy az óra tele volt biológiával, molekulákkal és egyéb dolgokkal, amikhez Kat nem értett, a lány elkezdett kételkedni a döntésében. Erősen gondolkodott azon, hogy rossz szakot választott, de nem akart kihátrálni belőle. Az nem lenne ő. Emily újra odaadta neki a jegyzeteit, igaz csak tíz percet késett és a tanár már most ’késősnek’ becézte, bár az is jobb, mint a ’kislány’, amit Will ragasztott rá. Ezenkívül megismerkedett még egy diákkal, a vörös hajú gyönyörű Avával. Végül hármasban indultak el társadalomismeretre, ahol végre együtt lehetett a barátaival. Legalábbis azokkal, akik pénzügyre és turizmusra jártak. Alex, Seth és egy ismeretlen srác már elfoglaltak egy helyet középen és vidáman integettek felé.
– Sziasztok – mosolygott rájuk szélesen és átölelte a legjobb barátját. – köszi, hogy elvittétek a könyveimet. Ők a szaktársaim, Emily és Ava.
– Nagyon örülünk – vigyorgott Seth. – Ez itt Alex meg Oliver, én pedig Seth vagyok.
– Azt hiszem ma már nagyon sokszor mondtam azt, hogy örülök, szóval inkább nem mondok semmit – dőlt hátra Alexander karba tett kézzel, mire a többiek nevettek.
– Jogos – biccentett Ava mosolyogva. – de én azért örvendek.
– Amúgy ő Kat – bökött a lányra Seth az új fiú felé fordulva. Katherine rávillantott egy mosolyt és helyet foglalt Alex mellett, a két lány pedig mellette.
– Találkoztam Willel – bökte meg a fiút vigyorogva, mire a barátja felvonta a szemöldökét.
– Most olyan leszek, mint egy pletykás lány, de minden érdekel! – Katherine suttogva beavatta őt a részletekbe, miközben a srác nagyokat vigyorgott. Tetszett neki, hogy Kat végre kihúzta a fejét a homokból, ami ebben az esetben a tánc világa volt és észrevette, hogy vannak fiúk is a világon. Nem mintha Alexander nem vallotta volna magát annak, csak ők kiskoruk óta voltak legjobb barátok, az teljesen más volt. Örült annak, ahogyan a lány szemei csillogtak és az arca kipirult, ha szóba került William, bár tartott attól, hogy semmi nem lesz belőle, mivel a fiú kapcsolatban volt.
– Sziasztok! – Bel vidáman csapta le a táskáját közéjük és széles mosollyal nézett rájuk. Grace, a szőke hajú lány, aki a mesternő unokája volt, mellette állt. – Hova ülhetünk?
– Székre? – vonta föl a szemöldökét Alex. – Éppen beszélgettünk, ha nem tűnt volna föl.
– De feltűnt – gúnyolódott Belinda továbbra is vigyorogva és végül egy sorral hátrébb foglalt helyet. – Kat, nem ülsz mellénk? El kell mesélnem neked valamit.
– Micsodát? – fordult hátra a lány kíváncsian, Bel és Grace odahajoltak hozzá, mintha valami titkot osztanának meg vele, jelezve Alexandernek, hogy semmi köze ehhez. A srác megforgatta a szemét és elfordult, miközben Katherine izgatottan könyökölt a padra.
– Szóval megismertük Thomast és Charlie-t. Mind a ketten velünk járnak turizmusra és van egy nagyon helyes harmadik barátjuk is, és mondtuk, hogy nekünk is van egy nagyon helyes harmadik barátnőnk szóval elmehetnénk majd együtt bulizni a hétvégén – magyarázta izgatottan a fekete hajú lány. Kat szélesen elvigyorodott, hiszen még soha nem volt úgy igazán bulizni, mindig haza kellett érnie kettőre és másnap mindig edzése volt, így alig várta, hogy megtudja milyen az igazi egyetemi szórakozás.
– Nem szombaton van az évnyitó buli? – kérdezte hirtelen, hiszen eszébe jutott, hogy Alex még előző nap megemlítette neki, hogy mindenki ott lesz és mindenképpen menjenek majd el.
– De igen, te buta! – kuncogott Grace. – Viszont előbb elmegyünk a fiúkkal az egyik közeli bárba egy-két italra, aztán oda megyünk mindannyian együtt.
– Benne vagy, igaz? – kérdezte Bel édesen mosolyogva.
– Persze – bólintott a lány megvonva a vállát. – még úgysem volt semmi tervem.
– Itt a tanár – bökte meg Alex a tollával a lányt, aki előre fordult. Hirtelen pedig újra szembetalálta magát az ismerős zöld szempárral. Egy pillanatra hátrahőkölt, majd elmosolyogott.
– Te követsz? – kérdezte játékosan Willtől, aki nagyon úgy nézett ki, hogy eddig Alexanderrel beszélgetett.
– Sajnos nem – vigyorgott a srác. –tavaly nem tudtam befejezni ezt a tárgyat, így újra hallgatom.
– Akkor legalább egy kis előnnyel indulsz – sóhajtott föl Katherine. – jó neked.
– Szívesen segítek majd, bár… mint említettem, megbuktam – vonta meg a vállát William sóhajtva. Kat félrebillentett fejjel tanulmányozta a fiú furcsa arckifejezését, majd bólintott.
– Gondolom most először fordult elő veled, hogy megbuktál valamiből – mondta végül elgondolkodva. Will arckifejezése megváltozott, és tisztán leolvashatóvá vált róla, hogy a lány beletrafált. – mindenre van egy első alaklom.
– Látom, te is kipipálhatod a napi bölcsességedet – kacsintott rá a srác, majd előre fordult. Alex kíváncsian felvont a szemöldökét és megcsóválta a fejét, mire Kat megforgatta a szemeit és egy furcsa mosollyal az arcán fordult a jegyzete felé. Azon gondolkodott, hogy a társadalomismeret talán nem is lesz olyan rossz, mint a többi tantárgya. Főleg akkor nem, ha William egész félévben előtte fog ülni és kedvére figyelheti őt. Egész órán azt nézte, ahogyan a fiú néha a hajába túr és olyankor a karizmai megfeszülnek. Vagy ahogyan jegyzetelés közben a hátizmai mozogtak. Ám mindennél jobban azt imádta, amikor néha-néha nagyokat nyújtózott. Olyankor a fejét hátrahajtotta, a szőke haja hátraesett, a zöld szemek pedig pontosan rá néztek. Annyira lenyűgözte őt az a varázslatos tekintet, hogy az egész óra alatt csak egyetlenegy szót tudott leírni. Will.