“Elhangzott a legfontosabb mondat is: »tényleg minden így történt, ahogy leírtad!«”

Egy sváb településről írt helytörténeti munkát Kerekes Anna, de nem félt kifejteni a véleményét az Orbán-kormányok kisebbségi politikájáról sem. Az eleki svábok hagyatéka. Az ötnemzetiségű Elek kialakulása (1724-1944) című kötet a Személyes Történelem kiadónál jelent meg, öt évvel a szerző családtörténeti összeállítása után. Az íróval egyebek mellett arról beszélgettünk, milyen kutatómunkát igényelt a 600 oldalas kötet elkészítése, milyen kényes részeket hagyott ki a könyvéből, milyen meglepetések érték a munka során, és hogy milyen történelmi lehetőséget hagytak ki az eleki svábok.

Öt évvel ezelőtt jelent meg családtörténeti könyve, most pedig tágabb vonatkozásban dolgozta fel ősi történetét: megírta Elek több, mint két évszázadnyi helytörténetét. Hogyan jött az ötlet, hogy így kitágítsa a témáját? Mi volt a célja az összeállítással?

Számomra nagyon fontos, hogy Elek ötnemzetiségű helység kialakulásának a történetét az elekiek olvashassák! Kiváló történészek szellemi hagyatékát használtam fel, akik Eleknek a környezeti hátterétől az eleki nyelvjárás kihalásáig tudományosan feldolgozták, és az Eleki évszázadok című kiadványban az érdeklődők olvashatnák. Ami az általam „összeollózott” anyagban érdeklődést kelthet, az a személyes tapasztalat, amellyel az eleki lakos is rendelkezik, hogy eltűntek a nádasok, az ott élő bíbicek, pedig még gyerekkorában itt éltek, télen csúszkáltak a nádasban. A másik ok, amiért nekifogtam ennek a munkának, a magyarországi migránskérdés. Mindenki tanulta, hogy a török hódoltság után gazdasági migránsokat hoztak be, hogy az ország talpra álljon. A betelepítés sikeres volt, egy sokszínű, több nemzetiségű ország alakult ki, és a behívottak, például a svábok által alkalmazott korszerű mezőgazdasági technológiával az ország gazdasága folyamatosan növekedett. Hogy lehetett ilyen előzmények után Magyarországon a migránskérdést félelemkeltő módon kijátszani?

Egy ilyen nagy lélegzetvételű helytörténeti munkához sokkal több forrás, utánajárás, kutatás szükséges, mint egy családtörténethez. Milyen módszerrel végezte a kutatásokat? A források mely részéhez volt a legnehezebb hozzájutni? Volt-e olyan fontos forrás, amit Ön tárt fel elsőként, amit eddig még nem publikáltak?

A forrásaimat a kötet végén sorolom fel. Továbbra is alapmű Glatz Ferenc összeállítása, az Elek történetének tanulmányai, Romsics Ignác történelmi művei, a még élő, kilencen éven felüli tanúk meghallgatása, a régi fényképek tanulmányozása stb. Új forrásként felhasználtam az interneten megjelent anyagokat, így nekem újdonság volt például Nagy Imre szerepe a svábok kitelepítésében, a politikai döntéshozók szerepe az emléknapok meghatározásában, a svábok képviselőjének, Ritter Imrének, a teljes azonosulása az orbáni politikával, a levéltári adatok hiányosságai. Volt még egy nagyon fontos forrásom, amelyet Josef Schneider úr küldött nekem. Ebben benne volt a kitelepített németek életének alakulása 1946-tól. Ezt az össze állítást Józsi bácsi adta ki, tehát magánkiadásban jelent meg. Ebben a könyvben említette azt a törekvést, hogy levelekkel bombázták 1946-tól a hivatalos politikusokat, hogy szabadítsák ki a voronyezsi táborból érkező eleki es almáskamarási hadifoglyokat, akiket a tiszalöki táborban dolgoztattak.

Kérte-e szakember segítségét a munkához?

Első könyvemről egy történész, Dr. Johann Till jelentetett meg németül véleményt a Sonntagsblattban 2017 szeptemberében. Köszönőlevelemre azonban nem válaszolt, így aztán, mivel nem volt kihez fordulnom, más szakembert nem kerestem meg második könyvemhez.

Milyen visszajelzéseket kapott első könyvére?

Az első könyvem megjelenése hihetetlen öröm volt számomra, azzal nem foglalkoztam, hogy sikeres lesz-e. Azok közül, akik kézbe kapták (ajándéknak), volt, aki el is olvasta, és a legfontosabb mondat is elhangzott: tényleg minden így történt, ahogy leírtad! Akik nem élték át ezeket az évtizedeket, a mostani 50-60-as korosztály, azoknak kevésbé volt érdekes a téma, az én lányaim és unokáim is csak évek múlva vették kezükbe a könyvet!

Az eleki hivatalos közvélemény – a sváb vezetés, a polgármesteri hivatal, az eleki könyvtár és mások – semmilyen módon nem reagált a könyvre.

