“Nincs ember, aki az első könyvénél ne küzdene önmaga alábecsülésével”

“Nem regényként indult a projekt” – meséli első kötetének megszületéséről Visima, alias Virág-Simonfi Adrienn. A Könyv Guru gondozásában megjelent Átkozott lények – A gyöngy című történet szerzője az interjúban arról is beszél, mi fán terem a steampunk fantasy, hogyan befolyásolja a választott műfaj az írói álnév kitalálását és miként valósíthatja meg valaki az álmait regény formájában.

A regénye, önmeghatározása szerint, egy steampunk fantasy. El tudja magyarázni azoknak, akiknek ez nem sokat mond, hogy mik a jellemzői, különleges ismertetői ennek a műfajnak?

A steampunk szubkultúra a viktoriánus kor egyszerűségét és romantikáját elegyíti elképzelt technikai vívmányokkal. Egy múltbeli világ alternatív jövőképe. A steam jelentése gőz, amely mutatja, hogy habár nem ismeretlen az elektromosság, a gőzmechanika uralkodik. Az öltözet is sajátságos és futurisztikus elemeket használ korhű alapon, de a regényben egy kis elrugaszkodással a valós, 19. század végi viselet jelenik meg. Nagyon színes és szerteágazó stílus, számtalan kategóriával. A steampunk fantasy szigorúan véve nem tartalmaz tudományos fantasztikumot, inkább csak a történet hangulatát, hátterét adja. Ezt a miliőt kevertem egy képzeletbeli és démoni világgal.

Honnan jött az ötlet, hogy épp ebben a műfajban próbálja ki magát? És miként született meg a regény története?

Szerelmese vagyok a 19. századnak, minden szempontból izgalmasnak találom. Világoshoz és sötéthez egyaránt jól idomul, ezért a különböző fúziói is érdekesek és szerethetőek, ha egyes stílusokra vagy alkotásokra gondolok. A műfaj nem adta magát azonnal, inkább már munka közben alakult ki, mert nem regényként indult el a projekt. Eleinte a kirívóan abszurd álmaimat jegyeztem fel, és bizonyos élethelyzeteket naplóztam lelki feldolgozás gyanánt. Majd volt egy borzongatóra “sikerült” álmom, a cselekménye nagyon kerek volt és komplex, és még napok múltával is dolgoztak a megélt érzelmek. Gondolatban tovább vittem az eseményeket, de azután jobban foglalkoztatott az előzmény, az út, ahogyan odakerültem. Így körvonalazódott ki egy történet, amelyet összegyúrtam a korábbi feljegyzéseimből, és mikor megindult a fantáziám, akkor úgy határoztam, hogy beleágyazom ebbe a műfajba, ez lesz a hozzávaló díszlet. Végül szaporodtak az oldalak és a kedvtelés konkrét céllá alakult.

Hogyan építette fel ezt a különleges világot? Kellett-e hozzá vázlatokat, jegyzeteket, előtanulmányokat készíteni?

Szerencsére az érdeklődésem miatt már előre elvégeztem a kutatómunka nagy részét, elmélyedtem az adott történelmi korszakban. Ezt később abba az irányba bővítettem, amire éppen szükség volt. Persze előfordult, hogy végül az adott téma csak említés szintjén maradt a kéziratban, de egy cseppet sem bánom az utánajárással eltöltött időt, sőt. Sok tárgyat csak leírnom kellett, mert a történelem bővelkedik habókos találmányokban. Természetesen a misztikus lényeknek, boszorkányoknak és mágiának is utánaolvastam, a könyvtárakban egyfolytában cikáztam a felnőtt és gyermek részlegek között. Amellett, hogy igyekeztem egy halvány kötődést fenntartani a valósággal, úgy voltam vele, hogy ha fantasy, akkor az legyen a képzeletem szüleménye.

Anélkül, hogy túl sokat elárulna a cselekményből, mi az, amiben úgy érzi, egyedi a regénye, amivel ki tudott emelkedni a hasonló műfajú történetek közül?

Nem ismerek minden hasonló könyvet, ezért bizton semmit sem állíthatok. Végül is zebrából sincs két egyforma, ezért remélem, hogy minden olvasó megtalálja benne azt, ami miatt számára különleges.

Próbáltam mindent a kellő arányban adagolni, az akciót, a drámát, a romantikát és a humort is.

A női főszereplőt, Aureát fizikailag nem kíméltem, a férfi szereplő, Odis pedig félvér sárkány, mert úgy éreztem, ezt a csodás lényt izgalmas lenne kiemelni a középkori alakjából.

