“Milyen jó érzés azzal a tudattal élni, hogy »miattam változott meg«”

Egy novellaverseny, egy Britney Spears dal és a karantén által biztosított szabadidő is segítette, hogy néhány hónap leforgása alatt megszülessen a Bűnös vonzalom című romantikus regény. A Könyv Guru kiadó gondozásában napvilágot látott történet szerzőjével, Czine Vanesszával beszélgettünk arról, miért olyan izgalmas a nők számára egy rosszfiú, és mi a buktatója ezeknek a kapcsolatoknak, hogy miért olvashatnak férfiak is egy romantikus regényt, és miért nem akart semmiképpen sem írói álnéven publikálni.

Hogy jött az ötlet, hogy krimibe oltott romantikus regényt írjon?

Mindig is szerettem azokat a történeteket, amelyek egy kicsit „rosszabb” vonalon haladtak előre. Első körben a történet csak egy novellának indult, amelyet szerettem volna benyújtani egy versenyre. Aznap éjjel, amikor a történet ötlete megszületett a fejemben, a Tik-Tok nevű alkalmazáson igen felkapott zene lett Britney Spears Criminal című zenéje. Ennek kapcsán pedig azonnal megfogalmazódott bennem egy aprócska történet, amely a végére regénnyé nőtte ki magát.

Mit gondol, miért olyan vonzó a nőknek a rosszfiú-imázs, amibe a regénybeli Helene is belehabarodik? Hogyan alakulnak ki ezek a “se veled, se nélküled” kapcsolatok, és vajon a való életben eleve halálra vannak ítélve?

A veszély az, amibe a nők beleszeretnek. Egy ilyen típusú férfi mellett az ember nem unatkozik. Mivel ezek a férfiak nem teregetik ki azonnal a lapjaikat és folyamatos titkolózás öleli őket körbe, ezért a nőknek ez amolyan kihívást jelent. Hiszen milyen jó érzés azzal a tudattal élni, hogy „miattam változott meg”. Nem igaz? Ezeknek a kapcsolatoknak a többsége azonban szerintem hamar zátonyra fut. Hiszen hamar meg lehet unni a titkokat, a dinamikáját egy ilyen kapcsolatnak, de leginkább a bizonytalanságot.

A regény utolsó mondata: „Így jár, aki beleszeret egy bűnözőbe.” Milyen más tanulságát, üzenetét tudná még kiemelni a Bűnös vonzalomnak?

A legnagyobb tanulság az, hogy a szívnek nem tudunk parancsolni. Hiába tudja az eszünk, hogy az a bizonyos dolog nem helyes, olykor mégsem annak megfelelően cselekszünk.

Van kedvenc mondata/jelenete a regényből? És ha igen, miért ez lett?

Az egyik kedvenc jelenetem, amikor Helene belép a nagyija házába. A megnyugvás, a valahova tartozás érzése, amit szerettem volna éreztetni itt az olvasóval. Csak egy házról van szó, de még is mennyit tud jelenti. Egyébként nem titok, hogy ebben a részben a nagymamám házáról van szó.

Mennyire női könyv a Bűnös vonzalom? Hogyan ajánlaná férfiaknak a történetet?

Szerintem abszolút női könyv abban a tekintetben, hogy szerelmes regény. Valljuk be, a férfiak nem sűrűn szoktak efféle könyveket megvásárolni. De ettől függetlenül hatalmas szívvel ajánlom bárkinek, aki egy kis szenvedélyre és kikapcsolódásra vágyik.

Miért választott angolszász neveket, környezetet a történethez? Felmerült-e, hogy esetleg írói álnevet használjon? Végül miért döntött így?

Ezeket a neveket már több történetemben is használtam. Helene neve már egy 12 évesen írt részletemben is megjelent, úgy gondoltam végre méltó helyet kapna egy regényben. Amikor a kiadó feltette nekem a kérdést, hogy szeretnék-e írói álnevet használni, azonnal rávágtam, hogy nem. A könyvkiadás, már lassan 10 éve megfogalmazódott bennem, a bakancslistám első helyén szerepelt. Úgy gondoltam, ha egyszer sikerül, akkor azt mindenképpen a saját nevemmel szeretném. Hiszen ez az a dolog az életemben, amit senki sem vehet már el tőlem, és ez 100 év múlva is az enyém lesz.

Milyen megfontolásból írta az egyes fejezeteket a különböző szereplők szemszögéből?

Szerettem volna, ha az olvasó mind a két fél lelkiállapotát megismerné. Első gondolatom az volt, hogy csak a férfi főszereplőm szemszögéből fogom írni a regényt, de ekkor rájöttem, hogy mennyi mindent ki lehetne hozni abból, ha Helene is kapna fejezeteket.

Mennyire volt nehéz egy férfi szemszögéből írni a történteket?

Nem gondolnám nehéznek, szimplán csak engedni kell a képzeletnek és az teszi a dolgát.

Mennyi idő alatt készült el a kézirattal, és megmutatta-e a kiadón kívül másnak is?

Nagyjából 1-2 hónap alatt készültem el vele. Amikor tavaly márciusban bezárta az egyetem a kapuit a világjárvány miatt, számomra igencsak kapóra jött ez az idő. Semmi mással nem foglalkoztam, csak a kézirattal. Voltak, akiknek meséltem arról, hogy mire készülök. De egyvalaki volt csak ebben a pár hónapban, akinek minden este küldtem a jelentést és olvasta a részleteket, amelyekkel elkészültem.

A történetet nem zárta le teljesen. Készül a folytatásra? Ha igen, hogy áll vele?

A befejezést úgy szerettem volna megírni, hogy a regény egyedül is, de akár egy trilógia tagjaként is megállja a helyét. Több kimenetele is lett volna, de a mostani volt, ami a legjobban passzolt hozzá. Amikor kész lettem a kézirattal, napokig tétlennek éreztem magam, és be kell vallanom annyira hiányoztak a szereplők, hogy nekiálltam a második résznek is. Hogy abból mi lesz, egyelőre a jövő kérdése.