Minden regénynek van hangja, pontosabban hangossága, még akkor is, ha írás közben a szereplőket inkább látjuk magunk előtt, mint halljuk. Minden kézirat üzen valamit a hangerejével, és a téma azért aktuális, mert az utóbbi hónapokban minden kézirat, amit olvastam, kifejezetten halk volt. Hogy ez mit jelent? Vizsgáljuk meg együtt!
A szöveg hangereje nem feltétlenül azonos azzal, hogy a szereplők ordibálnak-e vagy suttognak – de majdnem.
Ilyen a halk kézirat
A főhős és az író jellemzően befelé fordul, lelki folyamatokról, lelki megértésről ír. Még egy akciódús kalandregényben vagy fantasyben is. A hangulat meditatív, misztikus vagy melankolikus, a történet burkot von az olvasó köré.
Gyakoriak ezek a szavak: halkan, suttog, csend, némán, szótlanul, azaz kifejezetten a halkság van fókuszban. Ha a kéziratunkban ezen szavak összességében egy-két oldalanként egyszer előfordulnak, akkor a történet az olvasó számára túl halk, dolgozni kell a ritkításon.
Szintén halkítja az szöveget a … jel, ami a bizonytalanságra utal. A szereplők párbeszédében, amikor a szereplőt félbeszakítják vagy ő maga elhalkul, akkor a használata indokolt. A leíró részekben egyáltalán nem javaslom a használatát, és a párbeszédekben se legyen túl gyakori.
A halk kéziratban valószínűleg sok olyan egyéb szó is lesz, ami halkságra, lassúsága utal, mint például lebeg, elenyészik, dereng, áttetszik, elnyel. Viszonylag sok fogalom előkerül benne, konkrét leírások helyett inkább elméleti lehet jellemző. Gyakoribbak lehetnek a belső monológok, a reflexiók és a hangulati elemek a történés, cselekvés leírása helyett. A mondatok valószínűleg hosszúak, sokszorosan összetettek. De nem mindig!
Ilyen a hangos kézirat
Vagy mondhatnám inkább: ilyen volt a hangos kézirat. Ugyanis a 2020-as évek elején olvasott kéziratokra volt jellemző, hogy a szereplők sokat kiabáltak, és nagyon sok mondat végén volt felkiáltójel. A felkiáltójel gyakorisága még mindig előfordul egy-egy kéziratban, de a szereplők beszédére manapság sokkal kevésbé jellemző, hogy az hangos: hogy kiáltanak, kiabálnak, ordibálnak.
Üdvözítőnek találom a jelenséget, hogy az írók már tisztában vannak vele, hatást nem csak akkor érünk el, ha a szereplő kifakad és felcsattan, hanem az is lehet félelmetes, amikor egy főnök vagy egy gengszter halkan mond vagy tesz valamit. Azonban a halkság ne harapózzon el!
Például a szereplők némaságát fölöslegesen írjuk le, mert amikor nem írunk kérdést vagy választ, akkor az olvasó tökéletesen érti, hogy az adott szereplő nem beszél, azaz néma, csendben van, szótlan. Ezt a hatást megerősítjük azzal, ha ilyenkor azt írjuk le, ami ebben a csendben történik. Például a beosztott tologatja az asztalon az iratpaksamétát, iszik a poharából. Amikor az olvasó ezt olvassa, akkor tudja, hogy a tárgyalóteremben csend van.
Tehát halk, vagy hangos legyen a regény?
Nincs abszolút igazság, a halk regény nem jobb a hangosnál, sőt kifejezetten irritáló, ha a regényben minden halkan történik. Ideális a halkabb és hangosabb jelenetek, ütemek váltakozása. Túl hangos jelenetünk se legyen, sok vitatkozás és veszekedés, kiabálás olvasása kellemetlen.
Akciójelenetben, kulcsfontosságú vitában, a történet csúcspontján, vagy például egy magabiztos, agresszív karakter nézőpontjában helye van a hangos szavaknak, gyorsítja az olvasási tempót.
Borzongató, rejtélyes jelenetben, vagy romantikus cselekményben helyénvalóak a halk szavak. Akkor suttogjanak a szereplők, ha érzelmi mélységet szeretnénk ábrázolni.
Egy támadás pillanata lehet hangos (reccsenés, kiáltás, fém csikordulása), majd közvetlenül utána a félelem leírása lehet halk (a falióra ketyegése, a lélegzet elakadása, a por pedig lebeghet a fénysugárban).
Ha az egész regény folyamatosan hangos és gyors, az olvasó elfárad. Ha minden mondat pörgős, egy idő után semmi sem lesz az, mert az ingerküszöb kitolódik. (A filmkészítésben Michael Bay-t hozzák erre példának, nála minden percben van egy látványos effektus vagy drámai történés, például robbanás.) Ha viszont a regény folyamatosan halk, az olvasó elunja, elálmosodik, elveszíti az érdeklődését.
A kézirat hangosságában legyen dinamika: a halk jelenetek adják meg a hangos jelenetek súlyát, és fordítva.
Hogyan javítsuk a kéziratot?
A szerkesztési fázisban keressünk rá a fent listázott szavakra és írásjelekre, és számoltassuk meg a szövegszerkesztővel.
Ha egy jelenet vagy regény túl halk, akkor ne csak ezeket a szavakat töröljük, hanem tegyünk a szövegbe dinamizmust kifejező igéket is. Például ahelyett, hogy a szereplő benyit a szobába, írjuk, hogy beront a szobába.
Felkiáltójel és … legyen minél kevesebb a szövegben, törekedjünk mindegyiknek az eltávolítására, mert ha így teszünk, valóban a legszükségesebbeket hagyjuk majd csak benne.
Figyeljük a hangosságot az olvasmányainkban is. A kedvenc írónk milyen halk és milyen hangos szavakat használ? Melyik tetszik nekünk? Ez ugyanis hatással van a saját írói stílusunkra is!
