“Olykor egy »semmiségből« születik jó szöveg”

Úgy érzi, három lényeges összetevő jellemzi kis írásait: hatás, humor és transzcendencia – magyarázza új kötete kapcsán Rutkai András. A Könyv Guru kiadó gondozásában megjelent gyűjtemény, A péceli oroszlán és más családi történetek szerzője az interjúban egyebek mellett mesél arról, miért kevert a kötetbe színdarabokat is a novellák közé, mit tanult a kreatív-írás tanfolyamból és mi kell ahhoz, hogy egy családi sztori érdekes legyen leírva is.

Hogy jött az ötlet, hogy novellákban, kis színdarabokban mesélje el családja és saját élettörténetét?

Eredetileg egy nagyobb (két-három felvonásos) színdarabot szerettem volna a kötet elejére rakni, és így a cím is más lett volna, Az ősláp és más családi történetek, vagy A Lehet Sydney és más családi történetek. Végül úgy éreztem, hogy jobb, ha egy rövid jelenettel indítunk, például A péceli oroszlánnal. Nem tetszett, hogy csak drámák legyenek a könyvben, vagy csak novellák. Nagyobb kihívásnak érzetem, hogy tartalmazzon színházi jelenetet, kabarét, prózát, verset, egypercest és egy rövid (háromoldalas) forgatókönyvet.

A péceli oroszlán “misztériumjáték” is családtörténet, vagy annak más a forrása? Miért pont ez lett a kötet címadó írása?

A péceli oroszlán úgy született, hogy pár évvel ezelőtt egy pestkörnyéki szervizbe jártam a kocsival, és néha sokat kellett várni, hogy megjavítsák. Leültem a közeli parkba, írtam egy-két történetet, többek között A péceli oroszlánt is. Azt hiszem, időnként mindenki eljátszik a gondolattal, hogy mi vár ránk az egyik legkritikusabb pillanatban, mikor élet és halál között lebegünk. Úgy éreztem, ideális határhelyzet egy kötet indításához.

Fejben voltak meg a sztorik, vagy volt, amit már korábban papírra vetett(ek)? Volt, aminek esetleg utána kellett járni, kutatni?

A családi történetek zömét egy játéknak köszönhetem. 2013-ban egy kiváló kreatív-írás gyakorlatra jártam, és a képzés után elhatározta a csoportunk, hogy nem széledünk szét, hanem úgyis tartjuk a kapcsolatot, hogy hetente ír mindenki egy novellát. Végigmentünk az ABC-n, és minden héten más valaki mondott egy szót, azzal kellett küldeni a történetet. Például az első három héten ezekkel a szavakkal dolgoztunk: albatrosz, barakk, cirkusz. Eleinte össze-vissza változtattam a témákat, aztán rájöttem, itt a ragyogó alkalom, hogy végre leírjam a fontos családi eseményeket. Az az igazság, hogy addig azt hittem, hogy csak két jelentős történet fordult velem elő (melyek bele is kerültek a kötetbe, az egyik a Leányfalu, a másik A bíró előtt), de később kiderült, hogy sokkal nagyobb ezeknek a száma. Persze nem kell egetverően frappáns történeteket elmesélni, elég egy pici rezdülés is a novellában ahhoz, hogy érdekes legyen! Néhány ténynek alaposan utána kellett járnom, leginkább a múltbéli eseményeknél, hiszen „röpke” 136 éven keresztül ívelnek a családi legendák 1914-től 2050-ig.

Az első nap című novellában az otthoni alkotómunka gyötrelmeiről, akadályairól mesél. A kötet összeállítása közben milyen nehézségekkel szembesült, és hogy sikerült megoldani őket? Milyen körülmények között tudott a legjobban dolgozni a könyvén?

