Lehet, hogy ma már költőinek számít a címben feltett kérdés, hiszen a legtöbb író azonnal a mesterséges intelligenciához (AI) fordul, ha nem jut eszébe valami épkézláb folytatás. De azért higgyük el, vannak, akik máig idegenkednek a technológia ilyen szintű felhasználásától, főleg, ha a saját szellemi termékükről van szó. Kétségtelen legalább két tábor áll szemben egymással, ha a ChatGPT-ről és társairól van szó, épp ezért érdemes megvizsgálni, milyen érvek szólhatnak az AI bevetése mellett egy olyan kreatív munkában, mint a szövegalkotás, regényírás. És aztán lássunk néhány ötletet arra, hogy mi mire használhatjuk e téren az algoritmust.
Miért rossz ötlet?
Ötből ketten rossz ötletnek tartották a ChatGPT bevonását az elakadás áthidalására, amikor nemrég kreatívírás-szakértőket kérdeztek meg nemrégiben erről. Az egyik ellenző például azzal érvelt, hogy az „AI-nak alapvetően hiányzik az a képessége, hogy a jelentés, a gondolat vagy a szavak szintjén egyedi asszociatív kapcsolatokat teremtsen, ami pedig a jó írás lényege. Ha nem támaszkodnék saját tapasztalataimra és belső világomra, az írásom bárkié lehetne.” Egy másik ellenérv pedig úgy szólt, hogy a nagy nyelvi modelleket – mint amilyen a ChatGPT vagy a Gemini – alapvetően „lopott anyagon” tréningezik, magyarán az interneten fellelhető, mások által írt szövegeken. Ennek követeztében pedig sem igazán eredetit nem képes alkotni, másrészt, ha felhasználjuk az ötleteit, lényegében mi is tettestársakká válunk.
Jó a gép a háznál
Nem ilyen szigorú azonban mindenki, különösen, ha betartunk néhány szabályt a géppel való interakcióban. Az AI-t ugyanis nem csodatevő megoldásként kell elképzelni ilyen esetben, hanem valamiféle alternatív ötletgenerátort, ami képes kimozdítani minket a holtpontról. Az írói blokk (vagy görcs) ugyanis többnyire nem a teljes ötlethiányról szól, hanem arról, hogy egy ponton beszűkül a képzelet mozgástere, és elkezdünk ugyanazokat a köröket futni, újra és újra ugyanazokat a (rossz vagy gyenge) megoldásokat látjuk csak magunk előtt. Na ilyenkor jöhet jól a gépi segítség, mert ezek a nagy nyelvi modellek képesek nagyon gyorsan különféle alternatívákat feldobni az elakadási pontnál, és ezek egyáltalán nem biztos, hogy mind zseniálisak, de arra biztosan jók, hogy kimozdítsanak a rutinszerű gondolkodásból. És biztosan tapasztaltuk, hogy ilyenkor egy váratlan ötlet vagy képzettársítás is elég lehet ahhoz, hogy újra beinduljon a képzeletünk.
Vagyis ne kész, kidolgozott történeteket kérjünk az AI-tól, mert akkor szinte bizonyosan csak középszerű, sablonos válaszokat fogunk kapni. Ne történeteket, kész megoldást várjunk, hanem induljunk ki a saját történetünkből, fogalmazzuk meg a szituációt a lehető legpontosabban, és kérjük meg, hogy adjon a folytatáshoz olyanvariációkat, amelyekben meglepő lehetőségek, váratlan akadályok stb. vannak. Egy ilyen megközelítés garantáltan megtermékenyítőbb lesz. Adott esetben nyugodtan vitatkozzunk is a géppel, mondjuk úgy, hogy jelezzük:
„Ez túl kiszámítható irány, adj valami radikálisan más lehetőséget!”.
Esetleg biztassuk, hogy ajánljon erkölcsileg nagyobb kihívást jelentő alternatívát. Ez többnyire segít, hogy eltávolodjon a legkézenfekvőbb válaszoktól, gondolkodási sémáktól.
Szedje szét
Megközelíthetjük a problémát egy másik oldalról is, nevezetesen a kérdések felől. Nem tudjuk, hogyan folytassuk a cselekményt? Kérjük meg az AI-t, hogy tegyen fel nekünk kérdéseket a történettel kapcsolatban. Mondjuk adjon 10 kérdést, amelyek segítik a konfliktus jobb megértését, vagy kérdezzen rá a főhős fejlődésére, motivációira. Ha előzőleg kicsit beavattuk a történetbe, biztosan el fogja tudni indítani a kérdései által a fantáziánkat, vagy egyszerűen csak rákényszerít, hogy másképp gondolkodjunk a regényünkről, mint magunktól tennénk.
Elképzelhető, hogy egy konkrét jelenettel kapcsolatban akadtunk el. Ilyenkor „szedessük szét”, elemeztessük az algoritmussal az adott szituációt, és kérjük meg, hogy adjon többféle változatot a kezdésre vagy épp a kimenetelre. A lényeg ez esetben sem az, hogy mindent felhasználjunk, amit az algoritmus felvet, hanem hogy inspirációt nyerjünk a vele való beszélgetésből. És a legjobb az, hogy legtöbbször valóban csak szikraként működik az AI, és olyan ötletet ad, ami alapján már saját magunk gondolkodunk tovább.
Mankó a gondolkodáshoz
Ha megkérdezzük magát az AI-t arról, hogyan érdemes használni őt az írói elakadás esetén, ő is azt fogja tanácsolni, hogy a csevegést maximum a gondolkodás mankójaként használjuk. Vagyis a végső ötlet tőlünk fog származni, ő csak abban tud támogatni, hogy újra beinduljon a kreatív szellemi tevékenység. Semmilyen algoritmus nem képes ugyanis helyettesíteni a személyes emberi tapasztalatot, az egyedi látásmódot, a váratlan, kreatív asszociációkat, és persze az érzelmek hitelességét. Hozzuk tehát újra mozgásba a képzeletünket – ha másképp nem megy, a gép segítségével.
Borítókép: ChatGPT