Még a helyi újságba sem rakták be, hogy megjelent. Eltelt a megjelenése után legalább két év, amikor olyan emberek kutatták ki a telefonszámomat, akiknek valamilyen kötődésük volt a svábokhoz, és ők nagyra értékelték az első könyvemet. Értékes kapcsolat alakult ki közöttünk, mivel a gondolkodás módunk hasonló. Akik felvették velem a kapcsolatot mind egyetemet végzettek, közgazdászok, egyetemi oktatók, levéltárosok, építészel, óvónők, tanárok voltak. Öt éve jelent meg az első kötet, és a könyv még kereskedelmi forgalomban kapható. Az eleki barátaim arról értesítettek, hogy a második könyvem mellett keresik az elsőt is!

A Megszépítés nélkül kapcsán készült beszélgetésünkkor említette, hogy bizonyos dolgokat, elsősorban személyiségi jogokat vagy egyéni érzékenységeket sértő eseményeket kihagyott a könyvéből. Ezúttal is volt, hogy öncenzúráznia kellett magát, vagy mindent leírt, amit összegyűjtött?

Kihagytam például annak firtatását, hogy hová tűntek a németek által az eleki templom felújítására szánt pénzek, de nem írtam az iskola egyik, pedofil tanáráról, a kislányok réméről, akit később kiváló pedagógusként emlegettek. Mindkét témánál a perdöntő bizonyítékokat olyanok tudták volna szolgálátatni, akik már meghaltak. Az olvasószerkesztőm javaslatára pedig kihúztam két megjegyzést: azt, amelyben hiányoltam az EU-s zászlókat Eleken, illetve amelyben giccsesnek tituláltam az Elűzési emlékművet. A kiadó azt mondta, hogy ezekkel érzékenységeket sértenék.

Volt-e olyan, Önt is meglepő újdonság a mostani kötetben, amire nem számított?

Talán az a magatartás újdonság lesz az érdeklődőknek, hogy az alig pár hónapja kitelepített svábok segítséget kértek Konrad Adenauertől, és hogy a kevésbé együttműködő svábok lépéseket tettek a volt falubeliek kiszabadítására. A másik szintén alig ismert adat, hogy amikor összeszedték Eleken és Gyulán a svábokat, a bizottságban lévők közül volt, aki születési dátumot hamisított, hogy az illető idősebb legyen, és így kiessen az előírt korosztályból. Sőt a gyulaiak felajánlották, hogy románokat szednek össze a svábok helyett. Vagyis voltak mentési kísérletek, de ezek (hogy például miként zajlottak le, kik vettek bennük részt) tudomásom szerint még nincsenek feltárva. Az eleki málenkij robotosok névsorában egyébként az én anyám születési évszáma is két évvel van meghamisítva. Tíz éve fedeztem fel ezt a tényt, és

azóta kértem, hogy javítsák ki, de a neveket és a dátumokat változatlanul másolták át az emléktáblára.

Talán még azt említeném meg, hogy elgondolkodtam azon, az eleki sváboknak micsoda lehetőségük lett volna tartalommal megtölteni a kétoldalú német-sváb kapcsolatot a rendszerváltás után! Ipartelepitésre, német nemzetiségi iskola alapítására és hasonlókra gondolok. Ehelyett egy szűk réteg kisajátította ezeket a kapcsolatokat, a saját kis egyéni céljaira.

Egy ilyen helytörténeti kötetnek a jelentősége korántsem csak a szerző számára fontos, hanem a nagyobb közösségnek is. Kapott-e anyagi vagy egyéb támogatást a könyv összeállításához?

Anyagi segítséget nem kértem senkitől, a kiadásokat magam fedeztem, például az utazásaim vagy az iratok beszerzése során. Az eleki önkormányzat még azt a minimális segítséget sem adta meg, ami minden állampolgárnak jár, hogy utánanézzen, hogy végülis az (554. oldalon említett) alapítványi föld az ő tulajdonukban van-e?

Kötetében külön fejezetet szentelt a NER emlékezetpolitikájának, és érezhető keserűséggel jelenti ki, hogy a kormánynak “fontosabb az egyházi ünnepek, évfordulók megünneplése állami támogatással, mint erkölcsi elégtételként történelemhamisítás nélkül megadni a málenkij robotosok utódainak a tisztánlátást.” Mi a fő probléma Ön szerint a kormány megközelítésével az eleki svábok szempontjából?

„Megszűnt létezni a nemzetiségi ügy!” KaltenbachJenő, volt kisebbségi ombudsman véleménye, szerintem helytálló. A NER politikája bedarálta a nemzetiségi kérdéseket, ilyenek nincsenek ma Magyarországon, a nemzetiségi vezetőknek még kérdéseik sincsenek, mindenki kap annyi pénzt, hogy kiránduljanak például Szegedre, megnézni Kiss-Rigó László püspök stadionját, vagy szervezhetnek disznótoros vacsorát a nyert pályázati pénzből.

Kiknek hasznos olvasmány az eleki svábok hagyatéka?

Akit érdekel a téma, és kezébe veszi ezt a könyvet, alapvetően két okból teszi: meg akarja keresni, hogy tényleg megírta-e Ancika a cigány és sváb szerelmi szálat. A másik olvasó, aki sváb gyökerekkel rendelkezik, elolvassa a történelmi előzményeket, és megállapítja, hogy ilyenekről ő nem tanult az iskolában, nem is érti, hogy minek került be Károlyi Mihály, akiről úgy tudja, hogy gonosz ember volt! De létezik egy harmadik olvasó is, aki érti a történelmi hátteret is, de eddig csak nagyjából ismerte a svábokkal történteket, neki újdonság lesz, hogy egy konkrét településen hogyan zajlottak le az események!