Mikor kezdett körvonalazódni a kötet, akkor vettem észre, hogy három lényeges összetevő jellemzi az írásokat. Az első, hogy tudnak hatni az olvasóra. Legalábbis rám hatnak újra meg újra, és remélem, hogy a Tisztelt Olvasóra is! Így látom azok után, hogy a környezetemben többen is megismerkedtek a könyvvel. A másik lényeges eleme a történeteknek a humor. (Igyekszem nem erőltetni, de talán természetemnél fogva hajlamos vagyok a fonák fordulatokat észrevenni és elmesélni.) A harmadik meghatározó jellemzője a kötetben szereplő írásoknak a transzcendencia. Nem szükségszerű, hogy valaki vallásos legyen, de sokszor jól hat a novellára, ha valamennyire a föld felett lebeg. Ebben megerősített az említett kreatív-írás gyakorlat is. Ezt a hármas összetevőt egyébként nem igazán tudatosan alkalmaztam, csak azt vettem észre később, hogy jellemzik a könyvben szereplő írásokat.

A kötet összeállításán ideális körülmények között dolgozhattam. Mikor írtam a szövegeket, senki sem jöhetett a szobámba, aztán a novellák befejezése után felolvastam páromnak. Lilla elmondta véleményét, néha javasolt változtatásokat, én pedig többnyire igyekeztem meggyőzni őt és magamat, miért marad meg az eredeti változat.

Volt-e olyan családi sztori, amit valamilyen okból végül kihagyott a válogatásból? Ha igen, milyen okok miatt döntött így?

Igen, vannak olyan írások, amelyek kimaradtak a kötetből. A megírt novelláknak kb. csak a harmada került a könyvbe, és még elég sok családi esemény zsong a fejemben, így aztán elképzelhető, hogy ez a muníció elég lehet egy-két újabb kötetre. Persze akadtak olyan írások is, amelyek valamiért nem illettek a mostani válogatásba. Előfordult, hogy dolgoztam egy témán, tudtam, hogy ragyogó a történet, tele érzelemmel, lendülettel, humorral, … aztán a befejezés után elolvastam … és semmi különöset nem éreztem. Nem sikerült. Félreraktam. Máskor meg egy „semmiségből” születik egy jó szöveg.

Kellett esetleg engedélyt kérni bizonyos események megjelentetéséhez élő családtagoktól (például lányától, Rutkai Bori képző- és előadóművésztől, aki több novellában is szerepel, és nem mellesleg a kötet borítóját is készítette)?

Nem. Nem kértem senkitől sem engedélyt. Legjobbnak azt tartottam, hogy a „szereplőknek” megmutattam az írásokat. Úgy érzem, minden „figurám” szerethető, öntörvényű, és így vállalhatóak. Ők az én teremtményeim, még akkor is, ha néhány esemény (vagy valami hasonló) a valóságban is megtörtént a családtagokkal. Külön öröm volt, hogy lányom, Rutkai Bori a „társszerzőm” lehetett, és ő tervezte a könyv borítóját. Bori rengeteget dolgozik, A péceli oroszlán és más családi történetek mellett elkészítette a saját újabb kötetét, a Zsebtenger című mesekönyv albumot és cd-t, de a Budapest Bárral is sokat szerepel, énekel a koncerteken. [nyitóképünkön ő látható édesapjával, a szerzővel.]

Mennyi időt vett igénybe a szövegek megírása, a kötet összeállítása?

A kötetet kb. 10 hónap alatt állítottam össze, elkészült 2019 nyarára, aztán megmutattam néhány ismerősömnek. Az írások között akad olyan is (például az utolsó novella, az Ígéret), melyen több évtizeden keresztül dolgoztam. Más szövegek fél óra alatt elkészültek. Nincs közöttük minőségi különbség, úgy érzem.

A könyve végén vannak egyéb írások is. Ezek milyen szempontok alapján kerültek be? Készül esetleg további történetekkel egy második kötet is?

A kötet végére olyan írások kerültek, melyekre igen nehezen lehetett volna ráfogni, hogy családunk történetei, de ezeket a szövegeket is nagyon szeretem. Sajnáltam volna, ha nem mutathatom be őket. A struktúrába beleillenek, sőt, véleményem szerint az itt szereplő novellák és egypercesek további dimenziókkal gazdagítják a könyvet. El tudok képzelni egy második és egy harmadik kötetet is: Xerxés barátai és újabb családi történetek, esetleg P. álma és egyéb családi történetek címekkel.