Ízelítő / Tollászkodás

Részlet Mirejla Boglaar Tollászkodás című verseskötetéből.

Talán

Kellene még

egy-két jólfésült gondolat

Némi könnyed merészség

Egy félmosoly ígérete

Reneszánsz lépcsők visszhangja

Egy zongorafutam

És kellene még

a párába vont hajnali káprázat

A felhőtlen ég

Szélborzolta mezők lélegzete

Talán maga a csoda,

hogy tétován végre elmondhassam

Mit sosem mondtam még

---

Leporello

Hidak láncára aggatott képek

füzére szívembe, agyamba égett.

Egyiken bűvöl a panoráma,

máshol a lábad nyomára sikátor árnya

vetül vagy hegyoldalt barázdál

a kőlépcső s az égig meg sem áll,

ha nem lapozol a fekete szmoglepte

salétromos fénykerülte falak tövébe,

hol a remény csak ritka, de törékeny

sápadtszirmú virág a járdaszélen.

Olykor megmarad s örökzöld repkénnyel

felfut a tetőkig növekvőn fel.

S ha vattafelhő lóg az azúrégen

délben jó rá bambulni tétlen,

hol a madár röpte a gépmadáré,

s a zene csöndje a gépvilágém,

de a gyeptégla zöldjén harmat

csillan illón reggel a Nap alatt.

Veled marad fénye, ha hagyod,

S emlékekből képzel képeslapot.