Miért lehet hasznos is a halogatás?

Azt mesélik, Graham Greene-nek volt egy több számjegyből álló szerencseszáma, ami nélkül nem kezdett el írni. Vagyis, valahol, véletlenül látnia kellett ezt a számot, mielőtt egy szót is papírra vetett volna. Ezért alkotás előtt órákat üldögélt az út szélén, hogy valamelyik elhaladó autó rendszámtábláján meglássa az “ihlető számokat”. Akár igaz a történet, akár nem, jól mutatja, hogy sokféle ürüggyel lehet halogatni az írás megkezdését. Minden alkotó ismeri ezeket a pillanatokat, órákat, rossz esetben napokat, amikor minden mást csinálunk, csak ne kelljen elkezdeni a munkát.

De vajon minden esetben olyan rossz ez a halogatás? Biztosan csak hátrányai vannak az alkotásra nézve? Mai posztunkban annak járunk utána, hogyan lehet hasznunkra fordítani a halogatás szokását, és mit nyerhet vele a kreatív elme. (Természetesen ezúttal nem megyünk bele a halogatás pszichológiájába, és hogy kinek mennyire komoly gondjai lehetnek ezzel. Alapvetően azokra az esetekre gondolunk, amikor – a munka tologatása mellett – még nem okoz megoldhatatlan problémát a határidők betartása, a betartható időkereteken belüli munkavégzés.)

Tervezett időhúzás

Gondoljuk mindenekelőtt át azokat az időszakokat, amikor valami mást csinálunk munka helyett, pedig dolgozni “kéne”! Figyeljük meg, mikorra esnek leginkább ezek a pillanatok! Könnyen lehet, hogy észreveszünk bennük valamilyen mintázatot, magyarán, hogy mikor vagyunk leginkább hajlamosak erre. Például, amikor írni kell, vagy inkább amikor a regény vázlatát kellene készíteni, esetleg nem szeretjük átnézni a kéziratot?

Ha sikerül ilyeneket felismerni, máris könnyebb a dolgunk, hiszen megpróbálhatjuk a halogatást “tervezetten” beiktatni a munkarendünkbe. Vagyis a “nemszeretem” munkafázisok elé időzíthetjük a netezés-rendrakás-merengés-levélírás pótcselekvéseit. Egyszersmind szabjunk időhatárokat is, mondjuk 1 vagy maximum 2 órát, mert ezzel neveljük is magunkat. Ha kicsit kieresztettünk valami mással, ráadásul olyasmivel, amivel amúgy is szívesen ütöttük volna el az időt, máris könnyebben vesszük rá magunkat a soron következő alkotói fázisra.

Mindez azért is nagyon hasznos, mert egyúttal azt is elismerjük, hogy bizony szükségünk van rendszeres pihenésre. Az időről-időre tudatosan beiktatott kikapcsolódás pedig nemcsak felfrissíti a szellemünket, hanem segít elkerülni azokat a szinte öntudatlan elkalandozásokat, amelyek rendre 10-20 percre kizökkentenek minket a munkából (hol a közösségimédia-profilunk ellenőrzése, hol a portörlés ürügyén).

Isteni szikra

Nem újdonság, hogy a jó ötletek olykor nem a megfeszített figyelem állapotában születnek, hanem a semmittevés vagy épp aktív pihenés pillanataiban. Nem véletlenül beszélnek a “lépcsőházi gondolatokról”, vagy a zuhany alatt bevillant megoldásokról. Vagyis érdemes kicsit másképp tekinteni az úgymond semmittevő időszakokra, mert az agy és/vagy a test más irányú elfoglaltságának idején jó eséllyel számíthatunk kreatív ötletekre is munkánkkal kapcsolatban.

Ez persze nem azt jelenti, hogy egész nap a zuhany alatt kell áztatni magunkat vagy sétálgatni. Inkább az a lényeg, hogy tudatosan hagyjunk magunknak (és az agyunknak) időt az ellazult állapotra, hogy a munka nyomásától felszabadulva szabadabban szárnyalhasson. Ha pedig figyelünk erre, nem árt egy jegyzetfüzetet is magunk mellett tartani, hogy azonnaal felírhassuk a hirtelen jött gondolatokat.

Mi sülhet ki a semmittevésből?

Nézzük meg, milyen hasznát láthatjuk egyes konkrét halogatási szokásoknak:

  • Ábrándozás közben – ami ránk törhet akár a zuhanyrózsa alatt is – bevillanhatnak megoldások a makacs problémákra. Például rájöhetünk, hogy szükség van egy új szereplőre, megvilágosodhatunk a főszereplő végső motivációját illetően, de beugorhat egy frappáns címötlet is.
  • Internetes böngészés közben – ha nem csupán netes áruházak kínálatát csekkoljuk – belebotolhatunk egy olyan cikkbe, ami segít megválaszolni a cselekményvezetéssel kapcsolatos kérdéseinket.
  • A közösség médiában elmerülve akár egy véleményből vagy valaki más példájából nyerhetünk hasznos motivációs tanácsot, vagy valamilyen más módon segíthet átlendülni az elakadásunkon.
  • A házimunka, rendezgetés vagy bármilyen más hétköznapi cselekedet pedig – hasonlóan a zuhanyozáshoz – szintén segíti az új ötletek beugrását. A hétköznapi tevékenységek ráadásul azért is hasznosak, mert egyszerűségükben sokkal alkalmasabbak hasonló, mindennapos élethelyzetek jobb átélésére, mint a képernyőnézegetés, ezáltal könnyebben alkotunk majd mi is ilyeneket a regényünkben.

Amennyiben ezek után is zavar, hogy a halogatásunk miatt nem haladunk a munkával, érdemes átolvasni a lustálkodás legyőzésére egy korábbi posztunkban ajánlott 6 módszert.

Borítókép: Roberto Nickson / Unsplash.com