„Aki regényt szeretne írni, el ne kezdje addig, míg nincs egy alaposan kidolgozott vázlata”

„Néha szerintem bölcsebb lecsukni a laptopot vagy tabletet és levenni a polcunkról a könyvet, és akár ülve, akár fekve elmerülni a soha véget nem érő történetekben” – fejti ki a Dunaszerdahelyen élő Mlčúch Brenda Nicole, hogy mennyire fontosnak tartja a hagyományos könyvből való olvasást. Ez az elmerülés az ő regényeire is vonatkozhat, hiszen nemrég jelent meg a Krokodilkönny sorozatának második kötete, a Rettegések mocsara. A Könyv Guru Kiadó gondozásában napvilágot látott kötet szerzője mesél az első rész fogadtatásáról, hogy miért hasonlították a stílusát Leslie L Lawrence-éhez, miként csavart egyet a sztorin a második részben, és mi segítette tovább az olykor hetekig tartó ihlethiány időszakaiban.

Majdnem pontosan egy éve beszélgettünk a Krokodilkönny első kötetének megjelenése alkalmából. Hogy telt ez az elmúlt időszak? Mennyire kellett még az előző könyvével foglalkoznia?

Meglepően jól telt ez az év a Krokodilkönnyet illetően. Természetesen volt dolgom vele elég. Sikeresen zártunk az illusztrátorommal, Csillag Balázzsal öt könyvbemutatót, ahová a könyvből is vittem pár példányt, melyek nagy részét meg is vették a bemutató utáni dedikálást követően. Mind az öt alkalommal pozitív visszajelzéseket kaptam. Főleg közép- és idős korosztályúak voltak jelen, két alkalommal pedig fiatalok (tinédzserek) az érdeklődők, amit őszintén jó volt látni, tekintve, hogy ezek szerint a Krokodilkönny minden korosztály fantáziáját megmozgatja. Mivel a regényben már fel volt tüntetve, hogy lesz folytatása, természetesen a jelenlévők minden alkalmommal érdeklődtek, hogy: „Na és mi újság a második kötettel?“. Biztosítottam őket, hogy lassan, de biztosan kiadásra kerül az is.

Ha megjelent a második kötet, a Rettegések mocsara, remélhetőleg azt jelenti, hogy pozitívan fogadták az első részt az olvasók. Milyen visszajelzéseket kapott?

Igen, eddig főleg pozitív visszajelzéseket kaptam az olvasóimtól, elsősorban a könyvbemutatók alkalmával, mivel már ott voltak, akik olvasták a könyvet. Jól esett hallani, hogy többen is úgy ítélték meg, hogy ez más, mint amit eddig olvastak. Voltak, akik egy nap leforgása alatt elolvasták, mert nem bírták letenni, annyira magával ragadta őket a történet. Egy másik vélemény szerint nagyon is érezhető a könyvemben Leslie L. Lawrence stílusa, jó értelemben, ami meglepett, mivel bár a sok könyve, amit olvastam tőle, láthatóan hatottak rám, igyekszem nem utánozni mások írói sítlusait. De az olvasó szerint olyan volt olvasni a Krokodilkönnyet, mint mikor még fiatal korában az ágyban olvasta a Leslie L. Lawrence regényeket. Egy másik olvasóm pedig azt mondta, hogy megpelően hitelesen adom vissza a vadőrök munkáját, az adott terület leírását/ábrázolását. Úgy összességében nagyon jó kritikákat kapott a Krokodilkönny, és bár még nem vált bestsellerré, nagyon boldog vagyok, hogy akik eddig olvasták, tervezik elolvasni vagy ajánlják ismerőseiknek, azok mind élvezni fogják a történetet és várják a folytatást.

Volt olyan tanács vagy kifogás közöttük (akár olvasóktól, akár a környezetéből), amit el kellett fogadnia, és az alapján változtatott valamit az új köteten?

Nem igazán. A Rettegések mocsarának nyers kézirata már akkor megvolt, mikor a Krokodilkönny kiadásra került. Ugyanakkor, mivel volt rajta mit változtatni, kicsit át kellett dolgoznom a történetet. Az alapok megmaradtak: Sudd-mocsár, rejtély, agresszív krokodilok… stb., nem szeretnék spoilerezni. Viszont a gyilkosságok és különös események okát csak az átdolgozás közepén gondoltam át, hogy egy jóval komolyabb indokot adjak, illetve olyat szerettem volna megírni, ami félig-meddig valós eseményre alapozódik, demonstrálva az emberi kapzsiság és telhetelenség szörnyű hatásait az átlagemberekre és a környezetre.

