Milyen érzés leírni azt, hogy vége?

Mindnyájunknak más, de mindnyájunknak összetett. Egyrészt eufórikus pillanat: végre készen vagyok! Másrészt rengeteg bizonytalanság is társul hozzá.
Minden könyvet legalább heteken át írunk. A szereplők ott vannak a gondolatainkban, velünk utaznak a buszon, részt vesznek a családi ebéden, elkísérik az álmainkat. És aztán egyszer csak vége. Nincs többé. Nekem személy szerint ezt a legnehezebb feldolgoznom, nem akarom elengedni a hősöket, mert megszerettem őket, rendbe raktam az életüket – elvárom, hogy velem maradjanak!