Válságtanácsok: 9+1 instant technika az írói görcs oldására

A legjobban mosogatás közben lehet megtervezni egy regényt – vallotta Agatha Christie. De mi van, ha sem mosogatás közben, sem már a számítógép előtt ülve nem jönnek a gondolatok? A sokak által rettegett írói válság bármikor beüthet, de jó, ha tudjuk, egészen ritka kivételektől eltekintve az ilyen elakadás csak átmeneti, és csak rajtunk múlik, milyen gyorsan sikerül kikecmeregnünk belőle.

Könyv Guru már foglalkozott korábban is az írói görcs lelki hátterével és leküzdésével. Ezúttal olyan módszereket szed csokorba, amelyek gyorsan és könnyen alkalmazhatók, és az esetek többségében segítenek is. Vagy, ha az egyik nem jön be, ki lehet próbálni a többet is…

* * *

1. Hallgassunk zenét!

Mindenki tudja, mennyire inspiráló lehet egy kis zenehallgatás, és hogy sokan tudják háttérzenével folyamatosan mozgásban tartani a gondolataikat. Ne szégyelljünk tanulni tőlük! Munka közben sokszor teljes csendre törekszünk, de mi van, ha éppen egy kis zene segítene nekünk is. Megakadás esetén mindenekelőtt tartsunk egy kis szünetet, és kapcsoljuk be a kedvenc muzsikánkat, legyen az akár rock, barokk concerto vagy mulatós dal. Lehetőséget ad ez nekünk, hogy kikapcsoljunk, kitisztuljon a fejünk, elszálljanak a görcseink, és új lendülettel, de ami még ennél is fontosabb: új ötletekkel vágjunk bele ismét a munkába.

2. Ugorjunk át egy részt!

Nyilván nem túl nagy újdonság a legtöbb író számára, de a könyvet korántsem kötelező olvasási sorrendben írni. Persze, a kinyomtatott könyvben már így kell követniük egymást a részeknek, de ezen írás közben ne görcsöljünk. Főleg akkor ne, ha éppen nem tudjuk folytatni az adott részt. Bizonyára a fejünkben van a történet számos részlete, elbizonytalanodás esetén ne habozzunk egy másik, kézre állóbb jelenethez ugrani. Ha azt dolgozzuk ki, két legyet üthetünk egy csapásra: nem zökkenünk ki az alkotás folyamatából, ráadásul új ötletekkel gazdagodhatunk a korábbiakra nézve.

3. Aludjunk egyet – kávéval!

Egy jó kávé be tudja pörgetni az ember gondolatait (főleg, ha nem vagyunk nagyon hozzászokva), de még jótékonyabb hatása lehet a kávéra alvásnak. Egy rövid, negyed órás szunnyadás a kávézás után meglepő eredménnyel járhat, sokak szerint ez az igazi kreativitás-serkentő, egyszersmind ez tud túlsegíteni egy esetleges írói válságon is. Ráadásul mindezt tudományosan is igazolták, vagyis, hogy a kávé+15 perc durmolás növeli a produktivitást. Egy próbát ez is megér!

4. Próbáljunk valami híreset!

Mármint egy hírességnek a gondolatait. Keressünk híres íróktól, tudósoktól vagy akár celebektől olyan idézetet, ami kapcsolatban van a munkánkkal, és inspirál, elgondolkodtat, motivál vagy egyszerűen csak idegesít. Jó módszer lehet, hogy megpróbáljuk folytatni a gondolatmenetét, esetleg reagálunk rá írásban, polemizálunk vele. Rövid helyzetgyakorlat, de segíthet, hogy egy új gondolatmenetet indít be.

5. Váltsunk helyszínt!

Mármint ne a regényben, hanem a munkahelyünkön. Vagyis hagyjuk el a szobánkat, lakásunkat, íróasztalunkat! Menjünk könyvtárba, egy forgalmas presszóba, parkba, kávézóba… bárhová, csak ne maradjunk a szokásos helyzetünkben. Ez jó lehetőség akár spontán találkozásokra, beszélgetésekre. Magunkkal vihetjük a laptopunkat, vagy egy jegyzetfüzetet, hátha még útközben megszáll az ihlet, beindulnak a látszólag zsákutcába futott gondolataink. Egyébként meg mi rossz történhet: legfeljebb iszunk egy jó kávét vagy egy korsó sört…