Hogyan tudná összefoglalni a két kötet közti különbségeket? Mire törekedett a folytatásban: inkább a hasonlóságra, vagy arra, hogy valamiben újat adjon az olvasóknak?

Mindenképp valami újat terveztem alkotni, ami végül meg is történt. A stílus továbbra is maradt krimi, természetleírás, misztikus elemekkel átszőve, melyek közül néhányra szándékosan nem adtam most sem konkrét magyarázatot, hadd használják az olvasók is a saját képzelőerejüket. Részemről ez az olvasás egyik nagy előnye és izgalma, hogy mindenki azt gondol, amit akar, úgy képzeli el a dolgokat, eseményeket, ahogyan ő szeretné, és ezt a fajta izgalmat/élvezetet az első könyvhöz hasonlóan most is meg akartam adni.

A szereplők egy része természetesen megmaradt, de az új közegbe új szereplők is kellenek, akik közül nem mindenki az, akinek mondja magát.

Az előző interjúban úgy foglamaztam, hogy ebben a részben nem főgonosz, hanem antihős lesz jelen, és szándékosan fejeztem így ki magam. Itt annyi újítást terveztem, hogy mivel a legtöbb regényben a főhős útját álló egyén a főgonosz, jelen esetben, bár a cselekedete valóban negatív, mégis nem egy olyan gonosz ember áll a háttérben, mint az első részben. Ezen kívül törekedtem arra, hogy a karaktereimet még emberibbé tegyem, többet elárulva róluk, fokozatosan bemutatva őket. Például a főhős (Segal) esetében a Krokodilkönnynek mindgyárt az elején megtudjuk, hogy életének egy rövid szakaszában börtünben ült, és mivel az első részben ezt nem fejtettem ki, úgy gondoltam, hogy egy prológusszerű kezdéssel ezt külön megmagyarázom.

Kifejezetten sok és pörgős párbeszéd van a regényben. Mennyire volt nehéz ezeket megírni? És ön szerint mi a titka a jó párbeszédeknek?

Magamból kiindulva visszafogott és csöndes vagyok. Ha társaságba kerülök, többnyire csak ülök és hallgatom a többieket. Emellett szeretem figyelni a filmekben elhangzó párbeszédeket is, és ennek köszönhetően az írás folyamán elképzelem a karaktereket párbeszéd közben. A beszéd sítlusát, a szavak használatát és a hangnemet pedig mind az adott helyzet adja. Számomra mindig is élvezet volt a párbeszédek írása, és aki sokat ír, az megtalálja ennek a rutinját, hogyan írjon pörgős és izgalmas dialógusokat. Szerintem a jó párbeszéd titka, hogy sokat olvasunk, és nemcsak a filmekben, hanem a valós, körülöttünk elhangzó párbeszédeket is alaposan megfigyeljük.

A fejezetcímek (Krokodilész, Krokodilélet, Krokodilsegély, Krokodildöntés…) ezúttal is a regény kulcsszavait emelik ki? Vagy csak már nem akart a bevált formulán változtatni?

Is-is. Abból indultam ki, ha már a Krokodilkönnyben alkottam egy saját stílust, akkor a folytatásban miért változtatnék rajta. Másrészt a fejezetecímek előrevetítik, hogy mi várható az adott fejezetben, amit olvasóként én is érdekesnek találnék.

Mint írta, immár elektronikusan is megjelent a Rettegések mocsara, nem csak nyomtatásban. Ennek mi a jelentősége? Mekkora forgalmat remél az e-könyv-változattól? Szlovákiában nagyobb igény van az elektronikus könyvekre, mint Magyarországon (idehaza állítólag minden tizedik ember olvas e-könyvet)?

Őszintén szólva fogalmam sincs, mekkora a kereslet nálunk Szlovákiában az e-könyvre, de a tapasztalataim alapján a Krokodilkönny nagyobb számban fogy nyomtatott formában, mint e-könyvként, aminek örülök is. Magamból kiindulva én nem tudnák felhagyni a nyomtatott könyvek olvasásával. Nincs e-bookom se, és nem is szeretnék, mert nincs meg benne az a varázs, amit egy papírra nyomtatott regény nyújthat. Természetesen van előnye annak is, egyáltalán nem vagyok ellene, mindenki úgy és abból olvas, amiből és ahogyan ő szeretne, de néha szerintem bölcsebb lecsukni a laptopot vagy tabletet és levenni a polcunkról a könyvet, és akár ülve, akár fekve elmerülni a soha véget nem érő történetekben.

