„Azt kell csinálnom, amit szeretek és azokkal lennem, akiket szeretek”

„Tudatosan ügyeltem a szakmaiság visszafogására, mert a könyvet széles olvasótábornak szántam, a gyerekektől a nyugdíjasokig” – meséli Dr. Bujáky Miklós, aki most megjelent kötetében állatorvosi praxisából adott közre 48 kis történetet. Az Egy állatorvos történetei – nem csak állatokról című, a Könyv Guru kiadó gondozásában megjelent gyűjtemény szerzője az interjúban beszél arról, hogyan szőtt családtörténetet is az állatos írásokba, milyen módon ügyelt a szereplők személyiségi jogaira és miként tervezi feldolgozni a munka közben jelentkezett alkotói válságát.

Állatorvosként hogyan és miért kezdett írni?

Kezdetben csak a saját praxisom népszerűsítésére, facebookon írtam egy-két novellát. Ennek sikerén felbuzdulva – nem utolsó sorban az ismerőseim biztatására – rendeztem könyvvé az írásokat.

Készített jegyzeteket, naplót korábban, hogy ilyen pontosan fel tudta idézni az akár évtizedekkel ezelőtt történteket?

Nem készítettem jegyzeteket, azok a fejemben vannak.

Mennyire volt tudatos, hogy az állatorvosi esetek mellé némi élet- és családtörténetet is beleszőjön a kis írásokba?

Nagyon tudatos volt. Jellemzi a történeteimet, hogy több szálon fut, gyakran időben is. Többnyire szerepel benne egy állat, a saját életemmel való kapcsolódási pont és a történet végén valamilyen egyetemes érvényű tanulság jelenik meg. A családi vonal bemutatásának az a célja, hogy a történetek személyessé és ezzel hitelessé váljanak.

A praktizálás után, nyugdíjas korára állatsimogatót hozott létre Mezőlakon. A manapság másfelé is divatos állatsimogatók nem olyanok, mint a múzeumok (skanzenek), ahol csak valamiféle ízelítőt kapnak az érdeklődők egy általuk ismeretlen világból, de igazából nem lesznek valódi élettapasztalataik azzal? Miért tartja fontosnak az állatsimgatókat?

Az állatokat elsősorban a magam kedvére kezdtem el tartani. Aztán észrevettem, mennyire igénylik az emberi társaságot és mennyire fontos az embereknek, hogy olyan állatokkal érintkezzenek, akik szabadon kommunikálnak az emberrel. Saját akaratukból mennek oda, és ha félre akarnak vonulni, megtehetik. Az állataim egy hat hektáros területen vannak szabadon, ebben különbözünk minden más állatsimogatótól.
Nem az ételért jönnek közel az emberhez – mint a legtöbb helyen -, hanem az érintésért. Mikor a kapcsolat létrejön, a gyerekek és felnőttek mosolyognak és elfelejtik a frusztrációikat. Tehát terápiának is felfogható.

Van-e a 48 történet között olyan, amelyik valami miatt közelebb áll a szívéhez? Esetleg olyan, amely valódi fordulat volt annak idején az életében?

Az összes történet jó, lehet rajtuk sírni vagy nevetni, és mindegyikkel kicsit tanítani és nevelni is szerettem volna az olvasót, hogy jobban megértsék az állatok természetét, az ember és az állatok kapcsolatát. Szívemhez nagyon közel áll a Disznók című novella. Nemcsak a története izgalmas, hogy hogyan kerültem a Vörös Hadsereg egyik rakétabázisára mint állatorvos, hanem mert finoman bele van szőve a kárpátaljai orosz kiskatona pillanatnyi élethelyzetének leírásával az ottani magyarok tehetetlen és megrázó tragédiája is.

Szeretem a Malacka c. történetet is, mert az az életemben egy változás leírását tartalmazza, amikor az ember valamit abbahagy és egy új dolgot kezd el. Ez sokszor fájdalmas, mikor sok energiánk van valamiben, amit el kell engedni, de ugyanakkor gyors gyógyulást okoz, ha át tudjuk rajzolni belső térképeinket. Tulajdonképpen majdnem ugyanerről írok a Praxismenedzsment c. novellában, hogy az addig jól menő vállalkozásom rajtam kívül álló okokból zátonyra és az alkalmazásomban álló állatorvosok egyik napról a másikra a konkurenseimmé válnak. Ugyanakkor azonban rájövök, hogy nem a pénz a legfontosabb, és az idő is közgazdasági tényező. Azt kell csinálnom, amit szeretek és azokkal lennem, akiket szeretek. Visszatérek a kezdetekhez, a gyógyításhoz.

Mi okozta a legnagyobb nehézséget az írás közben? Hogyan lendült át eze(ke)n?

Volt egy időszak, amikor elakadtam az írásban, személyes problémák miatt. Erről írtam az Ira c. történetben. Ugyanakkor a választ is megtaláltam arra, mi kell ahhoz, az ember a válságokon túllendüljön. Az egész alkotói válság témának egy külön írást szánok, a második kötet első írása lesz.

Kellett ügyelnie arra, hogy ne tengjen túl a szakmaiság a történetekben, vagy hogy ne sértse meg a szereplők személyiségi jogait?

Igen, kellett. Tudatosan ügyeltem a szakmaiság visszafogására, mert a könyvet széles olvasótábornak szántam, a gyerekektől a nyugdíjasokig. Ami a szereplők személyiségi jogait illet, azokat is szem előtt tartottam. Aki néven van nevezve – legyen az állat vagy ember – az ehhez való engedélyeket beszereztem. Amire nem volt engedélyem, az más névvel és helyszínnel szerepel, hogy ne legyen felismerhető.

Hogyan keresett kiadót a könyvének? Milyen tanulságai voltak ennek a kiválasztási folyamatnak?

Az interneten kerestem, arra gondolva, hogy elsőkönyves írónak kiadót nem lesz könnyű találni. Az első könyvesség tehát kiválasztási szempont volt. A Könyv Guru hirdetése ugrott fel elsőnek, elküldtem az írást és még aznap megkaptuk a visszajelzést, hogy szabad az út. Nemcsak a kiadás volt fontos, hanem a terjesztés is, mert érzem, hogy a könyv sikeres lesz.

Vannak még a tarsolyában egyéb történetek is? Tervez második kötetet?

Igen, vannak még történteket a tarsolyomban. Az eddigi visszajelzések alapján ezt az olvasók is igénylik.