Sokat ábrándozik és gondolkodik, majd az ekkor született érzések alapján kezdi írni a verseit, amelynek első sorait azonnal írni is kezdi, amint rájuk talált – meséli Ábrahám Nikolett, akinek most jelent meg az első verseskötete, az Álmodtam egy világot. A Könyv Guru Kiadó gondozásában napvilágot látott kötet szerzője arról is beszél, hogy melyek a kedvenc versei ebből a gyűjteményből, miért érzi magához különösen közel Kányádi Sándort, és hogyan készültek el a versei zenés feldolgozásai mesterséges intelligencia segítségével.
Az első verseskötete az Álmodtam egy világot. Mikor és hogyan kezdett verseket írni? Kamaszkorban kezdődött minden, mint oly sokaknál, vagy valami más élethelyzet váltotta ki az írás kényszerét?
Az első versemet kilenc éves koromban írtam édesanyámnak. Akkoriban nagyon sokszor láttam őt szomorúnak, és a verssel azt próbáltam kifejezni, hogy mennyire szeretném őt megérteni, és hogy rám mindenben számíthat. A verset halála után megtaláltam a naplójában: élete végéig megőrizte. Ebben az időszakban – általános iskolás koromban – inkább még csak alkalomszerűen írtam egy-egy verset, a hozzám közelálló családtagjaimnak.
A személyesebb hangvételű költeményeimet jóval később kezdtem írni, miután kikerültem az egyetemről és munkába álltam egy ügyvédi irodánál. Ez volt az a korszak, amikor kiléptem abból a biztonságos burokból, amiben addig éltem, és elkezdődött az igazi, önálló felnőtt életem: tele olyan élethelyzettel, amivel előtte még nem találkoztam, tele csalódásokkal és sok-sok lelki sérüléssel. Visszagondolva arra az időszakra, ezek a lelki vívódások válthatták ki belőlem az írás kényszerét: feloldottam magamban a feszültséget, vagy éppen motiváltam magam, de olyan versem is volt, amiben csak még inkább el akartam mélyülni egy adott lelkiállapotban, mélyebb lelki rétegekben megérteni magamat. Kezdetben tehát nem álomvilágnak indult az egész, hanem nagyon is valóságos gyökerekből fakadt.
Élet és halál, boldogság, szerelem, csalódás, elválás – ilyen és ehhez hasonló témák jelennek meg a verseiben, amelyek úgymond egy költői álomvilág képei. Valóban csak egy álomvilágnak a leképeződései ezek a témák, vagy a valóság is be-beszűrődik közéjük?
Természetesen a valóság is beszűrődik ebbe a világba, de az álom és a valóság sokszor – tudatosan – összemosódik benne.
Miért olyan fontos az álom mint szimbólum, mint jelenség a verseiben? És szokott a való életben is álmodni, esetleg írja is az álmait?
Alapvetően olyan lelki alkat vagyok, akiben elemi szinten él a szabadság utáni vágy. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy az ember nem mindig teheti meg azt, amihez éppen csak kedve van, főleg egy család mellett (feleségként és édesanyaként), de az álmaimban igazán szabad lehetek. Szoktam és szeretek is álmodni, mert akkor olyan dolgok is megtörténnek velem, amik a valóságban elképzelhetetlenek lennének: gyakran álmodom például, hogy repülök, vagy beszélgetek anyukámmal (aki valójában már nem él). Sokáig nem volt elég bátorságom ahhoz, hogy „írjam is az álmaimat”, de az utóbbi években egyre erősebb bennem az az érzés, hogy „egy életem van”, és ebben kell megvalósítani az álmaimat. Emellett szerencsés vagyok, mert a hozzám legközelebb álló emberek: a családtagjaim, a barátaim mind bíztattak és segítettek abban, hogy elhiggyem, ez sikerülhet is. Lényegében a verseskötet megszületése az elmúlt évek belső- és külső hatásainak az eredménye: már nem volt elég csak álmodni róla, mert meg is akartam valósítani, és el is hittem, hogy sikerülhet.
Ha ki kellene emelni egy vagy két kedvenc verset a kötetből, melyeket választaná és miért? Milyen fontos élmények, érzések kötődnek ezekhez?
Az egyik vers, amit kiemelnék, az a Csodák pedig lesznek…, ami keletkezési idejét tekintve egyike a legrégebben íródott verseimnek. Teljesen más lelki indíttatásból íródott, mint amilyen érzéseket ma kelt bennem, ha elolvasom. Egy lelkileg megterhelő időszakban, egyfajta támaszként született meg, de azóta inkább ars poeticaként tekintek erre a versre, ezért is különösen fontos számomra. Ami miatt még kiemelném, mivel ez volt az elsőként publikált verseim egyike: a 2024-es Szó-Kincs antológiába, szakmai zsűri által került beválogatásra.
Másodikként az Álomból valóság című versemet emelném ki, ami a maga tömörségében és letisztultságában, mondanivalóját és képi világát tekintve is azt az egyszerűséget, harmóniát és csendes boldogságot testesíti meg, ahogyan én igazán szeretek létezni a világban. A keletkezési körülményei is emlékezetesek számomra. A Kopaszi-gátra vonultam el napozni, egyedül lenni, feltöltődni; vittem magammal a kis kockás füzetemet – amibe régebben írtam a verseimet –, és ahogy ott sütkéreztem a napfényben, a Dunával a lábam előtt, határtalan szabadságot és boldogságot éreztem. Elkezdtem leírni a gondolataimat, és ahogy kikristályosodott a vers és a cím, először jelent meg előttem egy verseskötet víziója, aminek akkor még úgy gondoltam, hogy pontosan ezt a címet adnám: Álomból valóság…
A Bájoló című versemet is szeretném megemlíteni, ami egy számomra nagyon fontos személyhez köthető, és különösen kedves a szívemnek. Emellett ez a versem került először megzenésítésre.
