“A második kötetre teljesen ráéreztem a saját hangomra”

Nem sorozatot írt, csupán két részben adta ki túlságosan terjedelmesre sikerült első regényét Kenéz Péter. A Könyv Guru kiadónál megjelent, Végtelen az út, amelyen te jársz című kötet szerzőjével arról beszélgettünk, milyen kihívásokat jelent pár hónap különbséggel kiadni a folytatást, miért nehéz megtalálni a megfelelő pontot, ahol véget ér az első és elkezdődik a második kötet, milyen döntéseket kell “ösztönösen” meghozni a szerkesztési és kiadási folyamat alatt meghozni egy elsőkönyves írónak, és lehet-e folytatni egy teljesen lezárt történetet.

Első regényének második részét jelentette meg a napokban, nem egészen fél évvel ez első kötet után. A közel 500 oldalas új könyvében a sztori minden bevezetés nélkül folytatódik az első mondatoktól kezdve. Nem gondolta, hogy érdemes lenne egy kis bevezetőt írnia azok számára, akik csak úgy a kezükbe veszik a könyvesboltban a könyvét, hogy kicsit képbe kerüljenek, és ne keverjék össze az egyébként azonos borítójú két kötetet?

Ez a felvetés nem merült fel eddig bennem. De való igaz, lehet, hogy célszerűbb lett volna egy útbaigazítást adni a kedves olvasónak, hogy ha bele szeretne vágni ebbe a történetbe, akkor ne a második résszel kezdje. Csak reménykedni tudok, hogy minden leendő olvasómnak feltűnik majd, hogy a második részt tartja a kezében, és azzal mégsem lenne célszerű kezdeni az olvasást.

Előző beszélgetésünkkor említette, hogy nehéz volt megtalálni azt a pontot, ahol lezárhatta az első részt és ahonnan folytathatta a másodikat. Végül mi alapján döntött, és most, ennyi idő távlatában hogy látja: lehetett volna optimálisabb megoldást találni?

Próbáltam megválaszolni legalább egyet az első részben felgyűlt függő kérdésekből, hogy maradjon egy pici győzelmi érzés az olvasó szájában, hogy “igen, legalább ezt már tudom, miért van”. Ámbár azt hiszem, ez csak szépségtapasz lesz, mivel a lényegi válaszok a második kötet során bújnak elő.
Sok barátomat megkérdeztem, hogy miként lehetne lezárni másképpen az első kötetet, de sajnos a történet bonyolultsága miatt sokkal frappánsabb javaslatot nem kaptam. Visszatekintve most sem lennék kisebb dilemmában a lezárást illetően. De azt hiszem, sikerült egy kevésbé fájó megoldást találni a kérdésre.

Az első kötetet igen gyorsan, nagyjából egy hónap alatt vetette papírra, aztán jött a szerkesztés. A második kötetet, mint említette, már tavaly nyáron elkészítette. Ez is hasonló gyorsasággal ment? Vagy talán még gyorsabban is? És a szerkesztése szintén olyan fáradságos volt, mint az elsőé?

A második kötet első verziójának megírásához kicsivel többre, nagyjából másfél hónapra volt szükségem. Természetesen az idők során a második kötet is sokat változott, bővült addig, amíg megkaphatta végső formáját. A megírása hasonló lendületességgel folyt, mint az elsőé, ebben nem volt különbség, ugyanúgy élveztem minden pillanatát. A kötet önrevízióját két alkalommal is elvégeztem. Először akkor, amikor szembesültem az első kötet szerkesztésekor a szerkesztő stílusával. Szerettem volna arra a kifejezésmódra formálni a másodikat is, hogy később részben könnyebb legyen a szerkesztő dolga, részben pedig átvegyem azt a beszédmódot, amellett, hogy megtartom saját stílusomat. Ezt a kézirat leadása előtt még egyszer megismételtem, immáron a szöveg minősége javításának céljából. Ez igazi sziszifuszi munka volt, majd’ két hónapig tartott.

Milyen tapasztalatokat használt fel az első kötet megírása nyomán a másodiknál? Mi az, amiben fejlődött menet közben, és miben szeretné még jobb íróvá válni?

