Hogyan fordítsuk előnyünkre a határidőket?

Mindenki tudja, milyen stresszt képes okozni egy szigorú határidő fenyegetése. Azt pedig már különféle pszichológai vizsgálatokkal mutatták ki, hogy ez a nagymértékű feszültség jelentősen csökkenti a kreativitást. Magyarán: ha szorít az idő, nem jönnek a jó ötletek. Ez pedig különösen rossz hír íróknak, akiknek a kreatív képeségeiken múlik, milyen alkotás születik meg a papírra vetett szavakból, mondatokból.

Bármennyire is arra utal minden, hogy a határidők csak a kérges szívű szerkesztők és kiadóvezetők kétségbeesett eszközei a pénzügyi terv teljesítése érdekében, a helyzet nem ennyire rossz. A határidőket ugyanis akár arra is fel lehet használni, hogy segítsenek kikecmeregni egy írói válságból. Mutatunk három módszert arra, hogyan használjuk a határidőket az olykor elkerülhetetlen írói görcs oldására.

* * *

Írjunk rosszul, gyorsan

A pszichológusok már azt is kiderítették, hogy amikor erős nyomás alatt vagyunk, sokkal nagyobb figyelmet szentelünk a saját teljesítményünknek. Nem véletlen, hogy a teniszezőknek vagy a golfozóknak is megremeg a kezük, ha nagyon nagy tétért kell játszaniuk. De sok más területre is igaz az, hogy a tudattalanunk hatékonyabb, ha nagy a nyomás. Az íróknál is ez a helyzet, bárki tapasztalhatja, milyen keservesen tudnak csikorogni a szavak pont akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk. Érthető, hiszen a beszéd- és szövegalkotás többnyire nem tudatos agymunka eredményei.

Az el-elakadó írási képességek oldására azonban, paradox módon jól is jöhet egy határidő. Feltéve, hogy a tudatos agymunka helyett átadjuk a terepet a tudattalanunknak. Ez csak úgy működik, ha nem kezdünk el töprengeni minden szó vagy mondat helyességén, nyelvtani és stilisztikai pontosságán, hanem elkezdünk írni – bármit, bármilyen formában. A lényeg, hogy ne figyeljünk a nyelvtani szabályokra, ne a központozás kösse le a figyelmünket, és ne aggódjunk azon, hogy fog hangzani a szöveg az Olvasó/Szerkesztő számára. Csak legyen valami, amin utána tovább dolgozhatunk, valami, ami beindítja az elakadt motort (javítani ráérünk később is, amikor már van mit). És ennek a munkának a kiváltására bizony nincs hatékonyabb szikra, mint egy vészesen közelgő határidő…

Beszéljük ki magunkból

Ha már a körmünkre égett a határidő, megesik, hogy már maga az írás is nehezünkre esik. És valljuk be, ilyenkor nem segítenek a szövegszerkesztő által piros vagy kék hullámos vonallal aláhúzott szavak sem, hiszen ezek is csak arra sarkallnak, hogy a lényegtelen aprógásokkal foglalkozznuk, miközben képtelenek vagyunk egy félig-meddig épkézláb gondolatot végigvinni a fehér lapon.

Ilyenkor segíthet, ha sutba vágjuk a szövegszerkesztőt, és elkezdjük kimondani, ami megfogalmazódott bennünk. Méghozzá egy szövegátalakítós diktafonba, amilyen ma már minden okostelefonban is van. Ha nem is száz százalékosan pontosan értik a diktált szöveget, de elég jó százalékban ahhoz, hogy aztán, később ki lehessen javítgatni a számítógépen. A lényeg, hogy addig se bámuljuk a fehér képernyőt, viszont haladjunk a munkával.

Ez a munkamódszer azért is hasznos lehet – és nem csak válságban lévő vagy határidőtől rettegő írók számára -, mert az ember számára sokkal természetesebb a szemtől-szembeni kommunikáció, mint az írás. Vagyis könnyebben, olykor strukturáltabban fejezzük ki magunkat szóban, mint írásban. Ráadásul kimondva jóval hamarabb feltűnik egy-egy kifejezés, fordulat esetlensége, és sokkal természetesebben, élőbeszédszerűbben tudunk fogalmazni. Akárhogyan is, az eredmény az lesz, hogy kapunk egy szerkeszthető szöveget, amin már tovább lehet menni, lehet folytatni úgy, ahogyan hozzászoktunk.

Találjunk gyorsan valami szerkeszthetőt

Minden író fél attól (főleg a kezdők), hogy esetlenségek jönnek ki a tollukból. Az ettől való félelem azonban – különösen egy határidő árnyékában – még jobban megbéníthat. Elég azonban megnézni a nagy írók szövegeinek első változatait: általában egyik sem volt tökéletes. Mindegyikük sokat dolgozott még rajta.

Az kell, lebegjen a szemünk előtt, hogy minden remekműről le kellett hántani a nem odavaló „anyagot”, ki kellett faragni a tökéletes formákat. A jó írók egyben jó szerkesztők is voltak – általában saját maguké. Az segíthet rajtunk is, ha minél hamarabb produkálunk valami szerkeszthetőt – akár az előbb említett két módszer segítségével. Ha tudatosítjuk, hogy mások első változatai sem voltak remekművek, attól fellélegezhetünk, és könnyebben vetjük papírra vagy számítógépre az első oldalakat, fejezeteket. Egy határidő remek hajtóerő ahhoz, hogy gyorsan kihozzunk valamit magunkból, ha mégoly „Közepeset” is. Ha ugyanis van már valami nyersanyag a kezünkben, jó szerkesztőként kezdhetünk csiszolni rajta. És hozhatunk létre a „közepesből” valami nagyszerűt.