6. Lépjünk ki a komfortzónánkból!

Bizonytalanítsuk el egy kicsit magunkat! Például nyúljunk egy olyan témához, amiről (szinte) semmit sem tudunk, vagy ami félelmet kelt bennünk. Ha megvan, akkor kutassunk, interjúzzunk, igyekezzünk minél többet megtudni erről (róla). Aztán próbáljuk a könyvünk témájához kapcsolni, keressünk kapcsolatot a szereplőkkel, helyszínekkel, háttérrel. Hozzuk minél közelebb az olvasókhoz, magyarázzuk el a részleteit, tegyünk meg mindent, hogy ez is a történet részévé váljon. És persze az sem baj, ha aztán már nem kerül bele a regénybe: a lényeg, hogy ez a kis gyakorlat megolajozhatja a leblokkolt agytekervényeinket. (Ha pedig még meg is ihlet, esetleg egy újabb, izgalmas cselekményszállal – annál jobb!)

7. Kit érdekel?

Tegyük fel ezt a kérdést magunknak! Hacsak nem magánnaplót írunk, bizonyosan számítunk valamiféle olvasóközönségre, akiknek biztosan lesznek elvárásaik a könyvünkkel kapcsolatban. Itt az idő felidézni, mit is vár(hat)nak tőlünk. Ha belehelyezkedünk az olvasó szemszögébe, máris kicsit másképp látjuk a saját történetünket, esetleg eszünkbe jut valami, amit miattuk mégiscsak bele kell írni, vagy egyszerűen másképp közelítünk a hősökhöz, egyes jelenetekhez. Szóval kérdezzük csak meg: kit és mi érdekelhet a regényünkben?

8. Írjunk valami másról!

Olykor az is segít, ha teljesen más vizekre evezünk, vagyis egészen mást írunk, mint ami éppen a feladatunk lenne. Írjunk levelet, azt, ami az előző nap történt, egy családi sztorit, vagy csak egyszerűen azt, ami a fejünkben kavarog. Ettől is elfeledhetjük a görcsös erőlködést, kitisztul a fejünk, ismét képesek lehetünk koncentrálni. És sosem tudhatjuk: ha leírjuk azt, ami éppen a gondolatainkban forog, talán egészen új, inspiráló anyag születéséhez segít hozzá bennünket.

 9. Csapjuk be magunkat!

Apró pszichológiai trükk, de nagyon jól tud működni ez is. Például mondjuk azt magunknak, hogy csak öt percünk van írni (akár eleinte rendezhetjük úgy is a munkarendünket, hogy tényleg csak ennyi legyen számunkra: mondjuk valakinek a megérkezése előtt). A hirtelen korlátozottan rendelkezésre álló idő tudata (és közben egy esetleges határidő közeledte) csodálatosan képes felturbózni a kreativitásunkat. Könnyen lehet, hogy azonnal beindulnak a gondolatok, aztán csak győzzünk leállni… De ez sem feltétlenül tuti tipp. Egy másik “önbecsapás” lehet, hogy a szöveget egy barátnak írt e-mailben folytatjuk, mintha neki mesélnénk el (akár párbeszédes formában) a sztorit. Ne aggódjunk, hogy mit és milyen formában írunk le, később ezeket könnyű átrendezni. A lényeg, hogy újrainduljon az alkotás folyamata.

+1. Korlátozzuk a rendelkezésre álló időt!

Az előző “becsapós” ötletek továbbfejlesztése ez a technika. Gyakran elkényelmesít, hogy ott az egész nap, ott az egész hét a munkára. Ilyenkor ugrunk le vásárolni, mert úgyis van időnk, ilyenkor megyünk fel a Facebookra kicsit társadalmi életet élni, merthogy mégiscsak tudni kell, mi zajlik a világban, stb. A mással való foglalkozás pedig állandóan kizökkent, egyre nehezebb lesz dolgoznunk. Ilyenkor leállnak a kreatív gondolatok is. Ha viszont azt mondjuk, hogy egy adott napon csak 2 vagy 3 óránk van dolgozni, sokkal jobban összekapjuk magunkat. Haladni kell, úgyhogy beszorítjuk a rövidebb rendelkezésre álló időbe magunkat, összeszedettebben gondolkozunk, felpörögnek az ötleteink is. De vigyázat: legyünk következetesek magunkkal, és 3 óra múlva például zárjuk le a gépet, menjünk mást csinálni. Ha nem sikerült ugyanis elvégezni, amit akartunk, akkor az jobban fog ösztökélni, hogy másnap koncentráljunk…

Borítókép: Bryan Minear / Unsplash.com