Szervezzük újra a napirendünket karantén idején(?)

Mostanában tele van az internet mindenféle jó tanáccsal arról, hogyan éljük meg (hó)napjainkat otthon, home office-ban értelmesen, szervezetten, hatékonyan. De vajon kell-e egy írónak is töprengenie ezen, hiszen (elvileg) ő mindig otthon dolgozik – mármint a könyvén -, és jó esetben már régóta kialakította az ehhez szükséges napirendjét. A “békeidőben” kialakított rutin azonban nem biztos, hogy működik járvány idején, amikor esetleg többen vagyunk összezárva a lakásban, és állandóan másokhoz kell igazodni. Ideje újragondolni, mikor, hol és hogyan alkotunk!

1. Tűzzünk ki (új) célokat, és építsük ezekre a napirendünket!

Az első hetek, főleg ha iskolás gyerek is van a környezetünkben, ráadásul még home office-ra is kell átállni, általában a kísérletezéssel telnek. Ilyenkor aligha tudjuk a korábban beállított céljainkat teljesíteni. Ha túl vagyunk az első sokkon, megvolt már néhány nagybevásárlás, és a gyerekünk is tudja már használni az Edubase-t vagy a Google Classroomot, akkor ideje átgondolni, mire lehetünk képesek az új élethelyzetben.

Ha otthonról kell kenyérkereső munkát végeznünk, mindenekelőtt annak kell időt találni, és csak ezt követően illeszthetjük a napirendbe a könyvírást. Mennyi időnk marad ezen túl, és ami marad, abból mit vesz el a háztartás, a tanulás a gyerekkel vagy a kapcsolattartás a barátokkal? Ezek fényében talán már könnyebben be tudjuk lőni, mire marad időnk – talán jóval kevesebb, mint korábban, a nyugodt hétköznapokban.

Ne tűzzünk ki irreális célokat, inkább kezdjük kicsiben, de rendszeresen, és 1-2 hét múlva vizsgáljuk felül a teherbírásunkat, és növeljük a napi penzumot. A lényeg sokkal inkább a rendszerességen van, mint a mennyiségen! Fontosabb, hogy minden nap dolgozzunk, mint hogy egyszerre sokat teljesítsünk. A kitűzött napi célhoz viszont ragaszkodjunk: ha egy oldal vagy egy órányi írás, akkor azt vasaljuk be magunkon!

2. Ne találjunk, hanem kerítsünk időt az írásra!

Sokan gondolják azt ilyen vészterhes időkben, hogy elég, ha a napi rengeteg teendő mellett le-lecsippentenek innen-onnan egy kis időt, és akkor gyorsan a gép elé ülnek írni pár mondatot, bekezdést. Ez a fajta hozzáállás sajnos magában hordozza a kudarcot, és azt, hogy egyszercsak azt vesszük észre, hogy már napok vagy akár hetek óta nem írtunk egy sort sem.

Ha komolyan vesszük a könyvünk megírását, márpedig enélkül belekezdeni sem érdemes, akkor tudatosan kell időt kerítenünk az alkotómunkára. Még ha – mint az előbbi részben említettük – rövid is ez az idő, akkor is tervezetten kell kijelölnünk a helyét a napunkban. Nem véletlen, hogy minden nagy író (de sikeres, hatékony ember is) feszes napirendet állít fel magának. Amilyen határozottan eldöntöttük, hogy megcsináljuk ezt a könyvet, ugyanolyan szilárdan kell megkeresni és kijelölni a munka idejét (ha lehet minden nap) az életünkben.

3. Keressük meg a (viszonylag) legkreatívabb részét a napnak!

Ideális esetben persze délelőtt, agyunk legfogékonyabb időszakában ülhetnénk oda a géphez, de ezekben a hetekben lehet, hogy fenekestül fefordul a napunk. Mégis, próbáljuk átgondolni, a gyerek és a munka mellett mikor tudnánk olyan időszako(ka)t találni, amikor még használhatók vagyunk, másnak pedig nincs feltétlenül szüksége ránk.

Ilyen lehetnek a kora reggeli órák (ha fel bírunk kelni), mert akkor az irodai munka nem indul be, a család sincs feltétlenül ébren, így könnyen “ölünkbe hullhat” 2-3 csendes óra. Vagy ebédidőben tudunk egy másfél órára elvonulni, esetleg este, mikor mások filmet néznek? Legyünk találékonyak, mert meglepően sok üresjárat lehet az otthoni létben még akkor is, amikor úgy tűnik, egész nap hozzánk szól valaki.

4. Nézzünk új munkahely után!

Mármint olyan helyet, ahol nyugodtan dolgozhatunk. Nem biztos, hogy ez ugyanaz a helyszín, ahonnan home office-ban végezzük a kenyérkereső munkánkat. Sőt, talán jobb is, ha – már amennyiben van erre lehetőségünk – egy másik asztalt, üres felületet találunk az írói munkára. Másként jön az ihlet, más gondolatok fordulnak meg a fejünkben, ha ugyanolyan körülmények között próbáljuk keresgélni a szavakat, mint a munkánkhoz.

Végső soron elég lehet a környezet átrendezése: egy cserepes virág beemelése az asztalra, egy inspiráló kép elhelyezése, gyertyagyújtás, az asztal teljes lecsupaszítása stb. De ezen túl is fontos, hogy próbáljunk lélekben helyszínt változtatni, és például menjünk el egy fél órára sétálni, ha munka után akarunk belevágni a könyvünkbe.

5. Véssük kőbe az új szabályokat!

Ez egyébként sem árt, hogy következetesek maradjunk. De ebben az esetben, mivel alighanem nehéz helyzetben kell folytatnunk az alkotást, még következetesebbnek kell lennünk. Mondjuk el például egy barátnak, családtagnak, mit és hogyan szeretnénk elvégezni. Kérjük meg, hogy időről-időre szembesítsen minket ezekkel a célokkal, hogy kérdezze meg, hogy állunk, mire jutottunk.

Az is jó módszer, ha leírjuk a napi céljainkat, az írásra szánt időt (és időpontot), és ezt a lapot egy jól látható helyre tesszük, ahol állandóan figyelmeztet minket a vállalásunkra. De az is működik, ha írásnaplót vezetünk, magyarán minden alkalommal lejegyezzük, mikor, mit és mennyit dolgoztunk a könyvünkön. Ezt, mondjuk hétvégente visszanézve, jól láthatjuk, mennyire voltunk következetesek.

***

Innentől kezdve már tényleg csak az a lényeg, hogy tartsuk is magunkat az általunk felállított szabályokhoz. Végül is ezen múlik a könyvünk sikere. Egyébként a járvány idején a külső ingerek lecsökkenése sokat segíthet is az ihlet megtalálásához, hogy ne kalandozzon el a figyelmünk.