Krisz ötletei / 5 tipp hiteles, valóságos történet alkotásához
Minden történet egy adott világban játszódik, és minden világnak megvannak a szabályai. Teljesen mindegy, hogy milyen helyszínen és mikor játszódik a regényünk, mindig adott lesz a környezet, amelyhez igazodnunk kell; akár mi találtuk ki ezt a világot, akár egy létező világban mozgunk. Egy fantasy történet elképzelt világában sem történhet meg bármi: gondoljunk csak bele, milyen meglepő lenne, ha A gyűrűk urában Frodó segítésére megjelenne Sztálin egy Range Roveren: ez a mozzanat nem illene a könyvbe sem a szereplő, sem a jármű miatt. Tolkien világában nem létezett sem Sztálin, sem terepjáró.
Ez persze egy túlzó példa. De fantasy könyvben is elképzelhető, hogy úgy érezzük, egy tündér karaktere nem elég valóságos, vagy egy sci-fiben is érezhetjük magunkat kényelmetlenül, amikor a hősről kiderül, hogy karórát visel.
Mindezzel együtt, amikor elképzelt világról írunk, elképzelhetőbbek a hajmeresztő fordulatok, furcsa tárgyak és szereplők, mint a való világban játszódó történetben. Az, hogy valaki jár a vízen vagy tud repülni, itt kevésbé különös, mint egy ma játszódó realista regényben. Ha egy mai környezetben esik meg egy efféle csodálatos esemény, annak háromféle következménye lehet:
- abszurd történet kerekedik belőle,
- valódi csoda lesz belőle, amire felfigyel a sajtó, kutatás indul, a szereplő pedig menekülőre fogja,
- hiteltelenné válik a cselekmény.
A hiteltelenség tehát valójában nem is ezen a szinten probléma. Nem attól válik hiteltelenné egy történet, hogy csodálatos vagy furcsa dolgok történnek benne. Ennél mélyebbre kell ásnunk, az apró részleteket kell figyelnünk.
Azt hinnénk, egy elképzelt világban könnyebben döntjük el, hogy egy-egy fordulat hiteles-e vagy sem, de ez nem így van. Mindegy, mi a regény zsánere, könnyen válhatunk hiteltelenné, ha egy-egy részletet nem hisznek el nekünk az olvasók.
A regény belső dinamikája legyen a legfontosabb szempont, a saját világunk szabályai szerint maradjunk valóságosak. Fontos, hogy eltaláljuk, egy-egy jellemző vagy esemény megeshet-e, illetve megtörténhet-e úgy, ahogy leírtuk.
1. Nem érezzük például valóságosnak azt, ha a főhőssel csupa negatív esemény történik.
Hiszen nem lehet valakinek ekkora balszerencséje, nem lehet a főhős ennyire ügyetlen! Ugyanígy nem hisszük, ha a főhőst lépten-nyomon csupa jó benyomás éri és kedvezőbbnél kedvezőbb fordulatokat él át. Azt érezzük valósnak, amikor egy (vagy néhány) szerencsétlenség után kisüt a nap – aztán majd megint beborulhat az ég, és megint eltűnhetnek a felhők, tehát az a legjobb, ha a történetnek van egyfajta lüktetése.
2. Szintén ellenérzéseink vannak, ha a hőst váratlan szerencse éri, de annyira váratlan és annyira szerencsés, hogy az már csodaszámba megy.
Például ha tüzet kell gyújtani egy huzatos barlangban, és a főhősnél egyetlen szál gyufa van, ami első próbálkozásra meg is gyullad – ez máris isteni csoda. Ha a szereplőinket hagyjuk, hogy keresgéljék kicsit a megoldást, hogy átmenetileg legyenek sikertelenek, hihetőbb lesz, amikor szerencse éri őket.
3. Kerüljük a véletlent mint eszközt!
Az író kreativitásának szegénységére utal, amikor úgy hoz be egy fontos szereplőt vagy eseményt, hogy ez véletlenül történik. Nahát, véletlenül becsönget az a férfi, akivel a hős tegnap beszélgetett a buszon, de elfelejtette elkérni a telefonszámát! Nem, ilyen véletlen nem történhet meg egy regényben – a való életben igen, de regényben soha. Amikor mi írjuk a történetet, minden véletlennek ható eseményt alapozzunk meg, magyarázzunk meg. A becsöngető férfinak legyen alapos indoka rá, mit is keres az ajtóban: például ő olvassa le a környéken a villanyórákat, és a közelben is lakik, épp ezért akadhatott össze vele hősünk a buszon hazafelé jövet, és ezért is volt hősünknek ennyire ismerős már eleve ez az alak.
4. Tisztában kell lennünk a realitásokkal, a normális reakciókkal.
Végig kell gondolnunk az adott esemény következményeit. Kezeljük kritikusan a leírt eseményeket. A kisgyerek kiesett az ablakon – de előfordulhat, hogy egy kisgyerekes háztartásban nyitva marad az ablak? Nem. Ezt a fordulatot tehát nem írhatjuk meg, vagy ha mégis megtesszük, akkor magyarázattal kell szolgálnunk az érthetetlen, hiteltelen mozzanatra. Ha nyitva maradt az ablak, annak kifejezett oka van, például arra járt egy barát, aki rosszul lett és friss levegőre volt szüksége.
5. Azt is gondoljuk végig, hogy ha egy különös esemény történik, mi lesz az egyes szereplők reakciója?
Elcsúszik ugyanis a történet, ha szereplőink jelleme vagy motivációja minden látható indok nélkül megváltozik. A boszorkányból ne váljon jótündér, a profitéhes tőzsdecápa ne döntsön úgy, hogy minden vagyonát elajándékozza – minden változást, minden döntést meg kell alapozni, mindenre magyarázatot kell adni. Ha ezt elmulasztjuk, elveszítjük az olvasó bizalmát, nem fog hinni nekünk. A főszereplő jelleme csakis lassan, és csakis különböző behatások során fejlődhet, az olvasó által teljesen láthatóan, sőt, annyira láthatóan, hogy az olvasó szurkolhasson is a hősnek, hogy sikeresen megváltozzon.
Ismerjük tehát a világunk szabályait, ne írjunk egymás után túl sok kedvező vagy kedvezőtlen eseményt, a hőseinket ne érje óriási szerencse, véletlen vagy isteni csoda, legyünk tisztában a realitásokkal és a logikus döntésekkel, valamint tartsuk meg szereplőinket a saját szerepükben. Ha ezeket a tanácsokat betartjuk, máris rengeteget tettünk regényünk hitelességéért, valóságosságáért!