“Nem akartam matematikailag gagyit írni”

“Engem minden érdekel” – mondja Kertész Viktor matematikaprofesszor, aki új könyvében megpróbálta feltárni a kiszámíthatóság és a véletlenszerűség kapcsolatát. Az Ad Librum kiadónál megjelent Kiszámítható? Véletlen? Káosz? című kötet szerzőjével arról beszélgettünk, hogyan lehet matematikai képleteket használva is széles rétegek számára olvasható könyvet írni, miért bizonytalanodott el újra és újra könyvírás közben, és miként tud a matematika segítségével egymással látszólag semmilyen kapcsolatban nem lévő dolgok vagy események között közös nevezőt találni.

Determinizmus, káosz és véletlen fogalmait, illetve kapcsolatukat vizsgálja új kötetében. Mióta foglalkoztatják ezek a kérdések, és hogyan jött az ötlet, hogy könyvben foglalja össze ezeket a gondolatait?

Már ifjú tanár koromban foglalkoztatott a gondolat, hogy valóságos, és nem kényszerrel kreált példákkal mutassam meg a matematika kapcsolatát az élettel. Ezzel a céllal kezdtem írni most ezt a könyvet. A példák többsége természetszerűen determinisztikus, hiszen jórészt ilyen a világ. Ha meglökjük a hintát és magára hagyjuk, ki tudjuk számítani a további lengéseket. A lejtőn guruló golyó mindenkori időbeli helyzete is kiszámítható az indulási sebesség, a lejtés szöge stb. ismeretében. Épeszű ember élete minden történése mögött keresi a kiváltó okokat. Ha megbukunk az autóvezetői vizsgán, akkor elemezzük, miért történt ez. A következő alkalomra már tudjuk, hogy mit kell kerülnünk, mire kell ügyelnünk. A hívő ember is okokat keres. Szerinte a kiváltó ok Isten akarata. Az evolúció égette a zsigereinkbe a determinisztikus gondolkodást, akár tisztában vagyunk azzal, hogy így gondolkodunk, akár nem. Tehát a könyvben determinisztikus példákat kerestem. Aztán rájöttem, hogy a véletlent sem hagyhatom ki. És elkezdtem keresni a determinizmus, a kiszámíthatóság, az előre jelezhetőség és a véletlen kapcsolatát. Ekkor belépett a képbe a káosz, amely egyszerre determinisztikus és egyszerre véletlenszerű. Kezdett borzasztóan izgatni a három fogalom kapcsolata.

Rengeteg hétköznapi történés vagy jelenség matematikai hátterét világítja meg – például a kondenzátorok kisülésétől az atommaghasadáson és a gyógyszerek és méreganyagok szervezetből való kiürülésén át egészen történelmi családok tündökléséig és hanyatlásáig. Hogyan találta ki (kereste) a példákat? Régóta gyűjtögette, vagy a könyvhöz gondolta végig, mivel lehetne a gondolatmenetét illusztrálni?

Villamosmérnökként, kutatóként kezdtem a pályámat. Aztán matematikus lettem, évtizedekig egyetemen oktattam. Ezzel párhuzamosan visszatértem az iparba, és összekapcsolva a két szakterületet, kihagyhatatlan lett elmélyülni az informatikába, a számítógépes programozásba. Rengeteg más ismerettel is találkoztam olvasmányaimban és kultúránk több különböző területén is, például építészet, képzőművészet, élővilág, de sorolhatnám tovább. Engem minden érdekel. A példákat természetszerűen egész életem élményeiből, tapasztalataiból is merítettem. Természetesen sokszor mélyebben utánanéztem az adott példának, az aktualitás, a pontosság érdekében, és a tévedés kizárása érdekében. Ma már szerencsére ezért nem kell szükségszerűen könyvtárba menni. Az Interneten tárolt rengeteg információ nagy segítség volt.

Könyvét a “szellemi kalandra kész nem matematikusoknak” szánja, de azért azt is hozzáteszi, hogy nem kíván a matematikáról képletek nélkül beszélni. Mit gondol, mennyire szűkíti le az olvasók körét az, hogy a kötetben azért tényleg elég sok képlet és matematikai formula szerepel? Nem tart attól, hogy ezek miatt végül mégis csak matematikusok fogják olvasni a kötetét?

Igen, ez nagy probléma. Tisztában vagyok vele, hogy a matematika sok olvasót eleve elriaszt. De nem akartam ezért matematikailag gagyit írni. Szerintem átugorhatóak azok a részek, amelyek esetleg nehezebben emészthetőek a matematikai tartalom miatt. Ugyanakkor sok rész matematikamentes, egyszerű leírás. Merem remélni, hogy szemléletformáló elbeszélés.

Mi az a felvetés vagy gondolat a kötetben, amire a legbüszkébb? Van esetleg olyasmi, amit Ön írt le először (akár csak magyarul)?

