Így olvassunk, hogy jobban írjunk

Nyáron nem csupán pihenni vagy gyakorolni lehet, hanem feltöltődni is, mármint íróként. A kreatív ötletek gyűjtéséhez pedig sokak szerint a legjobb módszer az olvasás. De hogyan olvassanak az írók, hogy fejlődjenek is közben? Az “aktív” olvasás sokat segít, de nem mindig könnyű megvalósítani, nem kevés munka szükséges hozzá. Íme 9 tanács, amelyeket megfogadva sokkal hatékonyabban, és nem utolsósorban könnyebben fordítjuk majd hasznunkra a kezünkbe kerülő könyveket:

1. Egyszerre csak egyet

Ne habzsoljuk a könyveket, mint a fiatalabbak szokták (ha még egyáltalán olvasnak), mert egyszerre többet is olvasni kicsit olyan, mintha egyszerre enné az ember az előételt, a főételt és a desszertet. Márpedig ez leginkább zavarba ejtő, mert így sokféle élmény kavarodik az emberben, de nem tud igazán egyikre sem figyelni. Ezt a fajta türelmetlenséget, pörgést érdemes elfelejteni. Gondoljunk arra, hogy ha egy könyvre figyelünk, sokkal jobban el lehet merülni a világában, sokkal több olyan részletre ügyelhetünk, amely íróilag is segít minkat, amiből tanulhatunk.

2. Olvassunk ébren

Persze, senki nem szokott álmában olvasni, de igen sokan vagyunk úgy, hogy elalvás előtt, már az ágyban veszünk a kezünkbe egy könyvet, amit aztán pár oldallal később a paplanon felejtünk, miközben már az igazak álmát alusszuk. Ha igazán tanulni akarunk azonban a könyvekből, akkor az éjjeliszekrényen inkább novelláskötetet és magazinokat tartsunk, a könyveket pedig olyankor vegyük a kezünkbe, amikor még friss az elménk, és valóban tudunk figyelni arra, amit olvasunk.

3. Jegyzeteljünk

Nemcsak az fontos, hogy figyeljünk, hanem, hogy mindez tudatos is legyen, és meg is jegyezzük. Ki tudja azonban fejben tartani egy 500 oldalas regénnyel kapcsolatos összes gondolatát? Ezért kell, ha lehet, mindent lejegyzetelnünk. Ha nem visz rá a lélek, hogy a margóra írjuk a reflexióinkat, akkor füzettel a kézben kezdjünk olvasni, és oda írjuk a szereplőkkel, a szóhasználattal, a szerkesztési móddal kapcsolatos észrevételeinket. A külön füzet egyébként azért is jó, mert így később könnyebb visszakeresni egy könyvvel, szerzővel kapcsolatos összes gondolatunkat.

4. Kérdezzünk

A megjegyzések egyik legjobb formája a kérdésfeltevés. Próbáljunk minél több mindenre rákérdezni. “Ez a szereplő jó vagy rossz?”, “Mi a motivációja?”, “Előreviszi-e a cselekményt?” stb. A kérdéseinkhez pedig térjünk vissza időről időre! Az olvasás előrehaladtával változhatnak a válaszaink rájuk, ami egyrészt természetes, másrészt sokat segít abból a szempontból is, hogy figyeljük, mennyire van jól szerkesztve, megírva a szöveg. Fontos jelzés az is, ha például maradnak nyugtalanítóan megválaszolatlan kérdéseink.

5. Olvassuk újra régi kedvenceinket

Elsősorban abból a műfajból olvassuk újra a kedvenceket, amelyben mi is alkotunk. Közben pedig tegyünk fel minél több kérdést, például arról, mit szeretünk igazán benne, mitől különlegesek a történetek, mit tanulhatunk belőlük. De egy-egy írótól többet is olvasva egyre jobban észrevesszük a rejtett mintázatokat, a rendszeresen visszatérő írói fogásokat, azokat a trükköket, amelyekkel észrevétlenül magához köti a szerző az olvasóit.

6. Vitassuk meg, amit olvastunk

El sem hinnénk, mennyire eltérően lehet értelmezni könyveket. Egészen döbbenetesen másképp láthatja két ember ugyanazt a történetet, ugyanazokat a szereplőke, problémákat. Érdemes hát ezekről beszélni, mert sokat lehet ebből is tanulni – olvasói szokásokról, látásmódról, de akár arról is, hogy egy általunk érvényesnek gondolt értelmezést, mennyire másképp is lehet látni. Lehet barátokkal is beszélgetni, de ha komolyabban akarjuk csinálni, próbáljunk egy-egy olyan kört keresni, ahol tudatosan és rendszeresen ezért jönnek össze.

7. Tűzzünk ki célokat

Ebben is érdemes mérni az előrehaladásunkat, és konkrét célokat kitűzni, mert így biztosabban haladunk a tanulásban. Ne legyenek persze ezek a célok irreálisak, hiszen, ha tudjuk, hogy havonta csak egy könyvvel tudunk végezni, akkor felesleges azzal nyomasztani magunkat, hogy évi 100-at akarunk végigolvasni. De azért az átlagos teljesítményünknél kicsit többet célozzunk be, hogy legyen valami inspiráló kihívás a dologban.

8. Fejezzük be azokat a könyveket is, amiket utálunk

Biztos előfordul valünk is, hogy ilyen vagy olyan okokból nem fejezünk be könyveket, legtöbbször talán azért, mert unalmasnak vagy akár rossznak tartjuk őket. Pedig ezekből lehet a legtöbbet tanulni – íróként. Hiszen az általunk valamilyen szempontból érdektelennek, gyengének talált művekre jobban oda tudunk figyelni, hiszen sok minden zavar bennük, és jobban működik ilyenkor a szerkesztői “énünk”. De lehet, hogy egy általunk nem szeretett regény valójában zseniális nyelvezettel íródott, így a történet esetlegességei ellenére sokat tanulhatunk az olvasásából. Használjuk ki ezeket a lehetőségeket, amikor a figyelmünk épp azért élesebb, mert valami zavar bennünket az olvasott könyvben.

9. Elemezzük az olvasottakat

Ne elégedjünk meg az olvasás közben lejegyzeteltekkel, hanem a könyv befejezése után tekintsük át az egészet, gondolkodjunk egy kicsit rajta. Érdemes külön is megfigyelni például, hogy sorozat része-e a kötet, vagy önálló munka, és ha utóbbi, vajon hogyan lehetne (vagy kellene-e egyáltalán) készíteni belőle sorozatot. A véleményünket leírhatjuk a jegyzetfüzetünkbe, de akár meg is írhatjuk a szerzőnek, ha kortárs és elérhető. Sok író nyitott a kiérlelt olvasói véleményekre, hiszen nagyon fontos az értelmes visszajelzés. És ki tudja, akár újabb szakmai kapcsolatokra is szert tehetünk a véleményünk megosztásából.

(Akit érdekelnek további olvasási technikák, ebben a posztban talál egyéb szempontokat.)

Borítókép: Christin Hume / Unsplash.com