„Jobban tennénk, ha mindig ragaszkodnánk az igazsághoz”

„Tudom, hogy sokat kell még fejlődnöm, de amit egyszer megalkottam, arra büszke vagyok” – vallja Péntek Kamilla, aki még az érettségi előtt rukkolt elő második regényével, A másik Malody lánnyal. A Könyv Guru Kiadónál megjelent kötet (valójában egy trilógia, a Smallhalli mesék második része) szerzőjét arról faggattuk, hogyan teremtette meg a 16. században játszódó regény történelmi hátterét, miként függ össze két, több száz év különbséggel játszódó történet, mit fogadott meg az előző rész olvasóinak visszajelzéseiből és miért nem akarja még rögtön lezárni a trilógiát.

„Határidőim nincsenek” – mondta sokat sejtetően legutóbbi beszélgetésünk alkalmával, bő egy évvel ezelőtt, amikor arról faggattam, mikorra tervezi a Smallhalli mesék második kötetét. Ezek szerint vitte a lendület tovább, és ezért készült el ilyen hamar az újabb, 400 oldalas regényével, A másik Malody lánnyal?

A „határidő” szóban valójában az „idő” a fontos. Ha van, akkor írok, ha nincs, akkor félreteszem a laptopot és az előttem álló más feladatokra koncentrálok. Az írás kimerítő munka, amit a folyamat közben észre sem veszek, de miután befejeztem egy könyvet, olyan, mintha kitört volna a nyári szünet. A kérdésre válaszolva A gázlámpa után hamar elkészültem a második rész vázlatával és a hosszú karantén alatt sikerült is végeznem a regénnyel.

Ugyanabban a közegben, a képzeletbeli angliai Smallhallban és környékén játszódik a második regénye, de több száz évvel korábban, a 16. században. Milyen kihívást és izgalmakat jelent egy szerző számára az, hogy így visszapörgesse az idő kerekét, és másképp rajzoljon meg egy helyszínt?

Igyekeztem nagyon visszapörgetni azt a bizonyos kereket, hogy a két könyv külön is olvasható legyen. Szerintem ez sikerült, de arra is ügyeltem, hogy azok, akik A gázlámpát is olvasták, megismerjék Smallhall múltját – hogy miért „Pintnek” hívják a kocsmát, hogy a freskón, aminek Delila Blackwave A gázlámpában nekidönti az ajtót, mit látott Claire A másik Malody lányban, és így tovább. A városrészek, az utcanevek, egyes épületek adottak voltak, így nem akadt sok gondom Smallhall régebbi arcának megrajzolásával.

Mennyire másképp kellett ügyelnie a történelmi hűségre? Milyen kutatásokat kellett végeznie A másik Malody lány megírása előtt/közben?

Őszintén szólva a középkor a kedvencem a történelmi korszakokból, ezért sok könyvet olvastam róla, rengeteg filmet néztem és volt szerencsém számos középkori városban megfordulni. Emellett Smallhall kitalált hely, ami nagy szabadságot ad. Kötöttségek persze így is vannak, s mivelhogy A másik Malody lányban, ha nem is igazi szereplőként, de említés szintjén szerepelnek valós személyek, ügyelnem kellett a hűségre. Anglia 1555-ben vallási megosztottsága, a Wyatt-felkelés és I. Mária uralkodása miatt nem mondható egyszerű választásnak, de álltam elébe. Sokat kutakodtam az interneten, felhasználtam az iskolában tanultakat és a személyes élményeimet is.

Az előző regény tanulságát a „főszereplő” gázlámpa kapcsán tudta megfogalmazni: a lámpa, amely elűzi a sötétséget, ugyanakkor fényt derít az emberekben lakozó sötét titkokra. A másik Malody lány üzenetét hogyan tudná összefoglalni?

A másik Malody lánynak nincs olyan tiszta, egyértelmű üzenete, mint A gázlámpának. Kalandregénynek szántam, ahol a hangsúly a titkok leleplezésén van. Persze ez is lehet az egyik tanulság: hogy a hazugságaink előbb-utóbb úgyis kiderülnek és szörnyű, akár végzetes következményei is lehetnek, vagyis jobban tennénk, ha mindig ragaszkodnánk az igazsághoz. A könyv két lányról, két nővérről szól – a testvéri kötelék is fontos motívum, de ugyanígy említhetném az önfeláldozást, a megbánást, a megbocsátást, a továbblépést. Ezek mind benne vannak a regényben.

