Korrektúra és olvasószerkesztés

Talán nem jellemhiba, ha pocsék a helyesírásunk, vagy nem fogalmazunk mindig a legjobban. De azért nem maradhatnak ugyanolyan lazák a szövegeink, mint amikor informálisan írunk egy barátunknak (vagy ellenségünknek). Ha valamilyen formális célja van a kéziratunknak, be kell jönni a képbe szakembernek.

Ez a cikk a szerkesztés két szintjéről, a korrektúráról és az irodalmi szerkesztésről (avagy olvasószerkesztésről) szól. Ezeket kínálja a Szövegtréner is. A jelen poszt videós változata megtalálható a YouTube-on is:

Az a helyzet, hogy nem csak a nyelvtannáciknak és az idősödő magyartanároknak tűnik fel, ha egy szövegben sok a hiba és slampos a megfogalmazás. Pláne így van, ha pályázatra vagy publikációra adunk be valamit.

I. A szerkesztés első, alapvetőbb szintje a korrektúra. A korrektor munkája valamikor, a komputerek előtti korban az volt, hogy a kiadó által előkészített végleges, már a szerző által is jóváhagyott kéziratot összehasonlítsa a nyomdai szedésben elkészült anyaggal. Tehát a korrektúra alapvetően a szedési hibák felderítésére és kijavítására szolgált.

A korrektor egyik lehetséges feladata ma is ehhez hasonló, mindjárt lesz is szó róla. A korrektúra azonban ma már legtöbbször a nyelvtani és gépelési hibák kijavítását igényli. Nem is feltétlenül csak a folyamat végén, hanem a könyv nyomdai előkészítésének korábbi fázisaiban is.

A korrektúra továbbá hasznos a könyvkiadáson kívül is, az ezzel kapcsolatos igények miatt kínáljuk ezt mint a Szövegtréner szolgáltatást. Ugyanis vannak olyan szövegek, amelyek téttel rendelkeznek. Ilyen lehet egy pályázat, szakdolgozat vagy disszertáció, vagy éppen egy kézirat, amit folyóirathoz vagy könyvkiadóhoz nyújtunk be. A cél mindig az, hogy a szöveg tartalmi minőségéről ne tereljék el a figyelmet a formai hibák.

Ugyanis nem csak nyelvtannácik szemében értékelődik le az az anyag, ami amúgy szakmailag lehet, hogy nagyon is magas színvonalon készült el. Az értékelő ugyan nem biztos, hogy minden nyelvtani szabályt ismer. De egyrészt nem tudjuk, melyiket ismeri, és mire allergiás, mi tűnik fel neki. Szóval érdemes mindenre kiterjedően, gyakorlott szerkesztővel kijavíttatni a szöveget. Másrészt a gépelési hibákat, főleg az értelemzavaróakat, mindenki észreveszi és utálja. És onnantól jó eséllyel a pályázatot, szakdolgozatot, könyvkéziratot is gyanúval és távolságtartással kezeli.

Felmerül a kérdés, hogy mi szükség van a korrektorra a helyesírás ellenőrzők korában. És valóban, sok hibát meg lehet találni pusztán azzal, hogy a szövegszerkesztőben átnézzük a piros hullámos vonallal aláhúzott szavakat.

De ez az alapvető átnézés nem elég. Sok olyan hiba van, amit nem vesz észre a szövegszerkesztő, mert lehet így is, úgy is. Jó példa a különírás. Maga a szó is: a „különírás” és a „külön írás”, két szóban, is értelmes. Ezért a szövegszerkesztő nem jelez hibát. Ha sok ilyen hiba van a szövegben, pocsék benyomást kelt. Másik jó példa a hamis pozitív, pl. a „mellet”. Egy egyszerű internetes kereséssel töménytelen olyan találatot kapunk, ahol a szó valójában „mellett” akart lenni. Egy harmadik nagy kategória a központozás, vagyis az írásjelekkel tagolás. Ha elhagyjuk a vesszőt, azt nem jelzi a szövegszerkesztő. A formális jelentőséggel bíró szövegekben, mint pl. a pályázatokban, rosszul veszik ki magukat a „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz, ha mindenki egyetért én nem ellenzem.” típusú szövegek. Az érthetőség rovására megy az írásjelek elhagyása vagy helytelen használata.

