“Sok női olvasó sírva fakadt az előző könyvem olvasása nyomán”

“Azok a témák állnak közel a szívemhez, melyeket mások csak félve, nagyon óvatosan kezelnek” – hangsúlyozza Bencsik Ferenc Pál, akinek most jelent meg második kötete, Az élet második fele címmel. A Könyv Guru kiadó gondozásában napvilágot látott könyv szerzője az interjúban egyebek mellett mesél az új kötetben megfogalmazott gondolatairól, a liberális nevelés hátulütőiről és arról, milyen hatással volt a koronavírus-járvány a szöveg elkészülésére.

Nagyjából egy éve beszélgettünk A menhelytől a katedráig című önéletrajzi kötete kapcsán, és most itt a folytatás. Mikor döntötte el, hogy ír még egy kötetet, és valóban folytatás a második könyve?

Akkor döntöttem el a könyv írását, amikor megjelent az előző könyvem. Bár a mondanivalóim már régen érlelődtek bennem. Nem az előző írás folytatásaként írtam, ami tekinthető egy önéletrajznak is, esetleg egy korrajznak is. Ennek a könyvnek sem a fikciók adják az alapot. Annyiban nagy a hasonlóság, hogy itt is a saját élményeim és tapasztalataim adják az alapot. Bár a gondolataim, valamint azok elágazása és futtatása is a sajátom.

Tanárként nem liberális szemléletű, inkább a hagyományos, a makarenkói pofontól sem idegenkedő nevelés elkötelezettje. Nem volt ebből sohasem konfliktusa az újabb gyerek- és szülői generációkkal?

Ez számomra a liberizáció vitatását jelenti. Én mélyen nem értek egyet a liberizáció elfogadásával, amíg nincs meghatározva, hogy az mettől meddig terjed. Ugyanis nekem úgy tűnik, hogy hasonlít egy olyan óriási takaróra, ami alá és alól tetszés szerint be és kibújni lehet. Tanári munkám során nem tudtam volna elképzelni, hogy a tanítványaim mondják meg, hogy mit és hogyan tanítsak. Erre jó példát szolgáltatnak a napjainkban zajló események, a színművészeti egyetemen uralkodó állapotot figyelve. Én egyszer alkalmaztam fizikálisan a makarenkói pofont egy tanítványomnál. Az édesanyja jelenlétében történt egy családlátogatás alkalmával. Ebből a fiúból egy külföldi kapcsolatokkal foglalkozó diplomás ember lett. A szülök jó szemmel tekintettek a nevelési módszereimre. Ezt a módszert már korábban is alkalmaztam az óvodás korban lévő kislányomnál. A feleségem jelezte, hogy a gyerek többször elájult annyira hisztizett. Egy alkalommal a közelben voltam, és adtam neki két húzós pofont, ami inkább csak pacskolásnak mondható. Soha többet nem fordult elő nála a hiszti. Azt gondolom, ezt a liberális elmélet elítéli. A gyakorlat felülírja az elméletet.

Ezúttal is rengeteg témával kapcsolatban fejti ki a nézeteit, ahogyan az első könyvében is. Volt visszajelzése az előző kötete kapcsán arról, hogy az olvasók mennyire gondolkodtak el a felvetésein? Egyáltalán mennyit tud arról, kikhez jutott el a könyve?

Azért foglalkozom sok témával, hogy mindenki megtalálja a neki tetszőt. Visszajelzéseim voltak és vannak. Az egyik, hogy sok női olvasó sírva fakadt az előző könyvem olvasása nyomán, mondván, hogy kegyetlen sorsom volt. Mások szerint színes, nem unalmas, tanulságos olvasmány. Többen jelezték, hogy várják az újabb könyvet tőlem. A második könyv írásakor figyelembe vettem az elsőnél szerzett tapasztalatokat. Az olvasók többsége egymástól kapta, kapja a könyvet. Ugyanis a könyvesboltokban nem látni a címlap oldalával kirakott könyveket, így nincsenek a szem előtt. Nem kelletik magukat. Azért találom jónak a sok különálló témájú fejezetekből álló könyvet, mert az eddigi visszajelzések szerint lehet válogatni az olvasási sorrendet illetően.

