Milyen címet adjak, hogy eladja a könyvemet?

Az első, vagy majdnem az első dolog, amit az olvasók észrevesznek, és ami alapján kézve vesznek egy könyvet: a cím. (Természetesen a borító egyéb elemei hamarabb is megragadhatják a figyelmüket, de azért a cím a legelső tényezők között van.) Ennélfogva nehéz túlhangsúlyozni a cím fontosságát. Egy vonzó címmel gyengébb könyvet is el lehet adni, és fordítva: nem lapoznak bele az emberek olyasmibe, aminek a címére nem kapják fel a fejüket. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy csak blikkfangos, harsány, meghökkentő címmel lehet eladni egy könyvet, de azt igen, hogy minimum eredetinek kell lennie, olyannak, amelyik kitűnik a tömegből és passzol a témához vagy a műfajhoz. Nézzünk néhány szempontot, amit nem árt szem előtt tartani ahhoz, hogy a könyvünknek jó címet adjunk!

Legyen eredeti

Ez talán az első és legfontosabb szabály – bámennyire is kézenfekvőnek vagy közhelyesnek tűnik. Aligha lehet kitűnni unalomig használt szófordulatokkal, sablonos képekkel, vagy mások által már használt (esetleg ahhoz nagyon hasonló) jelzős szerkezetekkel. Vegyük a fáradtságot, hogy utánanézzünk az ötleteinknek. Ehhez végezzünk néhány könyvesbolti sétát vagy internetes keresést, de ha biztosra akarunk menni, akkor böngésszük át az Országos Széchényi Könyvtár katalógusát. Mások (különösen mások hasonló műfajú) könyvcímei nem mellesleg abban is segítenek, hogy beinduljon a fantáziánk, és akár még jöbb ötletek is eszünkbe jussanak, mint ami elsőre beugrott volna.

Legyen megjegyezhető

A jó cím „beakad” az olvasónak, és könnyen megjegyzi. Nemcsak azért fontos ez, mert nem mindenki sétálgat egy könyvesboltban jegyzetfüzettel, hanem azért is, hogy ha majd mesél a barátainak az új, izgalmas olvasmányélményéről, akkor kapásból tudja idézni a címét is, amit ráadásul az a bizonyos barát meg is tud jegyezni. Így aztán, amikor rákeresnek az interneten, biztosan első meg is találják. Kérdés persze, mitől megjegyezhető valami. Az eredetiség még nem minden, hiszen egy bonyolult, idegen városnév eredetinek eredeti, de nem könnyen memorizálható. Egy szokatlan képzettársítás, egy talányos mondat, egy frappáns szójáték, egy meghökkentő képzavar ennél alihanem jobban megmarad. De az ismert (és némileg kifacsart) verssor, dalszöveg, klasszikus könyvcím, közmondás vagy gyerekvers is jól tud működni.

Adjunk is, ígérjünk is

A jó cím sejtet valamit a történetből (mindenképpen van valamilyen kapcsolata a cselekménnyel vagy a szereplőkkel), felkelti a kíváncsiságot, de nem árul el túl sokat a végkifejletből, a meglepetésekből. Egyrészt hagyni kell valamit az olvasók fantáziájára is, másrészt az sem szerencsés, ha még hetekkel a könyv befejezése után is azon rágódik, vajon mit akart mondani a szerző a címmel. Jó megoldás lehet, ha olyasmit teszünk a címbe, amit elsőre is érteni vél az olvasó, ám a második vagy többedik jelentésrétege csak a történet ismeretében tárul fel számára.

Adjunk időt magunknak

Ne várjuk, hogy az első mondat leírása előtt már kész a könyv címe! Adjunk valami munkacímet a regényünknek, és hagyjuk érlelődni a szöveget. Az igazi cím sokszor már a végleges kézirat elkészülte után, talán a kiadóval való egyeztetés során születik meg. Kell némi rálátás az egész regényre, kell kis távolság is tőle, hogy igazán frappáns megoldást találjunk. És persze azt sem kell gondolni, hogy a jó cím majd magától az ölünkbe hullik: lehet tenni is érte. Például úgy, hogy tudatosan törjük a fejünket rajta. Érdemes, akár részben a barátainkkal, a családtagjainkkal együtt gondolkodni, brainstormingolni a címen, sokféle ötletet feljegyezve, és készen arra, hogy megcáfoljuk, átalakítsuk vagy el is dobjuk bármelyiket. Ezekből a kreatív gondolkodásokból sokszor nagyon jó megoldások tudnak születni.

Gondolkodjunk az olvasók fejével

Jó irány lehet az is, ha az olvasó fejével közelítünk a címhez. És feltesszük magunknak az ő kérdéseit. Például azt, hogy kiről vagy miről szól a történet. A Harry Potter, az Abigél vagy A gyűrűk ura jó példák erre. De a cím választ adhat arra is, mikor vagy hol játszódik a regény cselekménye: 1984, Hét év Tibetben. Esetleg arra is utalhat, hogy miért kell elolvasni ezt a könyvet az olvasónak, mit fog megtudni belőle.

Csiszoljunk még rajta

Ha már úgy érezzük, rátaláltunk a megfelelő címre, érdemes tovább érlelni, csiszolgatni. Lehet, hogy csak egy névelőt hagyunk el belőle, vagy beteszünk egy jelzőt, esetleg többes számba vagy múlt időbe tesszük a kifejezést. Egészen apró dolgok is sokat dobhatnak rajta. Ne féljünk kicsit eljátszani még a már késznek tűnő címmel, hátha még jobbá, még könnyebben megjegyezhetővé, még meghökkentőbbé tudjuk formálni. Ebben a folyamatban (is) sokat segíthet a könyv szerkesztője, kiadója, hiszen általában sokkal nagyobb rutinja van ilyesmiben.

Használhatunk címgenerátort

Ha már végképp nincs semmi (jó) ötletünk, használhatunk a neten sokféle formában létező címgenerátort. Ezek az egyszerű algoritmusok sokszor téma vagy egy-egy kulcsszó alapján dobnak fel lehetőségeket, és sok köztük a gyenge megoldás, de egészen új asszociációkat is létrehozhatnak bennünk, ami elvezethet a jó megoldásra. Akár angolul is próbálkozhatunk ilyenekkel (például itt vagy itt), merthogy egy angol lehetőségből is kiindulhatunk, annak a fordítása is megtermékenyítő lehet.

***

És végül nézzünk néhány példát arra, hogyan tudták híres írók is úgy megváltoztatni az első ötletüket, hogy sokkal emlékezetesebb és jobb cím lett belőle:

Első benyomások (First Impressions) – Büszkeség és balítélet (Jane Austen)

Megtörtént eset (Something That Happened) – Egerek és emberek (John Steinbeck)

Holnap is van nap (Tomorrow is Another Day) – Elfújta a szél (Margaret Mitchell)

Atticus – Ne bántsátok a feketerigót! (Harper Lee)

Idegen belülről (Stranger From Within) – A Legyek Ura (William Golding)

Minden jó, ha a vége jó – Háború és béke (Lev Tolsztoj)

Borítókép: Ugur Akdemir / Unsplash.com