Mi a titka annak, hogy munka mellett is hatékonyan tudjunk írni?

Viszonylag kevesen vannak azok a szerencsés írók, akik a könyveikből meg tudnak élni. Annál többen azok, akik a főállásuk mellett írnak könyveket. Utóbbiak számára örök feszültség, hogyan tudják összeegyeztetni a munkát (a családot) és az alkotómunkát. Kétségtelen, hogy nagyon sok kérdést és nehéz helyzetet okozhat ez a kettősség, de erre is van megoldás. A céltudatosságon túl elsősorban az erős akaraton és a jó szervezőkészségen múlik, sikerül-e teljesíteni a kitűzött írói feladatot. Általánosságok helyett most lássunk néhány gyakorlati tippet, amelyek segítenek a hétköznapok (és hétvégék) ügyes beosztásában.

Keressünk egy elvégezhető munkát

Vagyis olyan főállást, amelyiknek a feladatait a valós munkaidőben el is tudjuk végezni. Itt nem is arról van szó, hogy az ember válogasson az állások között, hiszen ezt nem sokan tehetik meg. Az viszont mindenkire vonatkozik, aki szeretne írni a munkája mellett, hogy számot kell vetni az erőnkkel. Akinek ugyanis állandóan túlóráznia kell, vagy olyan jellegű vállalkozása van, amelyikben éjt-nappallá téve kell pörögni, az bizony aligha reménykedhet abban, hogy délutánonként vagy hétvégén marad ideje az írásra is. Magyarán mielőtt belevágunk egy komolyabb írói “mellékállásba”, gondoljuk végig, hogy reális-e rendszeresen alkotni a hétköznapi munkánk mellett. Ha nem, inkább váltsunk, vagy tegyük egy időre félre a könyv-projektet.

Találjuk meg a legjobb időpontot az alkotásra

Ha már biztosan látjuk, hogy lesz időnk írni is munka mellett, akkor a következő lépés annak kikísérletezése, hogy mikor vagyunk a legfogékonyabb szellemi állapotban az alkotásra. Vannak éjjeli baglyok és koránkelők, de a főállás munkabeosztásától és a családi életünktől is függhet, mikor tudunk odaülni a papír vagy a számítógép elé. Akármikor van is azonban ez az időpont (nyugodtan próbáljunk ki több időszakot is), a lényeg, hogy hűségesen tartsuk be (vagy, ha úgy tetszik, vasszigorral vasaljuk be magunkon). A rendszeresség ugyanis kulcskérdés, különösen, ha kevés idővel kell gazdálkodni. Az sem baj, ha nem minden nap találunk alkalmat az írásra (sőt, a teljes állás mellett ez szinte irreális is), de azt a keveset nagyon becsüljük meg. Végső soron a hétvégék is alkalmasak lehetnek egy komolyabb írói feladat elvégzésére, de akkor valószínűleg hosszabb időszakokat kell az írásnak szentelni. Az időpont megtalálásához pedig az is hozzátartozik, hogy értesítsük mindazokat, akikkel együtt élünk, hogy ebben az idősávban nem állunk senki rendelkezésére, mert dolgozunk.

Ne csak időpont, időtartam is legyen kitűzve

Nem elég ugyanis megtalálni a megfelelő idősávot ahhoz, hogy biztosan haladjunk is. Fontos, hogy legyen meghatározott időkeret is a munkára, mert különben könnyen elcsúszhatunk a beosztással, ellazsálhatjuk a reggeli vagy esti órákat. Nehéz egy teljes embert kívánó munka mellett teljes odaadással írni is, ezért kell határozottnak lenni a határokkal. Különben is, a tapasztalatok szerint jobban csipkedi magát az ember, ha tudja, hogy csak háromnegyed vagy másfél órája van írni, mintha azt hiszi, hogy itt az egész este (éjszaka).

