“Tudatosan törekedtem arra, hogy ne változtassak az eredeti szövegen”

A naplóírás haszna, hogy segíti az emlékmegőrzést és az emlékek feldolgozását, valamint önreflexióra késztet – vallja Kassai Tibor, aki több mint 60 évvel ezelőtt készült naplóját adta közre Látogatás a Birodalomba címmel a Személyes Történelem kiadó gondozásában. A fiatal kutatóként 1958-ban három hónapra a Szovjetunióba utazó szerző mesél a naplóírás nehézségeiről, arról, hogy mennyire kellett igazítania az egykori szövegen, mi lepte meg annak idején leginkább a Szovjetunióban és mit tanulhatnak a mai generációk egy ilyen kordokumentumból.

Saját ötlete volt, hogy kiadja egykori naplóját, vagy mások is bátorították rá? És tényleg azért most került sor a kiadására, mert nemrégiben bukkant rá az elfeledett kéziratra, vagy volt más oka is, hogy több mint hatvan évvel a szöveg elkészülte után adja közre ezt az írást?

A naplóírás, úgy látszik, hogy közel áll a személyiségemhez, mert már gimnáziumi lelkes cserkészéletemről és az egyetemi éveimről is naplót vezettem. A naplóírás haszna, hogy segíti az emlékmegőrzést és segíti az emlékfeldolgozást, mert önreflexióra késztet. A szovjet tanulmányutam naplója kimondottan magánhasználatra készült. Nem volt elfeledve, de hat évtizeden át fel sem merült kiadásának a gondolata.

Hol lappangott a szöveg az elmúlt évtizedekben? Kellett-e rejtegetnie még a Kádár-korszakban? Olvasta-e annak idején valaki a családjából, a barátai köréből? Mennyire gyakorolt öncenzúrát annak idején? Volt-e olyasmi, amit nem mert leírni, attól való félelmében, hogy illetéktelenek kezébe kerül?

Annak idején talán csak a szüleim olvasták a kézzel írott szöveget. Minthogy naplójegyzeteim legfeljebb a szűk családi kör számára készültek, megírásukkor semmi okom nem volt az öncenzúrára, és a későbbiek során sem arra, hogy a naplót valamiért rejtegetnem kellene.

Mindent összevéve, mi volt, ami a legjobban meglepte a Szovjetunióban tett utazása során? Melyik történetet mesélte el leggyakrabban már idehaza?

Tanulmányutam során a legnagyobb élményt számomra a szovjet emberekkel való kapcsolataim közvetlensége és nyíltszívűsége jelentette. Az eltelt évtizedekben nem volt szokásom felidézni ezeket e történeteket, mert a friss élmények miatt a régiek háttérbe szorultak.

Mit tart a napló legnagyobb értékének mai szemmel? Mi az, amiben a naplója különbözik, vagy akár többet is ad más, a Szovjetunióról írt korabeli útleírásoknál? És mit gondol, mi keltheti fel a fiatalabb generációk figyelmét a Látogatás a Birodalomba történetei/leírásai közül?

Olykor megesik, hogy jelentéktelennek tűnő régi történetek az idő múlásával jelentőssé, az adott korra, társadalomra jellemzővé válnak. 1958 óta két emberöltőnyi idő telt el. Az én generációm átélte az infokommunikációs technológia hihetetlen mértékű fejlődését, és megélte az ötvenes években rendíthetetlennek tűnő hatalmas Birodalomnak a szétesését is. Tavaly a kezembe akadt a régi napló. Elolvastam, és érdekesnek találtam. Kialakult bennem az az érzés, hogy ezeknek a feljegyzéseknek a mára már eltűnt birodalom lakóinak egykori életéről talán nem kellene feledésbe merülniük. Digitalizáltam a szöveget, és megmutattam kedves ismerősömnek, Szentgyörgyi Zsuzsának, aki tudós mérnökök életrajzának hat kötetben megjelent leírásával már bizonyította tudománytörténeti érdeklődését. Ő lelkesen buzdított a napló megjelentetésére, és egy előszó megírására is vállalkozott. Elsősorban neki tartozom köszönettel a kitartó bátorításáért. Az érdeklődő olvasók naplójegyzeteimből képet alkothatnak a szovjet társadalom egy szegmensének az életéről a Sztálin halálát és Hruscsov fellépését követő, jelentős változások ígéretétől izgalmas időben. Erről az időszakról az enyémhez hasonló, naplószerű, hiteles tudósításról nincs tudomásom. Úgy gondolom, a kötet olvasóinak – kortól függetlenül – szórakoztató, különleges élményben lesz részük, ha végig kísérnek a naplóban felidézett eseménysoron.