Vannak példaképei a műfajon belül? Kiket olvas szívesen?

Példaképeim és kedvenceim sincsenek, amelyik könyv a fogamra valónak ígérkezik, azt elolvasom. Az ízlésem változik velem együtt. Az utóbbi időben háttérbe szorult a szórakoztató irodalom és inkább a személyiség fejlődése érdekel, ami pedig nemcsak számomra lehet hasznos, hanem például a karakterek szempontjából is.

Ha jól sejtem, írói álnevét (Visima) nevének betűiből állította össze. Milyen szempontok alapján döntött úgy, hogy nem a saját nevén publikálja a kötetet?

Valóban így van. Egyrészt hosszúnak véltem a nevemet, másrészt átgondoltam, hogy én milyen benyomások alapján választok könyvet, és úgy éreztem, nem passzolna bele az összképbe. Szerintem nemcsak marketing szempontok miatt használnak sokan írói nevet, hanem mert a műfaj, amiben alkotnak és egy magyar név nem minden esetben illik össze. A munkahelyi gépen a privát mappámnak volt a neve ez a rövidítés, később pedig már a sajátomon is, ahol a kéziratot és minden kapcsolódó egyebet tároltam. Így végül ez maradt.

Mennyi időt vett igénybe az átlagosnál hosszabb regény megírása?

Ha a regény gondolatának megszületésétől számolom, akkor körülbelül egy évet mondanék. De ez nem a hossza miatt alakult így, hanem mert előfordult, hogy idő és késztetés hiányában hónapokig nem nyúltam hozzá. Nem sürgetett az idő. Végül idén januárban fejeztem be, hogy egy pályázatra benyújthassam.

Melyek az ideális körülmények az alkotáshoz az Ön számára? Mikor tud időt szakítani a munkára?

A legoptimálisabb egyedül, mert közben zenét hallgatok, és nem mindig használok fülest. Másfelől rossz napokon hangosan veszekszem a géppel vagy magammal, mikor melyikünk fagy le. A telefon mindig kéznél van, főleg éjszaka, mert ha elmulasztom azonnal leírni a gondolataimat, akkor elvesznek. Mivel ez az első munkám, a folyamat elég kaotikus volt, írtam, amikor tudtam vagy akartam. Néha a lopott idő produktívabbnak bizonyult, mint egy egész rendelkezésre álló nap. Ha belül nem mozdul meg semmi, akkor nem ülök a gép felett, viszont ha beszippant, akkor bármi történhet körülöttem.

Mi okozta a legnagyobb nehézséget a regény megírása során? Hogyan küzdötte le?

Szerintem, mint sokaknak, az a legnehezebb, amikor elapadtak az ötletek. Olyankor muszáj volt tenni egy lépést hátra és hagyni. A következő, amikor a szavak tűntek el a fejemből, és hiába tudtam, hogy mit akarok, nem jutott eszembe. Valamint az üresség érzése is kellemetlen állapot. Mint említettem, én

hagytam az időt dolgozni,

így például a befejezésnél frusztrálóan hatott rám a közelgő határidő. Amikor pedig az előszűrőn sem jutottam be, akkor persze előtört a kétség, amely a munkafolyamat során is többször beköszönt. Szerintem nincs ember, aki az első könyvénél ne küzdene önmaga alábecsülésével. És mikor hetedszer is átdolgozom ugyanazt a részt, akkor ráébredek, hogy el kell engednem, mert beleőrülök a csiszolgatásba és sosem tűnik jobbnak. Merni kell rossznak lenni.

A regény címéből úgy tűnik, ez csak az első része egy sorozatnak. Tervezi már a következő részeket? Ha igen, hogy áll velük, és milyen irányban görgetné tovább a történetet – már amennyi elárulható belőle?

Jelenleg jobban foglakoztat egy független ötlet, de igen, a folytatásnak már van tervezete, a szereplőknek mozogniuk kell, fejlődniük. Ebben az egyikük történetén volt a hangsúly, most a másik körüli szituációk irányítják majd a szálakat. Kicsit most a férfi hősből szeretnék többet megismertetni és a kettejük kapcsolatát továbbgyúrni, új karakterekkel színesíteni. A már korábban említett ihletet adó helyzetbe is szeretném eljuttatni a főszereplőmet, de emellett én is fejlődni szeretnék, ami csak gyakorlatban lehetséges, sok írással, élesben, megmérettetéssel és hibákkal.


A kötet kapható a Libri, Líra, Bookline stb. boltjaiban és a kiadónál.

Könyvkiadás? Sztorimondó!