Ízelítő / Tollászkodás
Részlet Mirejla Boglaar Tollászkodás című verseskötetéből.
Talán
Kellene még
egy-két jólfésült gondolat
Némi könnyed merészség
Egy félmosoly ígérete
Reneszánsz lépcsők visszhangja
Egy zongorafutam
És kellene még
a párába vont hajnali káprázat
A felhőtlen ég
Szélborzolta mezők lélegzete
Talán maga a csoda,
hogy tétován végre elmondhassam
Mit sosem mondtam még
Leporello
Hidak láncára aggatott képek
füzére szívembe, agyamba égett.
Egyiken bűvöl a panoráma,
máshol a lábad nyomára sikátor árnya
vetül vagy hegyoldalt barázdál
a kőlépcső s az égig meg sem áll,
ha nem lapozol a fekete szmoglepte
salétromos fénykerülte falak tövébe,
hol a remény csak ritka, de törékeny
sápadtszirmú virág a járdaszélen.
Olykor megmarad s örökzöld repkénnyel
felfut a tetőkig növekvőn fel.
S ha vattafelhő lóg az azúrégen
délben jó rá bambulni tétlen,
hol a madár röpte a gépmadáré,
s a zene csöndje a gépvilágém,
de a gyeptégla zöldjén harmat
csillan illón reggel a Nap alatt.
Veled marad fénye, ha hagyod,
S emlékekből képzel képeslapot.