6 regénykezdő tanács, amit mindenkinek ismerni kell

Nem elég egy jó ötlet, az ambíció, esetleg a család és a barátok támogatása. Ahhoz, hogy belevágjunk egy könyv írásába kell néhány tudatos döntés, elhatározás és előzetes lépés, amelyek nélkül könnyen elakadhatunk már a legelején, esetleg olyan mű születik a hosszas erőfeszítés nyomán, ami nem lesz piacképes. Nézzük, mi az a 6 szempont, amit mindenképpen meg kell fontolni írás előtt:

1. Építkezzünk fokozatosan!

Nem muszáj felrobbantani valamit, vagy meggyilkolni valakit az első oldalon, csak azért, mert máshol így olvastuk vagy láttuk. A mozgóképes logika sokszor elragadja az írókat is, pedig valójában nincs ilyen kulisszahasogató eszközökre egy regény elején, hogy megragadja az olvasó képzeletét. Egy nagyon erős nyitás után általában nem is könnyű tartani a szintet. Sokkal célszerűbb, ha egy kis rejtéllyel nyitunk, amiből aztán továbbléphetünk egy nagyobba. Ilyesmivel nagyon jól be lehet húzni az olvasót.

2. Kezdjük a közepén!

Mármint tényleg, vágjunk bele akár a regény közepébe is, nem kell rögtön az első mondattal kezdeni. Erre főleg akkor lehet szükség, ha szenvedünk az egyébként valóban nagyon fontos első mondattal. Ilyenkor írjuk, amit tudunk (akár a későbbi harmadik fejezetet), és meg fogjuk látni, hogy amint a történet formát kap, adni fogja magát, mi legyen a szöveg kezdete.

3. Ragadjuk meg az olvasót!

Nem biztos, hogy mi fogjuk leírni a világ legütősebb első mondatát. Ne féljünk, ettől még semmi jóvátehetetlen nem történik. Sokkal fontosabb, hogy az első néhány bekezdés jól sikerüljön. Erre érdemes nagy figyelmet fordítani. És ne higyjük, hogy az olvasót a főhős jelleme, motivációi vagy épp a cselekmény kulcskonfliktusa érdekli a legjobban az első oldalakon. Őt elsősorban az izgatja, hogy „miért kell nekem ezt továbbolvasni?”. Ha sikerül erre választ adni, megoldottuk a könyvírás egyik legnehezebb problémáját.

4. Legyen címünk már az elején!

Ne féljünk címet adni rögtön az írás előtt – akár ez lesz a végső változat, akár munkacím marad csak. Egy ilyen cím sokféle problémán keresztül vezérelhet minket írás közben. Ha például úgy érezzük, mégsem passzol a történethez, máris feltehetjük a kérdést, miért nem illik hozzá. És ha ezt megkérdeztük önmagunktól, máris dolgozhatunk azon, hogy találjunk egy pontosabbat. Ha pedig írás közben akadnánk el, hasznos lehet a (jól sikerült) címet felidézni, hátha épp az fog ötletet adni, milyen irányba forgassuk tovább a történet kerekét. Végső soron pedig tesztként is működik a cím: ha nekünk tetszik, felkelti újra és újra az érdeklődésünket, munkakedvünket, akkor bízhatunk abban, hogy az olvasók is kézbe veszik majd ennek alapján a könyvünket.

5. Készítsünk vázlatot… és írjunk szabadon!

Bár van, aki vitatja ennek létjogosultságát, azért a legtöbben egyetértenek abban, hogy érdemes vázlatot készíteni a regény írása előtt (ebben a posztunkban a cselekményvázlat írásának rejtélyeiről beszéltünk). Egy szinopszis elkészítése (akár 1, akár 10 oldalas) rákényszerít bennünket, hogy gondoljuk át, mit és miért akarunk csinálni, honnan hová tart a cselekmény, kik és mit tesznek majd a történetben. Nem utolsósorban pedig megtervezhetjük, milyen részfeladatok elvégzése során juthatunk el a kész könyvhöz, ami sok lelki terhet (is) levesz a vállunkról.

Amikor azonban ezzel készen vagyunk, ne féljünk elszakadni ettől a sorvezetőtől. Jó, ha tudjuk, hogy sokan írnak „csak úgy” regényt, vagyis hagyják, hogy a történet „írja önmagát”, a cselekmény és a karakterek jelleme alakuljon az új és új ötletek, illetve a korábbi történések hatására. Végül is, bármikor jöhet egy zseniális ötletünk a sztori során, miért kéne elvetnünk, csak azért, mert nem szerepelt a vázlatban. Ez pedig máris új irányba viheti az egész történetet. Szóval: tervezzünk előre, de hagyjuk, hogy megihletődjünk az alkotás folyamata során!

6. Ne féljünk rosszul írni!

A tökéletességre törekvés leblokkol, ezért igyekezzünk mihamarabb elfelejteni ezt a kényszert. Igaz, hogy a fantáziánkban még ragyogónak, könnyednek, eredetinek, szellemesnek tűnő ötlet a papírra (vagy monitorra) vetve nehézkesnek, sutának, közhelyesnek látszik, de nem szabad, hogy ettől görcsösek legyünk. A legjobb, amit tehetünk, hogy írunk, egyszerűen, alázatosan, semmiképpen sem ítélkezve a munkánk felett. Fontos az eszünkbe vésni, hogy még csak az első verzióját írjuk a regényünknek, és bőven lesz időnk még csiszolni a szöveget. Ha azonban most feladjuk, és leragadunk az esetlen részleteknél, akkor semmit sem fogunk tudni később szerkeszteni, javítani, végső formába önteni. (Ha pedig már odáig jutottunk, hogy kész a könyv, és lehet szerkeszteni, akkor ezt a posztot is érdemes elolvasni.)

Borítókép: Greg Rosenke / Unsplash.com