Mennyiben egyeztek a most az egykori utazásról őrzött emlékei azokkal, amiket leírt annak idején a naplóba? Volt-e olyasmi, amit most kicsit átírt, vagy mindent hagyott úgy, ahogyan 63 éve leírta? Esetleg kellett a kiadás előtt stilizálni az eredeti szöveget?

A könyvben megjelent szöveg csaknem teljesen megegyezik a napló szövegével, A kiadói előkészítés során tudatosan törekedtem arra, hogy ne változtassak az eredeti szövegen. Csak néhány helyen került sor nevek, adatok pontosítására, stiláris változtatásokra. Fontosnak tartottam viszont a szövegnek lábjegyzetekkel való kiegészítését.

Ha újra naplót kellene írnia egy utazásról, amiről tudja, hogy ki fogják adni, mit csinálna másképp, mint 1958-ban? Lennének-e olyan részletek, amikre nagyobb figyelmet fordítana? Lenne- olyasmi, amit kihagyna? És mit tanácsolna másoknak, hogyan írjanak izgalmas útinaplót?

Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni. Mindenesetre örülök annak, hogy a napló írásakor erre nem kellett gondolnom. Az is lehet, hogy a napló akkor sem sokban különbözne attól, amit a magam számára érdemesnek tartottam leírni. A naplóírás jellegzetesen egyéni műfaj, amelyben megjelenik a szerző világlátása, műveltsége, érzelem- és gondolatvilága. És még e tulajdonságok is változékonyak. Thomas Mann például egész életében naplót írt a mindennapjairól, de ezek egy részét még életében megsemmisítette. Igy hát nem vállalkozom tanácsadásra.

Szakmai munkásságán kívül bölcsesség-gyűjteményeket és magyar költők verseit is kiadta már könyvben. Mi volt a motivációja, hogy a szűken vett szakmájától ilyen messzire álló témákkal is foglalkozzon?

Egyetemi előadóként megszoktam, hogy parazitológiai szakelőadásaimat egy-egy bölcs mondás felidézésével fejezzem be. Ezt a hallgatók mindig szívesen fogadták. A világ aforizma-termése az egyetemes kultúra része, olyan szelete, amelyre, ha nem vigyázunk, kiesik az utókor emlékezetéből. A fő motiváció az elgondolkodtató, különböző nézőpontokat felvillantó bölcs gondolatoknak a magam igényei szerinti, szubjektív válogatására és közreadására az értékmentés volt. Szemenszedett bölcsességek címmel immár négy önálló kötetben megjelent válogatásom a mai kor emberének kérdéseire szórakoztató módon kínál válaszlehetőségeket. Egy aforizma-gyűjtemény lapozgatása különben azért is korszerű formája a kikapcsolódásnak, mert nem kell hozzá sok idő… Ifjú korom óta vonzódom a költészethez, olvasóként. Magyar költőknek nem a legismertebb, hanem a magam számára kedves, kevéssé ismert verseiből összeállított antológiám „Rejtőzködő versek könyve Egy versbarát gyűjteményéből” címmel jelent meg 2009-ben.

Tervez-e még más kötetet is a napló után? Esetleg gazdag életpályájának más korszakáról is összefoglalja az emlékeit?

Az életpályámat vázlatosan áttekintő kötetem Életforgácsok címmel a 90. születésnapomra, 2020-ban jelent meg. A FAO szolgálatában eltöltött életszakaszom emlékeit a 2014-ben megjelent Két és fél év Irakban című könyvemben adtam közre. Hogy tervezek-e még újabb kötetet? Erre csak azt mondhatom, hogy diákkorom óta megszívleltem a régi bölcsességet: Nulla dies sine linea, vagyis, hogy ne teljék el nap munka nélkül. A sors kegyéből még nekem rendelt időt biztosan nem fogom tétlenül tölteni.