„Minden azon múlik, hogy a tudományos élet képviselői mennyire befogadóak az új gondolatokra”

Egyetemistaként ütött szöget a fejében egy gondolat, de csak jóval később kezdett a téma megírásába, miután hosszas kutatásokat is végzett a földrengésekkel kapcsolatban – meséli Kovács György, akinek most jelent meg A földrengések kiváltó oka című új kötete az Ad Librum Kiadónál. A szerzővel arról is beszélgettünk, miért gondolja, úgy, hogy az iskolában tanultakkal ellentétben földalatti robbanások okozzák a földmozgásokat, mire számít az elméletével kapcsolatban a szakemberektől és az olvasóközönségtől, és mi lenne a következménye, ha beigazolódik az elmélete.

Nagyon leegyszerűsítve, a kötete fő állítása: a földrengéseket nem a Föld kéreglemezeiben felhalmozódott energiából felszabaduló lökéshullámok okozzák (ahogy az iskolában tanultuk), hanem Ön szerint sokkal inkább hatalmas földalatti robbanások, amiket a felszínről leszivárgó vízből képződő gőz. Röviden össze tudná foglalni, hogyan jutott erre a meggyőződésre? És hogyan született meg az ötlet, hogy erről a témáról könyvet írjon?

„A földrengések kiváltó oka” című-könyvem megírásának az alapötlete elsőéves egyetemista korom meghatározó élményéhez fűződik, amikor a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának hallgatója voltam. Az első vizsgaidőszakomra készültem, amikor valószínűleg a Geológia tantárgy jegyzetében megláttam a földrengés-ábrázolással kapcsolatos, az epicentrumból kiinduló koncentrikus földrengéshullám-ábrázolást. Abban a pillanatban, ahogy ezt fölfogtam, éreztem, hogy valami nincs rendben. A matematikai és az ábrázoló geometriai ismereteim alapján – mivel a földrengések kiváltó okának két kéreglemezdarabnak az egymáson való elmozdulását adták meg – a rengéshullámok megjelenésénél feltétlenül számítottam volna valamiféle hosszanti irányú megjelenési tulajdonságra, vagyis például vető irányú koncentrikus ellipsziseket vártam volna koncentrikus körök megjelenése helyett. Ennek a problémának a felvetésére nem kínálkozott megfelelő alkalom, de szöget ütött a fejemben, ezért minden alkalommal figyelemmel kísértem, valahányszor a tévéhíradóban vagy újságokban földrengéshullám-ábrázolást mutattak. Több év után azt figyeltem meg – a Föld minden tájáról érkező földrengéshullám-ábrázolás esetében –, hogy

minden alkalommal, amikor ezt ábrázolták, koncentrikus körökkel jelenítették meg a földrengéshullámokat.

Ebből azt a következtetést vontam le, hogy minden bizonnyal ez felel meg a valóságnak, hiszen annak kicsi volt a valószínűsége, hogy a Föld minden táján egyformán tévedjenek. Ez viszont kétségeket ébresztett bennem a földrengések kiváltó okának addig tartott kéreglemezek egymáson való elmozdulását illetően, mert ebben az esetben a rengéshullámok megjelenésében feltétlenül meg kellett volna jelennie a hosszanti irányultságnak. Lehetséges, hogy a földrengéseknek más kiváltó oka van, mint amit eddig tartottak? A figyelmem a robbanás jelenségére terelődött. A földalatti robbanások rengéshullámokat váltanak ki, ráadásul ezek egy pontból kiinduló rengéshullámokat generálnak, ami összhangban van a megfigyelésekkel. Megszületett a gondolat bennem – a vízkitörések és a vulkánkitörések analógiájára –, hogy a földrengéseket vízgőzrobbanások okozzák. Aztán négy évvel ezelőtt nekiláttam a könyvem megírásához.

Vannak más, esetleg külföldi kutatók is, akik osztják ezeket a nézeteket, vagy ez a gondolatmenet teljesen újnak számít? Ha igen, vajon miért nem gondoltak erre mások?

Én nem találkoztam olyan elemzéssel, amelyik a földrengések általános kiváltó okának a vízgőz robbanását adta volna meg. Volt olyan elemzés, amelyik erre a szénhidrogének (földgáz) robbanását jelölte meg, de ez nem lehet a földrengések általános kiváltó oka, mert földrengések olyan területeken is keletkeznek, ahol nincs szénhidrogén.

Mit tart a kötete legfontosabb újdonságának és jelentőségének? Mennyiben segítene a földrengések előrejelzésében, ha az Ön által képviselt szemléletben gondolkodnának a tudósok?

A földrengéseket, ellentétben a jelenleg elfogadott tudományos nézettel, a vízgőzrobbanások okozzák, ez pedig alapvetően megváltoztatja a földrengések előrejelzését, hiszen más fizikai paramétereket, más mérőműszerekkel kellene megfigyelni.

Milyen reakciókra számít a geológusok, szakmabeliek részéről? És a nagyközönségről?

Minden azon múlik, hogy a tudományos élet képviselői mennyire befogadóak az új gondolatokra. Ez kiszámíthatatlan. A nagy közönséget a tudományos élet képviselői tudnák meggyőzni.

Nagyon sok idézet, számítás, tudományos gondolatmenet szerepel a kötetében. Mennyi időt vett igénybe az előkészítő kutatómunka, és mennyit magának a szövegnek a megírása? És mennyire volt nehéz a sok anyag összerendezése?

A négy év folyamatos kutatással és annak megírásával telt. Ez, mivel teljesen új elmélet kidolgozásáról van szó, rendkívül nehéz volt, nagyon sok fáradságos munkába került az ehhez szükséges irodalom felkutatása.

Nem tart attól, hogy a sok tudományos kifejezés és a számítások elriasztják a nagyobb közönséget? Gondolkodott azon, hogy még népszerűsítőbb formában írja meg a témát?

Mivel műszaki jellegű a könyvem, ezért feltétlenül szükséges volt a megfelelő tudományos kifejezésekkel, lexikális adatokkal és számításokkal alátámasztani az érveimet, ezek nélkül meseszerű lenne a könyvem és még nehezebb lenne meggyőzni az illetékeseket.

Mi volt a kötete összeállítás során a legnagyobb nehézsége? Hogyan oldotta meg?

A legnehezebb feladat a jelenleg elfogadott kőzetlemezekre épülő elmélet modelljének a megalkotása volt. Léteznek az elemzésekben ilyenek, de ezeket, ha alaposabb vizsgálatnak vetjük alá, akkor azt kell megállapítanunk, hogy nem felelhetnek meg a valóságnak.

Milyen további könyvtervei vannak? Készül esetleg más témát is megírni? Ha igen, mi lenne az, és hogy áll a projekttel?

Jelenleg nem dolgozom új felfedezésen, de azért van néhány dolog, ami érdekel.