“Ma még Ady Endrének sem lenne könnyű dolga”

Versekben a legkönnyebb mérlegre tenni az ember életét – véli Eiger Levente János, akinek szó szerint az álmai váltak valósággá élete első verseskötetének megjelentetésével hetvenéves kora után. A pásztor visszatért című, a Könyv Guru kiadó gondozásában megjelent gyűjtemény szerzője mesél hipnózisban kapott ihlető üzenetekről, hit és költészet kapcsolatáról, és arról, miért csak este tud alkotni.

Ha jól tudom, igen későn, hetvenéves kora táján kezdett verseket írni, hogy aztán most jelenjen meg ezekből első kötete. Hogyan jött a gondolat, hogy ebben az életszakaszában kezdjen versírásba?

Én úgy érzem, ha az ember eléri a 70 éves kort, akkor megérkezik egy vonatállomásra. A peronon már sokan ülnek. Vannak, akik már felszállnak a vonatra, ami elviszi őket. Vannak, akik még várnak a következőre. De a végén mindenki felszáll arra a vonatra, amelyik az ismeretlenbe viszi a társaságot. Tehát elérkeztem abba a korba, amikor az ember mérlegre tesz az életét. Mit tettem jól, mit tettem rosszul. A versekben lehet ezt legkönnyebben leírni.

Fiatalabb korában írt novellákat, színdarabot is, mégis most verseskötettel jelentkezett. Miért tartja fontosnak a lírát?

Azért, mert az emberi szellemnek szüksége van táplálékra.

A Sopron tévének azt nyilatkozta nemrégiben, hogy a kötet címében szereplő pásztor, tulajdonképpen saját magára utal. Elmesélné, hogyan született meg ez a szimbólum?

Egy reinkarnációs hipnózisban visszavetettem magamat egy előző életbe. Ott nagyon érdekes dolgokat láttam, amelyekben sok összefüggés volt a mai életemmel. Egy domboldalon egy parasztházban találtam magam. A kályhánál egy kötényes kislányt láttam, aki a feleségem volt. Apám is jelen volt a szobában. A feleségem beteg volt, és kért, hogy a faluból hozzak hozzá valakit, mert egész évben vagy ennek nagy részében egyedül élt. Édesapám lement a faluba és hozott egy árva gyereket. Amikor megláttam, az a gyerek egy lány volt. Nem akartam elfogadni. Vigye vissza mondtam… Ebben az árva kislányban felismertem az édesanyámat. Mivel pásztor voltam, az év nagy részében távol voltam. A kötényes kislány, a feleségem megtartotta az árva gyermeket. Amikor egy év múlva visszatértem, a kötényes kislány már nem élt. Az életem szerelmei olyanok, mint a Hoffmann meséiben leírt szerelmek. Az első nő, aki a menyasszonyom volt, nem jött utánam külföldre. A második nő a feleségem és a harmadik az örök elérhetetlen: a kötényes kislány. Ezt keresi az ember, akiben az évszázadok szerelme és szeretete van… De ha megtalálná is, már késő van a beteljesüléshez.

Összefoglalva: édesanyám ebben az életben valóban árva kislány volt. Apám elvette, de nem voltak túl boldogok. Édesanyám nem tudott szeretni engem. Most megértettem, mert akkoriban elutasítottam.  És a kötényes kislány? Ő létezik valahol, de nem fedi fel magát…

A vallásos verseiben kereszténység és buddhizmus is jól megfér egymás mellett. Hogyan alakult ki ez a szemlélete? Melyik vallás miért áll közel Önhöz?

A hit számomra a Teremtőt jelenti. A Tóra, a Biblia és a buddhizmus: mindegyikben ott van elrejtve az Isten. Bár a buddhizmus az egyetlen, hogy úgy mondjam ateista vallás, benne is megvan valahol az Isten. Szerintem a Tóra a legfontosabb és legértékesebb. Nekem hiányzik a zsidó vallásból a kontempláció. Amit viszont a buddhizmusban megtalálok. De ott meg a Teremtő hiányzik.

Biztosan nem könnyű, de ha ki kellene választani egy verset, amelyiket a legfontosabbnak, legjellemzőbbnek találja a kötetből, melyik lenne az?

A két kedvenc versem a következők:

Mennyi idő alatt született meg a kötet mintegy 400 verse? Mikor és milyen körülmények között tud alkotni? Mennyi idő, amíg egy gondolatból, képből költemény lesz?

Nyolc év alatt született meg a 400 vers. Általában este, amikor meditálok, jönnek a gondolatok. A verseket percek alatt írom meg, ez magától jön és nem kell már rajta javítani (csak nagyon ritkán). Hasonló egy transz állapothoz. Sokszor egy gondolat indítja meg, amit szeretnék leírni. És pár perc múlva már kész is van. De csak este.

Hogyan keresett kiadót a kötetnek, és milyen tapasztalatokat tud megosztani e téren azokkal, akik szintén verseket szeretnének kiadni?

Akik verseket szeretnének kiadni, azoknak tudniuk kell, hogy a mai közönségnek csak egy vékony rétege olvas költeményeket. Ne legyenek nagy elvárások, mert akkor nem csalódnak. Ma még Ady Endrének sem lenne könnyű dolga.

A természetemből fakadóan egyébként nem sok kiadót kerestem. A debreceni kiadónál vártam két évet, mire elárulta, hogy a túléléssel küszködik. Akkor felmondtam a szerződést. Szerintem, ha valaki kiadót keres, olyat keressen mint az Ad Librum, mert szükség van az őszinteségre. Nekem nagyon tetszett az őszinte, nyílt válasz, amit tőlük kaptam.

Készülnek-e újabb versek? Tervez-e új kiadást?

Jelenleg nem tervezek újabb kötetet, de lehet, hogy két három év múlva jelentkezem újra.