A könyv írása során oda jutottam, hogy a három fogalom, a determinizmus, a véletlen és a káosz háromféle arca, háromféle megnyilvánulása a világ jelenségei, és dolgai közötti kapcsolatnak. Olyasmi, mint például egy természeti táj, amely más arcát mutatja nekünk napsütésben, viharban, este vagy éjszaka holdfényben. Mást mond egy biológusnak, egy írónak vagy költőnek, egy agrárszakembernek, vagy egy természetszerető turistának, netán a békésen andalgó szerelmeseknek. Mindig más, mégis ugyanaz. Örülök, hogy erre rájöttem. Ezzel a gondolattal még nem találkoztam. De olyan töméntelen sok mindent leírtak már az elmúlt pár ezer évben, hogy nem lehetek biztos az elsőbbségben. Erre nem is tartok igényt.

És mit gondol, mit kellene a kötet példáiból tanítani az iskolákban is, hogy a diákok jobban megérthessék a világ jelenségeit?

Igen, alapvető, hogy mit és hogyan kellene tanítani. Remélem nem csupán a könyv példái, hanem főként a szemlélete segítheti az oktatást. Merjünk merészen és nem éppen szokványos módon kapcsolatot találni olyan dolgok között is, amelyeknek látszólag semmi közük egymáshoz. Például

mi köze a bibliai Dávid és Góliát történetének a súlylökés és diszkoszvetés legújabb rekordjaihoz?

Vagy van-e valamiféle kapcsolat Henry Ford meggazdagodása és aközött, ahogyan a mérgek ürülnek a szervezetünkből? Ezekben mind van valami közös, amit a matematika remekül leír.

Ha egy beszélgetésben felmerül az a kérdés, kiszámíthatók-e a világ történései, akkor hogyan válaszol erre?

A könyv megírása engem egy izgalmas szellemi kalandon vitt végig. Ha a világ történéseinek kiszámíthatóságát boncolgatjuk, akkor tudomásul kell vennünk, hogy ezek hol determinisztikusak, hol véletlenszerűek, vagy véletlenek, hol kaotikusak. Talán ez a könyv segít megérteni, hogy miért.

Mennyi időt vett igénybe a könyv megírása? Nagy előadás- és könyvírási rutinnal rendelkezik, de volt-e esetleg olyan pillanat, amikor úgy érezte, hogy nem tudja, hogyan lépjen tovább? És mi volt erre a megoldása?

A könyv megírása úgy másfél évet vett igénybe. Az alkotói folyamat – gondolom mindenkinél – kissé hullámzik. Hol hihetetlenül lelkes az ember, hol pedig elbizonytalanodik. Állandóan figyelni kell: jó-e az, amit írok, nem túl bonyolult, vagy éppen triviális? Érthetően, jól fogalmazok? És amint említettem, az alapkoncepció is írás közben válik véglegessé. Soha nem az van, hogy írok valamit, ami már bennem megvan, csak éppen meg kell fogalmazni. Írás közben alakul a történet. Bővül, szűkül, átíródik, pontosodik stb.

Volt-e esetleg olyasmi, amit kihagyott, mert már túl bonyolultnak érezte (vagy mások figyelmeztették erre)?

Nem hagytam ki semmit, nem szeretném, ha ez a könyv terjedelmesebb lenne. Vannak azonban olyan, a könyvhöz is kapcsolódó kérdések, amelyekről szívesen gondolkodnék, alkalomadtán írnék is. Ilyen a szabad akarat és a sors kérdése.

Hogyan keresett kiadót, és miért egy nem szakmai kiadó mellett döntött? Van-e esetleg olyan tapasztalata a kiadókeresés kapcsán, amit érdemes megfontolni azoknak, akik hasonló műfajú kötetet szeretnének kiadni?

Az interneten kutakodtam kiadót keresve. Az Ad Librumot különösen szimpatikusnak találtam. Felvettem a kapcsolatot, és ez megerősítette az első benyomásomat. A tapasztalataimat szívesen megosztom bárkivel, de mindenki esete, igénye természetesen merőben más lehet. Én elégedett vagyok.

Van esetleg további könyvterve? Valami olyan téma, amit még fontosnak tartana a nagyközönségnek átadni?

Igen, vannak terveim. Sőt ezek nem csak tervek, ezekből már jó sokat meg is írtam. A téma és a stílus rokon a jelenlegi könyv témájával és stílusával. Az emberi kultúra és tevékenység olyan izgalmas területeiről szeretnék írni, amelyeknél első pillanatban fel sem tűnik, hogy bármiféle kapcsolata lenne a matematikával. És mégis, ott rejtőzik elválaszthatatlanul. Szeretném mindezeket sok érdekes képpel is illusztrálni. Ezeket a témákat nem kerestem. Ezek valahogy természetes gondolatfolyamként felbukkantak és megragadtak.