Hogyan születnek a versei? Milyen ihlető forrásra van szüksége? Mennyi idő alatt ír meg egyet? És mennyit kell javítgatnia rajtuk?
Nagyon sokat ábrándozom, gondolkodom úgy általában véve, amikor csak nem vagyok valamibe teljesen belemerülve. Aztán amikor egyedül maradok, akkor ezekből az ábrándokból, érzésekből, amik éppen dominálnak bennem, megszületnek az első verssorok a fejemben, sokszor nem is tudatosan. Amikor megvan az első egy-két sor, akkor már rögtön le is írom, és ezek az első sorok nagyjából megadják a későbbi vers formáját, ritmikáját, tagolását. Ha elkezdek írni egy verset, csak nagyon ritkán hagyom félbe, és általában addig tart az alkotási folyamat, amíg azt nem érzem, hogy ez a vers készen van, befejeztem. Olyan versem viszont van, aminek például a befejezését módosítottam, vagy olyan is előfordul, hogy utóbb komplett versszakokat cserélek fel. Változó, hogy mennyi időt vesz igénybe egy-egy vers megírása, de nagyjából két-három óra hosszánál több időt soha nem fordítok egy vers megírására.
Kik hatottak Önre a versek tekintetében? Milyen verseket szokott olvasni? Kik a kedvenc költői és miért?
A teljesség igénye nélkül: családtagjaim, barátaim, szerelmeim, kisfiam, jelenlegi- és volt munkatársak, de például az Élni című versemet Tompos Kátya személye és élete (illetve halála) ihlette. Ezen kívül minden és mindenki hatással van rám folyamatosan és hullámzóan, hiszen Budapesten élek, ahol olyan sokan és sokfélék vagyunk. Ráadásul én alapvetően is szeretem az embereket.
Szabó T. Anna és Weöres Sándor verseit szoktam mostanában olvasni, de változó, hogy éppen kiket olvasok. A kedvenc költőim: József Attila és Kányádi Sándor. József Attila költészetének lelki mélysége egyedülálló, és utánozhatatlan számomra a magyar költészetben. Kései sirató-ja egyike azon verseknek – nemcsak József Attila költészetét tekintve –, amik meghatározóak számomra, és a legnagyobb hatással vannak rám. Kányádi Sándor lírai kifejezésmódja és gondolatvilága az, amit a legközelebb érzek a saját költői világomhoz. Valaki jár a fék hegyén című verse örök kedvenc számomra, amit ráadásul számos szavalóversenyen későbbi díjazottként adhattam elő.
Saját maga készítette a kötet álomszerű illusztrációit. Milyen technikával készítette a képeket? És mennyire egy-egy konkrét vers volt az ihletőjük, vagy valami más, csak egy hangulat?
A képeket akril technikával vászonra festettem, és egyik kép sem konkrét vershez köthetően készült, mivel a versírás mellett nagyjából húsz éve a festés a másik olyan művészeti irányvonal, amiben kiteljesedhetek. Az illusztrációkat tehát valójában a meglévő képeim közül válogattam ki, igazodva a kötet hangulatához, illetve egy-egy konkrét vershez. A kötetben szereplő festmények közül hármat „utánérzésként” – azaz létező festmény után – festettem, és egy esetében az ötlet és a kivitelezés is teljesen egyedi. A borító szintén nem saját ötlet, de a megvalósítás természetesen ebben az esetben is eredeti.
A mesterséges intelligencia segítségével készített már megzenésített változatot is a verseihez, az interneten meg is lehet találni. Milyen lehetőségeket lát az AI-ban a maga számára? És tervez még valamilyen feldolgozást a későbbiekben is?
A megzenésítéseket nem én készítettem, hanem egy ismerősöm, Endresz Edward, ezért erre a kérdésre inkább ő tudna bővebben válaszolni. Több versemet is feldolgozta már ilyen formában (Bájoló+Reggeli dal; Ébredj fel!; Csillag; Tolvaj), és én mindegyik esetben csak a végeredménnyel találkoztam, ami viszont nagyon tetszett.
Mennyire válogatta a kötet verseit? Mennyi maradt most még publikálatlan? Mi alapján válogatott? És készül esetleg továbbiakat is kiadni?
Amiről eddig még nem tettem említést, de itt fontosnak tartom, hogy kitérjek rá: nem ez az első verseskötetem, ez csupán az első publikált verseskötetem. 2013-2014 környékén, amikor először kapott igazán jelentős szerepet az életemben a versírás, akkor „Törött tükör” címmel kötetbe rendeztem annak az időszaknak a termését, és könyv formában, húsz példányban le is gyártattam egy nyomdai céggel. Ami miatt érdekes ez az első kötet, hogy számos olyan vers van benne, ami például a mostani kötetbe nem került bele. Ezen kívül vannak továbbiak, amik újonnan íródtak és íródnak folyamatosan. Két újabb versem például a közösségi oldalaimon már elérhető: az egyik az Esős reggelen (Instagram @abrahamniki87), a másik a Lennék (Tik-Tok @nikike870925). A készülő második – publikálásra szánt – kötet témája és címe is megvan már, de ez egyelőre még legyen titok.
