„A jog, az emberi természet és az erkölcs útjai néha elválnak egymástól”

„A technológia fejlődésével növekszik mind a végszükségre, mind a kényszerre és fenyegetésre illetve a jogszabály engedélyére való hivatkozás lehetősége, azonban ezidáig ezen élethelyzetek jogalkotói, jogalkalmazói és jogirodalmi berkekben is marginális figyelmet kaptak” – hívja fel a figyelmet új kötete kapcsán Mészáros Ádám Zoltán. A Szükség törvényt bont? Az ártatlant sújtó szükségcselekmények a büntetőjogban című monográfia a Storming Brain kiadó gondozásában jelent meg a napokban. A jogász szerző, aki doktori disszertációját publikálta könyv alakban, az interjúban beszél arról, hogy milyen, erkölcsileg nehezen megítélhető eseteket vizsgált, hol kell szerinte fejleszteni a jogrendszert és miért kell saját magát függetleníteni az elborzasztó vagy felkavaró esetektől.

Barlangban rekedt emberek hátborzongató történetével kezdi kötetét: a férfiak közül négyen, hogy elkerüljék az éhhalált, megölték és megették ötödik társukat. A szerencsére csak fiktív eset is mutatja, hogy különleges élethelyzetekkel foglalkozik jogi szakkönyvében. Pontosan milyen területet dolgozott fel a laikus számára talányosan hangzó „ártatlant sújtó szükségcselekmények” alcím alatt?

Valóban fiktív esettel kezdtem el szemléltetni azokat az ambivalens helyzeteket, amiről a mű szól, de ne feledjük számtalan ilyen és ehhez hasonló szomorú eseményről halhattunk már a való életben, és fogunk is úgy hiszem. „Az ártatlant sújtó szükségcselekmények”, első hallásra kicsit nyelvtörő alcím azon erkölcsileg nehéz megítélésű élethelyzetek fedi le, amikor saját magam vagy akár más javait csak úgy tudom megvédeni, ha ezzel szükségképpen egy kívülálló és vétlen harmadik személy jogait sértem meg. Például a hozzátartozóm fejéhez szegezett lőfegyverrel kényszerítenek arra, hogy más személy életét kioltsam vagy egyszerűen a balszerencse miatt az útpadkára felhajtó autóbusz elé lökök egy éppen ott várakozó személyt, hogy a saját testi épségemet megóvjam.

Mi volt az aktualitása és célja a kutatásának? Mennyiben számít újdonságnak ez a kutatás Magyarországon?

Olyan társadalmi esemény, ami a mű aktualitásához alkalmat szolgáltatott volna nem volt. Sokkal inkább a 2012-ben elfogadott új Büntető Törvénykönyv sodort a büntethetőségi akadály rendszerünk vizsgálata felé, egyfajta alkalmat teremtve a jövőre vonatkozó alaptételek lefektetésére. Tehát jogi, szakmai érdeklődés vezetett el a témámhoz, melynek aktualitása abban ragadható meg, hogy a technológia fejlődésével növekszik mind a végszükségre, mind a kényszerre és fenyegetésre illetve a jogszabály engedélyére való hivatkozás lehetősége, azonban ezidáig ezen élethelyzetek jogalkotói, jogalkalmazói és jogirodalmi berkekben is marginális figyelmet kaptak, szemben például a jogos védelem kérdésével, ahol nem is lehet vitás, hogy a jogosan védekező pozíciója mind erkölcsileg mind jogilag sziklaszilárd és minél nagyobb védekezési lehetőséget kell számára biztosítani. A „mainstream jogirodalom”, ha lehet így fogalmazni mégis utóbbi büntethetőségi akadállyal foglalkozott nagyságrendileg többet, pedig sokkal inkább magyarázatot és kidolgozást igényel az erkölcs és a jog ezen metszéspontja, ugyanis jogilag mellérendelt szereplőkről beszélünk, és lényegében ebben áll a probléma nagysága és szépsége is.

Mindezek előre bocsátása után célom röviden abban állt, hogy összegyűjtsem a jogfejlesztésre alkalmas módon a büntetőjogilag értékelhető azon helyzeteket, amikor ártatlan személyeket vagy javakat áldozhatunk fel büntetlenül. A mű talán megközelítésmódjában számíthat nóvumnak, hiszen azért több szerző foglalkozott a témám egyes részterületeivel (bár sok esetben felszínesen), azonban egységes feldolgozásmódjuk hiánypótlónak számít.

A kötetben leírt élethelyzetek közül melyik az, amelyik önt magánemberként és jogászként is a leginkább elgondolkodtatja vagy felkavarja?

Véleményem szerint jogászként tudnia kell magát az embernek érzelmileg függetleníteni a vizsgált eseménytől, ami persze nem mindig könnyű feladat, azonban az is igaz, hogy aki nap, mint nap büntetőjoggal foglalkozik, egy laikust esetleg felkavaró esetek kevésbé érik érzékenyen. A kötet azért volt számomra leginkább tanulságos, mert jól rávilágított arra, hogy a jog, az emberi természet és az erkölcs útjai néha mennyire elválnak egymástól, még a legjobb szándékú jogszabályalkotási tevékenység esetén is.

A joghoz nem értő laikusoknak hogyan tudná összefoglalni a kötetének üzenetét? Kell-e, és ha igen, miben kell változnia a magyar jogrendszernek, hogy a végszükség, kényszer és fenyegetés élethelyzeteiben elkövetett cselekményeket jobban tudja kezelni?

A laikusok számára legfontosabb üzenet, hogy a kötetben vázolt szükséghelyzetekben bátran éljenek a jog adta lehetőségekkel, természetesen azok határainak betartásával. A magyar jogrendszernek azonban e téren bizonyos szempontból kidogozottabb szabályozásra van szüksége, de szerencsére nem sűrűn fordulnak elő ilyen esetek hazánk joggyakorlatában, mint ahogy külföldön sem.

Mennyiben okozott nehézséget a doktori disszertáció átalakítása könyv formára? Milyen kompromisszumokat kellett hoznia tudományos téren, illetve mi volt az, amivel a nem szakmabeli közönségnek is olvashatóbbá tette a szöveget?

A doktori disszertációm és annak könyv formája között csupán kismértékű tartalmi változtatások, kiegészítések találhatók, mivel a mű elsősorban a tudományos közönség számára készült, de a jog iránt érdeklődő laikusok is haszonnal forgathatják.

A doktori értekezés megírása közben mi okozta a legnagyobb nehézséget – akár az anyaggyűjtés, akár az írás során? Hogyan lendült át rajta (rajtuk)?

Szerencsére komolyabb nehézségek nem gördültök az utamba, sem az anyaggyűjtés során, sem a mű megírásakor. Nehézséget csupán az okozott, hogy megfelelő helyet és időt találjak az íráshoz, mivel munka mellett ez nem mindig volt egyértelmű, persze türelemmel és kitartással az ilyen helyzeteken is átlendültem.

Hogy tervezi: folytatja ezt a témát, esetleg ki nem bontott részterületek megírásával, vagy új kutatási irányba megy?

Úgy érzem jelen témakört a kellő részleteséggel körbe jártam, de természetesen figyelemmel kísérem az ezen a területen esetlegesen felmerülő problémaköröket, kérdéseket, melyekre igyekszek a jövőben reflektálni is, de alapvetően szeretnék más aktuális kutatási területek felé nyitni. Elég, ha csak belegondolunk, hogy új büntetőeljárási törvényt fogadtak el vagy, hogy a robotok már lassan az ajtónkon kopogtatnak.