Tűzzünk ki reális célokat

Sokszor beszéltünk már erről ezen a honlapon, de ebben a posztban is fontos kiemelni. Minden attól függ, mennyi időnk van az egyes alkalmakkor, és mit tudunk rendszeresen vállalni. Amikor ezeket tisztáztuk magunkban, mindenképpen szánjunk időt arra is, hogy végiggondoljuk, reálisan mi fér ebbe bele. Vagyis, alkalmanként mennyit tudunk előre haladni az alkotásban. Ha csak 500 szót merünk vállalni, semmi baj, csak tartsuk magunkat hozzá. Annál kevesebbet nem nagyon érdemes vállalni, hiszen ez pár bekezdés csupán (bár természetesen előfordulhat, hogy írói görcs vagy egyéb ok miatt nem jutunk semmire az adott idő alatt). Ha biztosak akarunk lenni, mi fér bele a kitűzött időbe, akkor néhány alkalommal “teszteljük” magunkat, és figyeljük a teljesítményünket. Utána már bátrabban vállalhatunk.

És a napi célokon túl mindenképpen jelöljünk ki hosszabb távú, elérendő mérföldköveket is. Például, hogy mekkora résszel akarunk elkészülni a hónap végére, vagy, hogy mikorra akarjuk befejezni az első, második stb. fejezetet. Ezek ritmust, tartást adnak a munkánknak, és ne feledjük: a kitűzött céloktól mindig el lehet térni nyomós indokkal, viszont, ha sikerül betartani őket, akkor szárnyakat adnak. Hiszen nemcsak ahhoz elengedhetetlenek, hogy végül elkészüljön a könyvünk, hanem ahhoz is, hogy a rendszeresség által mindig megerősödjünk az elhatározásunk helyességében, és képesek legyünk akár hosszú hónapokon át kitartani a feladatban.

Írjunk mindenütt

Képletesen értve, természetesen. Ez azt jelenti, hogy a munka melletti kevés időt azzal ellensúlyozzuk, hogy igyekezzünk gondolatban minél többet töltünk a regényünkkel. Vagyis utazás, házi munka, sportolás közben is forgassuk a fejünkben a könyvünkkel kapcsolatos ötleteket, megoldandó problémákat. A legjobb megoldások sokszor akkor jutnak az ember eszébe, amikor egészen mást csinál, például fut, porszívózik vagy zuhanyozik. Bár utóbbi esetben kicsit nehéz mindent rögtön lejegyzetelni, de azért más esetekben érdemes jegyzetfüzetet kézügyben tartani (mondjuk a munkahelyre utazás közben), hogy a hirtelen ötletszikrákat le tudjuk firkantani. Ha sikerül fejben is ráállni az írói gondolkodásra, meglátjuk, milyen sokat “halad” a könyvünk akkor is, amikor épp nem ülünk a gép előtt.

Fogadjuk el, hogy le kell mondani bizonyos dolgokról

Könnyebb mondani, mint megtenni, de tudomásul kell vennünk, hogy ha a szabad időnket áldozzuk fel az álmaink érdekében, akkor sok olyasmiről le fogunk maradni, amit pedig nagyon szívesen megtennénk. Sorozatnézések, baráti találkozók (már persze a kijárási korlátozások és a vendéglők megnyitása után), családi beszélgetések, koncertek stb. Igen, mások sok mindenre rá fognak érni, sőt hívni fognak minket, de ebben nagyon határozottnak kell lennünk, különben elúsznak az alkotásra gondosan kiválasztott idők, és marad a frusztráció a félbe hagyott szöveg miatt. Ezért jobb, ha már az elején tisztázzuk magunkban, mit adunk fel a nagyobb cél érdekében. A könyvírás, akárcsak más komolyabb alkotás, áldozatokkal jár, de a végeredmény, higgyük el, nagyon sok mindenért kárpótol majd!

Végül pedig…

… az is nagyon fontos, hogy ne áltassuk azzal magunkat munka közben, hogy ha elkészül a könyvünk, nem kell majd soha többé dolgoznunk, mert majd az írásból fogunk megélni. Ez, mint említettük, csak keveseknek sikerül, viszont a saját könyv/regény nagyon sokaknak reális célkitűzés.

Borítókép: Victoria Heath / Unsplash.com