Mennyire lehet önállóan olvasni az új regényét, függetlenül A gázlámpától? És milyen érvekkel tudná ajánlani, hogy mindkét részt elolvassa valaki? Mik azok az akár titkos kapcsolódások, rejtett összefüggések vagy közös tanulságok, amelyek miatt jobban összeáll a kép trilógiaként?

Lehet önállóan, lehet külön is olvasni őket. Aki szeretné nyomon követni Smallhall városának történetét – különösen egyes családokét és helyszínekét –, azoknak mindkettőt ajánlom. De annak is, aki két különböző könyvet venne a kezébe, hiszen nemcsak a történetük egészen más, maga a „műfaj” is. Bár mindkettő regény, A gázlámpát félig-meddig különálló novellák alkotják, míg A másik Malody lányban végig a két lány, Claire és a Margaret a főszereplő. Én személy szerint mind a kettő történetvezetési stílust szeretem, ha az olvasók is, akkor A gázlámpa és A másik Malody lány jó választás lehet.

Milyen visszajelzések érkeztek az első kötetre, A gázlámpára? Van-e olyan olvasói visszajelzés, amit megfogadott, és ennek hatására változtatott a következő regényén?

Többen mondták, hogy jól tudok megfesteni egy-egy helyszínt és hangulatot – hogy bár otthon, a kanapén olvasták a könyvet, mégis a hideg és ködös Angliában érezték magukat. Ennek nagyon örültem.

Olyan is volt, aki sírt az egyik szereplőm halálán,

mások izgalmasnak találták a könyvet. A „negatív visszajelzések” közül – amiket ugyanúgy kértem, mint a jókat – azt próbáltam megfogadni, hogy ne legyen annyi szereplőm, főleg ne külföldi, „bonyolult” nevekkel. Azt is mondták, hogy egy kicsit zavarta őket, hogy A gázlámpa lezáratlan, és nem tudni, hogy mi lesz Smallhall lakóival, akiket megismertek a regényben. A másik Malody lányban már nem követtem el ezt a „hibát”, még ha nem is tartom annak A gázlámpa esetében, ahol pont az a lényeg – szerintem –, hogy csak azt a néhány napot ragadom ki a smallhalliak életéből, melyeken a gázlámpa mindent megváltoztat.

Tartja-e valamilyen formában a kapcsolatot az olvasókkal? Van-e egy olyan „kemény mag”, akiket rendszeresen tájékoztat a trilógia formálódásáról?

Tartom velük a kapcsolatot, hiszen a legtöbbjüket ismerem. Fiatal, elsőkönyves íróként kevesen lesznek bestsellerszerzők, de türelmes vagyok és minden egyes olvasónak nagyon örülök. Szerencsére az iskolám is sokat segített/segít, hogy minél többen megismerjék A gázlámpát és engem.

Milyen saját tapasztalatai voltak az első kötettel kapcsolatban, amiket már kamatoztatott a következő megírásánál? Magyarán: mit tanult a saját hibáiból? Ha újra kezdhetné az első kötetet, ma is ugyanúgy csinálná, vagy lennének változtatások?

A gázlámpa nem egy tökéletes könyv, nekem mégis az. Az első, amit tizenhét évesen írtam. Nem változtatnék rajta semmit, számomra úgy jó, ahogy van. Tudom, hogy sokat kell még fejlődnöm, de amit egyszer megalkottam, arra büszke vagyok.

Töretlen a lendülete? Ugyanilyen gyorsan számíthatunk a trilógia harmadik kötetére? El szabad már árulni, hogy milyen irányba megy tovább a regényfolyam, hogy mikor fog játszódni a harmadik rész? Vagy valami mást forgat a fejében?

Mivel idén érettségizem, az írás kicsit háttérbe szorult az elmúlt hónapokban. Terveim szerint a nyáron több időm lesz, de nem feltétlen Smallhallról írnék, hanem valami másról. Ki szeretném próbálni, milyen a jelenkorról írni, vagy egy olyan történetről, ami Magyarországon játszódik – már csak az egyszerűbb, kimondható szereplőnevek miatt is. A trilógia harmadik részének egyelőre nem állnék neki – nem akarom elsietni, azt szeretném, ha tökéletes lenne.