17 tipp, hogyan írjunk hatékonyan!

A legjobb írói tanácsok azok, amelyek konkrét példán alapulnak. Egy konkrét személy saját ötletén. Nekem magamnak is sokkal jobban tetszik az a módszer, amit valaki alkalmaz, és neki beválik, mint amiről azt mondják, általánosságban hasznos, és már milyen sok embernek bevált. Ezért adom közre a gyűjtésemet, mostanában milyen konkrét példákkal találkoztam, amelyek az adott írónak segítettek. Neveket nem kapcsolok hozzá, már csak azért sem, mert ezek nem befutott írók hangzatos tanácsai, hanem valódi produktivitási praktikák. Ügyfeleimtől, személyes ismerősöktől származnak, és van benne néhány saját tipp.

A lista tartalmaz ellentmondásos elemeket is, hisz mindnyájan másképp működünk. Szemezgessünk belőle, próbáljunk ki minél több tippet és találjuk meg a saját legjobb módszerünket!

  1. Írós csoportba járok. Ha minden héten kell írnom egy novellát vagy haladnom kell a regényemmel, mert a többiek elé állhatok vele, ritkán hagyom ki az alkalmat, mert ez azt jelentené, lemondok arról, hogy visszacsatolást kapjak a szövegemre.
  2. Határidő előtt pár órával állok neki. A határidő a legjobb múzsa. Hiába tudom, hogy van egy hetem megírni a novellát, amikor tudom, hogy ma este hatkor aztán fel kell olvasnom, nem halogatom tovább.
  3. Amint jó ötletem támad, mindent félreteszek. Ha eszembe jut egy sztori, igenis félreállok a kocsival, előveszem a jegyzetfüzetemet és beleírom a vázlatot, mert tudom, hogy mire hazaérek, elfelejtem. Öt percet pedig minden várhat.
  4. Lefektetem a gyerekeket, aztán írok. Amint abbamarad körülöttem a nyüzsgés, már menetrendszerűen megszáll az ihlet. Nem írok minden este, de a legtöbbször összejön.
  5. Hajnalban írok, mert éjszakai műszakban dolgozom. Mire az üres utcákon hazaérek, annyira felpörgök, hogy képtelen vagyok lefeküdni, ráadásul az egész család alszik, ideálisak a körülmények az írásra, hiába mondja minden tanácsadó, hogy éjszaka, fáradtan nem lehet írni.
  6. Az írás nekem reggel az első. Miután felkelek, tényleg nem nyitom ki a postaládámat, nem kezdek mindenféle szöszmötölésbe, nem iszom kávét és nem eszem semmit, addig írok, ameddig a két-három pohár víz kitart. Ez jellemzően egy óra írást jelent és minimum 1000 szót. Ha már mardos az éhség, megreggelizem, és ekkor kezdem a munkanapomat. Reggel kilenc előtt így home office-ban simán megugorható.
  7. Kivettem egy év szabadságot. Megbeszéltem a családdal, hogy itt az ideje, hogy eldőljön, van-e értelme a hobbimnak. Ha tehetséges vagyok, ha az emberek szeretik, amit írok, ez egy év alatt kiderül. Majd az egy év után megnézzük, van-e bevételem, hosszabb távon mire számíthatok. Ezt az időt okosan használom fel, egyrészt tanulok az írásról, másrészt átírom a kész kéziratomat és kiadom.
  8. Munkahelyet váltottam. A régi helyemen olyan őrült volt az időbeosztás, hogy nem maradt mellette időm élni. Csak a munkából és ennek a kipihenéséből álltak a napjaim. Most olyan helyen dolgozom, ahol késő délután minden nap letehetem a lantot, és esténként meg hétvégenként írhatok, amikor csak akarok.
  9. Este a szereplőimmel alszom el. Ők járnak a fejemben, mozizom, mi történik velük. Amikor felkelek, rendre eszembe jut valami jó ötlet, egy szó vagy egy érzés. Ha nem is tudok rögtön leülni és írni, mert mondjuk suliba kell mennem, akkor is dédelgetem magamban ezt az apróságot. Szerencsére nem szoktam elfelejteni semmit.