Elsőkönyves íróként, egyfajta kívülállóként, aki ráadásul sosem tanulta az írást és mindent “ösztönösen” tesz azt mondhatom, hogy ezek a könyvek komolyan formálták az írásmódomat. A második kötetnél sokkal feszesebbek, lényegre törőbbek voltak már az első verzióban leírt mondataim is, ami később jelentősen csökkentette a javítási igényt. Mondhatom azt, hogy a második kötetre teljesen ráéreztem a saját hangomra, stílusomra, amit az egyik olvasóm fogalmazott meg a legfrappánsabban a “kevesebb több” hasonlattal. A “szájbarágós” mondatszerkesztést elhagytam és célom az olvasó gondolatainak generálása volt, hogy a leírt főbb motívumok és cselekmény alapján gondolja hozzá saját kiegészítéseit a történethez. Amitől az egy kicsit egyedivé válik és csak az övé lesz.

Többekkel is elolvastatta a regényét megjelenés előtt (barátokkal, családtagokkal, lektorokkal), és a visszajelzéseik alapján javítgatta a szöveget. Megjelenés után milyen visszajelzések jöttek? Volt olyan olvasó esetleg, aki teljesen ismeretlenül reflektált a kötetre?

Igen, a második kötet kiadás előtti verzióit is elolvastattam a barátaimmal és meghallgattam véleményüket. Sokat tanultam belőlük,

sokan inspiráltak változásra, jelezték, hogy itt és itt unalmas egy kicsit, amire válaszul módosítottam azokat a részeket, felpörgetve a történetet.

A legnagyobb örömmel az tölt el, hogy azok, akik elolvassák a regényeket szinte csak pozitívan nyilatkoznak róla és lelkesen ajánlják másoknak is saját baráti körükben. Ezen olvasók között volt, aki teljesen ismeretlenül olvasta el a könyvet és mondott pozitív véleményt, kifejezve elismerését.

Azt is említette, hogy megpróbál részt venni a könyv marketingjében, egyebek mellett a közösségi médiában. Hogy sikerült az első kötet népszerűsítése?

Elindult az első kötet marketing kampánya a közösségi médiában sok új, érdekes vizuális és audiovizuális tartalommal. Egy hangoskönyv jellegű népszerűsítő hanganyag is készül az első részről, amit Madarász Máté ad elő nagyszerű stílusban, a fiatal olvasóközönséget megcélozva. A marketing nem az én szakterületem, ebben barátomra hagyatkozom, aki megalkotja a tartalmakat. Az tény, hogy a mai rohanó világban igazi kihívás rábírni az embereket, hogy kezükbe vegyenek egy könyvet, egy ismeretlen szerzőtől. De bízom benne, hogyha ezt megteszi nem fog csalódni és tovább ajánlja majd másoknak is.

Mit tud arról, hogy a boltokban mennyire fogják együtt forgalmazni a két kötetét? Van ebbe beleszólása egy szerzőnek? Hogyan fog feltűnni az olvasóknak, hogy az azonos borító egy újabb részt takar? Mi erre a marketingstratégia?

Sajnos a forgalmazási kérdések túlmutatnak az én hatáskörömön, ez a kiadóm területe.
Az azonos grafikai elemek megtartása mellett a második rész színe más lett és a tónusa is sötétedett, ami fel kell, hogy tűnjön az olvasóknak. Természetesen a borítón és a gerincen jelölve van, hogy az olvasó a második részt tartja kezében, mindamellett, hogy az 80 oldallal hosszabb így a kötet vaskosabb lett. A kiadóm rám bízta, hogy szeretnék-e új grafikai megjelenést adni az új kötetnek. Családommal konzultálva arra jutottam, hogy az ismerős borító megteremtheti a kapcsot a két rész között, amik tulajdonképpen egy történetet mesélnek el, két kötetben. És ez inkább segíti a második kötetet. De ez is, mint sok más, ösztönösen jött, szakértő tanácsot nem kaptam ez ügyben.

A történet a második rész végén befejeződött. Abbahagyja most az írást, vagy, ahogy múltkori beszélgetésünkben felvetette, valóban gondolkodik egy előzményregényen? Mit lehet erről most tudni?

Nem döntöttem még el véglegesen, hogy folytassam-e tovább Mike és Nicole történetét. Most úgy érzem lezártam kalandjaikat, kiderült minden, amit el szerettem volna mondani, közöltem azokat az érzéseket, dilemmákat, amiket közölni szerettem volna. Bizakodom, hogy összességében jól szórakoztattam olvasóimat amellett, hogy becsempésztem egy-két érdekes gondolatot hétköznapjaikba. Ha egyre többen elolvassák a második részt talán elmondják érzéseiket, amitől akár meg is változhat mostani álláspontom és elgondolkodok a folytatáson. Egy új történet, ami független Mike és Nicole sztorijától, már a fejemben van és most elsőbbséget élvez. Ha belefogok valamibe akkor talán az lesz a következő.