Amikor a korrektort a nyomdába adás előtt vetjük be, a feladata már nem annyira a helyesírási és gépelési hibák javítása, hanem az egész anyag formai egységességének biztosítása és a tipográfiai hibák javítása. A korrektor ilyenkor ellenőrzi, hogy megvan-e minden kép, táblázat, grafikon; ezek jól vannak számozva és feliratozva; a címek tipográfiája egyezik-e a hierarchiában elfoglalt helyükkel; az oldalszámok, előfejek rendben vannak-e, és persze a nagy falat: a sorvégi elválasztások ellenőrzése. Ezeket még mindig nem kezelik tökéletesen a tördelőprogramok magyar nyelven, ezért a humán ellenőrzés nagy jelentőségű. Rendes kiadó csak olyan anyagot ad nyomdába, amit korrektúráztak az előbb elmondott szempontok szerint is.

II. A szerkesztés másik, emeltebb, egyszerre kiterjedtebb és mélyebb szintje az olvasószerkesztés, amelyet irodalmi szerkesztés, vagy egyszerűen szerkesztés néven is illetnek. Az irodalmi szerkesztés elnevezés nem csak irodalmi szövegekre utal, az ismeretterjesztő és a tudományos könyvek szerkesztése is lehet feladata a szerkesztőnek.

Az irodalmi szerkesztő, olvasószerkesztő nem csupán a helyesírást és a gépelési hibákat figyeli és javítja, hanem tartalmi szerkesztést is végez. A szerkesztő nem írja át a könyvüket a sztori vagy az üzenet szempontjából. Tartalmi szerkesztés alatt ilyesmiket értünk:

• A stilisztikai hibák feloldása. Például, ha túl sok az idegen szó, vannak a szövegben közhelyek, képzavarok, vagy valamelyik szereplő nem abban a stílusban beszél, ahogy várnánk. Ha nincs különösebb magyarázat rá a könyvben, az idős fogorvos ne beszéljen tizenéves szlengben!
• Általában is a megfogalmazás logikai hibáinak, nyelvi és stiláris következetlenségeinek feloldása. Ez regényekben nem ritka.
• A tartalmi ismétlések és a szóismétlések kiküszöbölése. A tartalmi ismétlődés inkább az ismeretterjesztő és szakkönyvek problémája, a szóismétlések viszont mindenfajta szövegben előfordulnak.
• A tulajdonnevek egységes írása, valamint a terminológia egységes használata.
• A következetes kiemelési rendszer kialakítása, ami inkább a szakkönyvek és ismeretterjesztő könyvek problémája.
• A tudományos művek esetén a lábjegyzetek, a hivatkozások és a bibliográfiai tételek meghatározott alapelvek szerinti egységesítése.
• Az illusztrációk és a címnegyed, függelék, név- és tárgymutató meglétének és pontosságának ellenőrzése.

A fenti, alapvető feladatokon túl, mást is elláthat az olvasószerkesztő vagy irodalmi szerkesztő.

• Lehet feladata nem csak a név- és tárgymutató átnézése, hanem az elkészítése is, ami egyébként kemény munka.
• Lehet feladata a tárgyi tévedések javítása, a fact checking.
• Dolgozhat a hivatkozások, jegyzetek pontosságának, korrektségének vizsgálatán
• Rábízhatják a nevek, címek, dátumok és linkek ellenőrzését magában a szövegben, valamint a bibliográfiában is.

Ezek a szerkesztés gyakori változatai, amelyekhez Könyv Guru Szövegtréner néven értő szerkesztőket is tud ajánlani.