  10. Nincs időm a regényemre. Azt találtam ki, hogy csak ilyen kis novellákat írok a regényötletemhez kapcsolódóan, hogy ha van már egy elképzelésem egy jelenetre, abból egy többé-kevésbé kerek valamit írok. Aztán majd lesz belőle valami. Vagy nem. De élvezem és határozottan azt érzem, igenis haladok a célom felé.
  11. Minden vasárnap délelőtt az írásé. Eleinte csak ültem a papír előtt és vártam az ihletet, ami néha sokáig nem jött, de aztán megszoktam, és most már elég csak reggel leülnöm az asztalhoz és egyszerűen csak tudom, mit írjak.
  12. Nem tervezek. Az van a fejemben, hogy most írnom kellene egy adott szöveget, mondjuk egy írói gyakorlatot, és egyszerűen leírok valamit. Csak hagyom, hogy kifolyjanak a gondolataim a papírra. Azt vettem észre, az agyam helyettem elvégzi a feladatot, megcsillan egy szereplő, már csak alaposabban rá kell néznem, felsejlik az ő története, és hirtelen azt veszem észre, ennek az egésznek nagyon is van köze a kiadott feladathoz, pedig az elején egyáltalán nem így nézett ki.
  13. A szereplővel kezdek. Rájöttem, hogy egy novellában is ő a kulcsfontosságú, merthogy minden egyes embernek van története. Tehát kitalálok egy érdekes karaktert, valakit, aki engem izgat, írok róla valamit, aztán ahogy rájövök, mi az ő története, máris leírom. Ilyenkor persze a novella eleje gyakran megy a kukába, olyan fél-egy oldal, de nem baj, ez volt a bemelegítés.
  14. A kreatív írói gyakorlatok nagyon jók. Ha csak úgy írnom kellene valamit, soha nem alkotnék, de így, hogy van egy lecke, egyből beindul a fantáziám.
  15. Megvárom, hogy belerázódjak. A regényírás rémisztő dolog. Én? Annyi szót? Pedig képes vagyok rá, csak el kell hinni, és amíg nem hiszem, addig is le kell ülni és tenni egymás mellé a szavakat. Eljön az a pont, amikor hirtelen érzem, hogy ez tényleg egy történet és tényleg én írom. Amikor beszippant az egész. Tudom, hogy ez eljön, amikor az agyam már soknak érzi a teleírt oldalak számát. Szóval türelmes vagyok magammal.
  16. Vázlattal hagyom ott a szöveget. Amikor be kell fejeznem aznapra az írást, mert elfáradtam vagy meetingem van vagy bármi, kihasználom, hogy épp ihletem van. Ahelyett hogy magát a szöveget írnám, azt jegyzetelem le, hogy ezek után a szereplőim ezt meg azt fogják tenni, hogy erről meg arról fognak beszélgetni, és akkor ez meg ez történik. Aztán amikor legközelebb megnyitom a fájlt, ott van zanzásítva, hogyan is akartam pontosan folytatni, szóval gyerekjáték megírni.
  17. Bekapcsolódtam egy harmincnapos kihívásba. Sok ilyet találni a neten, van, amelyik kifejezetten írós, mondjuk minden napra van egy szó, amire száz szót elég írni. Már a tizedik nap után imádtam és plusz ihletem támadt, és előszedtem egy félkész regényemet. De van olyan kihívás is, hogy mindegy, mit csinálsz, csak tegyél valamit és írd meg, mi az, ennyi. Az a fontos, hogy egy-egy ilyen kihívás után pihenni kell, nem azonnal beleugrani a következőbe. Arra használjuk ezt a harminc napot, hogy írói rutint keressünk magunknak! Ez megadja a kezdő löketet. Aztán ha elcsúszunk, fél évvel később mondjuk megint lehet keresni egy ilyen kihívást.

Olvasóink saját ötleteit, tippjeit is várjuk Könyv Guru Facebook-oldalán!

Nádasi Krisz író, szerkesztő