Mi volt, amit a maga számára az a legfontosabb írói tanulság, amit leszűrt az első regényből? Mit változtatott a munkamódszerén, időbeosztásán, regényalkotási módszerén ez alapján? Volt, amit most már „ügyesebben” csinált?

Sokat tanultam az előző regényem írásából ez tagadhatatlan: mind a már említett dialógusírásban, esemény leírásban és a fokozott feszültségkeltésben. De azt is megtanultam, hogy aki regényt szeretne írni, az el ne kezdje addig, míg nincs egy alaposan kidolgozott vázlata! A nyers történet ugyan meg volt már írva, ám csak az átdolgozás negyede táján jöttem rá, hogy szükségem van vázlatra mindegyik fejezethez, hogy könnyebben és hatékonyabban haladjak az írással. Természetesen sokat segített, hogy az alap már megvolt, a vázlattal viszont sikeresen, kevesebb, mint egy év lefergása alatt átdolgoztam a második részt.

Hogyan segített a vázlat a Rettegések mocsara írásában?

Bár korábban is sokat írtam, a Rettegések mocsaráig eszembe se jutott soha vázlatot készíteni, ami nagy hiba volt részemről. Nagyjából a tizedik fejezetnél jöttem rá, ahhoz, hogy haladjak a sok megakadás mellett, szükségem van folyamatos ihletre, amit a vázlat meg is adott. Mindegyik fejezethez írtam negyed, fél vagy akár egyoldalas vázlatot, a fejezet tartalma határozta meg, mekkora terjedelmű legyen. Ezt egy nap leforgása alatt meg tudtam írni. Természetesen volt, hogy a fantáziám megélénkült, és a fejezetbe olyat is bele tudtam csempészni, ami a vázlatnál még eszembe se jutott. Így amikor volt időm, de ihlet híján voltam, csak átolvastam a vázlatokat és elgondolkodva rajtuk, nekifogtam az írásnak. Azóta is így dolgozom, mert jobban megéri, mint hogy minta nélkül, vaktában írni kezdek egy regényt. A vázlatíráshoz egyébként a lehetőségek széles skálája van fenn mintaként a neten. Én a Rettegések mocsarát egyszerű, rövid tartalmak formájában írtam, ám jelenleg a jól ismert pókháló ábrával dolgozom, ami még inkább megmozgatja a képzelőreőmet és a kreativitásomat.

Volt ezúttal is több hónapos megakadása az írás során? Vagy már rutinosabb volt, és tudta, hogy kell az írói elakadásokon úrrá lenni?

Ha hónapos már nem is, de volt, hogy hetekig nem tudtam írni, viszont a vázlatoknak hála már gyorsabban haladtam, így nem sokkal az új évet követően, a tervezett határidőre el is készült a könyv.

Mint írta ennek a regénynek a végén, van még bőven ötlete és könyvterve a tarsolyában. Mire számíthatnak az olvasók következőre: a Krokodilkönny folytatására vagy valami másra (mesekötetre)?

Bár ötleteim vannak, sajnálattal közlöm, hogy a Krokodilkönny sorozat most egy időre szünetelni fog. Egyrészt most nincs előre megírott mintakéziratom, másrészt sűrű két évre számíthatok, mely alatt örülhetek, ha időt tudok szentelni az írásra. Harmadrészt jelenleg egy másik regénybe kezdtem bele, ami, ha minden jól megy, várhatóan két év alatt elkészül. Egyelőre még csak a vázlatán dolgozom, ez viszont már egy teljesen új, sötétebb világba fogja vezetni az olvasót. Egy meglehetősen ritkán használt témát vettem elő, a skót mitológia egyik legismertebb szörnyalakját, a Kelpie-t, és ezt tervezem egy elzárt szigetvilágban bemutatni, horrorisztikus krimielemekkel, szintén táj- és természetleírásokkal átszőve. Úgyhogy a Krokodilkönny sorozat kalandos, misztikus krimi műfaja után, egy még számomra is új misztikus thriller és horror kategóriában szeretném kipróbálni magam.