Egy megunhatatlan mese története
Családi örökségét: a Nagymamájától rámaradt megható és tanulságos karácsonyi mesét foglalta kötetbe Harmati Erzsébet. A Babahercegnő című történet, amit a Könyv Guru kiadó adott ki nemrégiben, így nem csupán elgondolkodtató esti mese, hanem emlék is lett számára. A szerzővel arról is beszélgettünk, hogyan idézte fel a negyedszázada hallott történetet, lehetne-e folytatni Babahercegnő és Paprikajancsi kalandjait és hogyan sikerült gyermekkori emlékképeit megrajzoltatni a kötet illusztrátorával.
A nagymamájától hallott kedvenc meséje volt A Babahercegnő. Miért érezte úgy, hogy könyv formában is fontos kiadni ezt a mesét?
Több oka is volt annak, hogy úgy döntöttem, kiadatom ezt a mesét. Az első és legfontosabb számomra az volt, hogy Nagymamám halála után se vesszen el ez a történet. Az ő emlékét szerettem volna ily módon is életben tartani. Másrészt ez egy gyönyörű, kortalan, szeretettel teli karácsonyi mese, amit szerettem volna másokkal is megosztani. Remélem, lesz még néhány család, ahol a közös mesélés ugyanolyan szép élmény és később emlék lesz, mint nekem. Ha ennek Babahercegnő és Paprikajancsi is részesei lehetnek, az külön öröm számomra.
A szóban mondott mesék gyakran változnak, alakulnak, bizonyos részletek elmaradnak, máshol kiegészülnek, esetleg folytatás kerekedik hozzájuk. Milyen változatai voltak A Babahercegnőnek, amikor a nagymamája mesélte, és milyenek vannak most, hogy a saját gyerekeinek mondja el újra és újra?
A Nagymamám mindig ugyanúgy mesélte el nekünk ezt a történetet, mégsem untuk meg soha. Büszke vagyok rá, hogy néhány mondatot szó szerint is tudtam idézni az eredeti meséből. Ez már több mint 25 éve volt, így néhol az én emlékeim is megkoptak, ezért a Nagymamámról maradt saját emlékeimmel pótoltam a hiányzó részeket.
Biztos sok gyereket izgat majd, hogy mit szólt Erzsike, a szegény, de jószívű kislány karácsony másnapján a Babahercegnőhöz, illetve, hogyan élte meg a Mackó, hogy hirtelen két új játékkal kellett osztozni Erzsike szeretetén. Ennek a történetét is el szokták mesélni? És ha igen, nem tervezi megírni ezt is?
A mesének ilyen folytatását nem meséltük még, de szerintem a történet elolvasása után a gyerekek tudják, érzik majd, hogy mit fog szólni Erzsike és a Mackó a két új babához.
Hogy készültek A Babahercegnőhöz az illusztrációk, és mennyire illettek össze azokkal az emlékképekkel, amelyek gyermekkora óta a fantáziájában éltek a történet kapcsán?
Ujréti Ágnes rajzolta a mesémhez a képeket. Én minden jelenethez írtam egy rövid vázlatot, hogy mit hogyan szeretnék, ő pedig az instrukciók alapján és a saját elképzelése szerint megrajzolta, majd összefésültük az ötleteinket. A borító például teljesen az ő ötlete volt, és szerintem fantasztikus lett.
Említi, hogy sokat mesélt a nagymamája, de végül csak a Babahercegnő történetét írta le. Miért döntött így?
A Nagymamám sok népmesét mesélt nekünk, családi történeteket, tv-s mesesorozatok kitalált folytatásait. A Babahercegnő volt az egyik saját meséje, amit nagyon szerettünk, amire a legjobban emlékszem. Ráadásul nehéz igazán szép karácsonyi mesét találni, ezért is szerettem volna ezt másokkal is megosztani.
Milyenek voltak a többi mesék, és nem merült-e fel Önben, hogy ha már mesekönyvet készít, akkor érdemes több történetet összegyűjtve kiadni?
A Babahercegnőt önálló mesekönyvként képzeltem el.
Mit gondol, mik a jó mese ismérvei? Mindenképpen tanulságosnak kell lennie, vagy lehet másképp is jó gyerektörténetet kitalálni?
Egy mesének nem fontos mindenképpen tanulságosnak lennie, az a lényeg, hogy a gyerekeket szórakoztassa.
A Babahercegnőn túl van saját meséje, amit Ön talált ki a gyerekeinek, és rendszeresen mondja, továbbfejlesztgeti? Ha igen, esetleg tervezi azt is kiadni?
Saját mesém még sajnos nincsen.