Van-e az új kötetében olyan téma, amelyik különösen közel áll a szívéhez, és amelyről úgy gondolja, hogy különösen fontos lenne, hogy minél többen elgondolkodjanak róla?

Az új kötetről is vannak már információk. Állítólag szórakoztató. Mostanság már én is olvasgatom, eddig csak írtam. És tényleg vannak benne mosolyogni való részek. Jómagam úgy érzem, nem a különösen fontos, inkább a különösen kevésbé fontos részek foglalkoztatnak. Azok a témák állnak közel a szívemhez, melyeket mások csak félve, nagyon óvatosan kezelnek. Ilyenek a különböző nemű emberek viselkedéséről, kapcsolatáról szóló fejezetek. Ezekről igencsak el lehet gondolkodni. Rengeteg tapasztalati úton szerzett információ, „példa”, gondolatsor tolakodik a fejemben, melyeket még nem írtam meg.

Mi volt az az írói tapasztalat, amit a fejlődése érdekében kamatoztatott?

Az írói tapasztalat már korábban újságcikkek írásának alkalmából alakult ki. Na meg abból, hogy mindig is nagyon szerettem könyveket olvasni. Talán ennek tudható be az írás, ami kényszerűen mutatkozott meg az életem második felében. Már amennyiben az időm engedi, akár a mai napig. Ugyanis állandó kényszert érzek, hogy valamilyen félig fizikai, félig szellemi munkát végezzek, ami sikerélményt jelent a számomra.

Előző kötete megjelenésekor azt mondta: “A könyv írásához nem kellett utánanézni a forrásoknak, mindent meggyőződéses emlékezetből írtam, amihez nem kellett fantázia sem. Most így utólag már tudnám, hol és hogyan lehetne fantáziával kiegészíteni.” Ebben a második kötetben is csak az emlékezetét használta, vagy itt már bevetette a fantáziáját is?

Ennek a könyvnek írásnál sem kellett forrásokat keresnem, itt is csak a saját élettapasztalataimra hagyatkoztam. Még mindig nem tudok számomra is kielégítő fantáziát használni, de igyekszem előbányászni azt, mert néha az álmaimba előfordulnak. Azért is hiányolom a fantáziát, mert nem tudom annyira tragikusan felfogni az életet, mint mások teszik ezt.

Áprilisban, a koronavírus-járvány idején (is) írta a könyvét, fejezetet is szentelt a vírusnak. Az akkori bezártság mennyiben segítette, hogy ilyen gyorsan elkészült a második résszel? Ez a kötet tényleg egy év alatt készült el?

A kötet tényleg egy év alatt készült el, amit a koronavírus-járvány a beszűkülés miatt katalizált. A vírusról azért írtam, hogy a későbbi olvasóknak legyen fogalmuk a kezdeti szakaszról. Igyekszem az akkori ismert számszerű adatok közlésével megkönnyíteni a későbbi tájékozódást az adatok összevetésével. Már most, jó fél évvel később elég lehangoló az összevetés után kapott eredmény. El lehet gondolkodni mi jött be a jóslásokat tekintve. Például, pozitív jóslás, hogy a melegedést nem szereti a vírus. Ez nem jött be. Negatív jóslás szerint lesz második hullám, ami sok áldozatot jelent. Ez bejött.

Maradt-e még további gondolat, történet a tarsolyában? Tervez harmadik kötetet is?

Igen tervezek még egy harmadik kötetet is, sőt esetlegesen egy negyediket is, miután már belefogtam egyszerre két különböző alaptémájú könyv írásába. Hogy ezekből mikor lesz kiadható könyv ? Egyáltalán, be tudom fejezni az írást? Ez a jövő titka!